Zágráb - Csázma

Ez a verseny jól illeszkedett a Sárvári 24 órás futás felkészülésébe. 3 héttel a célverseny előtt futni egy gyorsat. 4 éve már részt vettem rajt, akkor az elejétől a végéig a negyedik helyen futottam végig egy légüres térben … idén szerencsére nem.

Tudni kell a versenyről, hogy Közép-Kelet Európában ez a legrégebbi ultra távú verseny. Az idei már a 41. alkalom volt. Nincs rövidebb táv csak, csak 61 km. Váltók sincsenek, így mindig 80-90 körüli az indulók száma. Nevezési díj nincs, mégis az eredményhirdetésnél minden teljesítőt név szerint kiszólítanak oklevélért, befutóéremért és ajándékcsomagért. Sőt a dobogósok pénzjutalmat is kapnak. Éppen ezért néhány gyorslábú futó mindig megjelenik a versenyen …

Szombaton kimentem egy laza átmozgató kocogásra. 30 perc volt csak, de nem esett jól. Komoly gond nem volt, de kicsit éreztem mindkét térdem és a bal bokám is. A lábizmaim is nagyon merevek voltak. Már két hete nem tudok teljesen kikeveredni egy megfázásból, kicsit el volt dugulva az orrom, meg fájt a torkom. A verseny másnap lesz, arra kell, hogy összekapjam magam …

Népes csapattal indultunk Nagykanizsáról. Kicsit megkésve érkeztünk, negyed órával a rajt előtt vettük fel a rajtszámokat. Nem kellett sokat várni a rajtra. Úgy gondoltam, egy 4:10-es átlagtempó realitás, de úgyis a pulzust figyeltem a verseny alatt, nem a sebességet. 160-as pulzusérték volt maximumként kiírva a mai napra.
7-800 méter után már elfoglaltam a negyedik helyet. Bő egy kilométer múlva elment mellettem egy helyi futó, így az ötödik helyen haladtam. Sokáig, nagyon sokáig. A többiek leszakadtak, az előttem lévők lassan távolodtak. Különösen az első helyen futó diktált őrült iramot, őt Steib Peti vette öldözőbe. A harmadik és negyedik helyezett kissé lassabban haladt. Így is hiába mentem 4 percesnél gyorsabb kilométereket, csak nőtt köztünk a távolság. Én megálltam minden firssítőállománál, ők sokat kihagytak. A tervem az volt, hogy banán és kóla kombinációjával megyek majd végig, nehogy elrontsam a gyomrom, mert egy tempósat akartam mindenképp futni. Nos kóla nem volt, így maradt a banán meg a víz. Sokáig tartott mire kiértünk Zágrábból. 22 kilométer környékén vesztettem el szem elől az előttem haladókat. Fejben kezdett sok lenni az aszfalt. Eszembe jutott, hogy mennyivel jobb volt egy hete, amikor a Vértesben terepen ment a verseny. Kellett néhány kilométer még ezt kivertem a fejemből és újra a versenyre tudtam figyelni. 27 kilométrnél letértünk a főútról, ekkor kicsit taktikát is változtattam. Eddig próbáltam 156-158 körüli pulzussal menni, de fárasztónak tűnt, hogy még visszavan több mint 30 kilométer. Ráadásul a combjaim is fájtak elöl, ami furcsa volt, hiszen nem voltak emelkedők, csak síkon haladtunk. Elhatároztam, hogy nem az órára figyelek, hanem saját magamra és próbálom jól beosztani az erőmet. Ez kicsivel lassabb tempót jelentett, de közel sem kényelmes futást. A 30 kilométeres pontnál meglepetés várt, az egyik futó kiszállt a versenyből. Így feljöttem a negyedik helyre. Mivel senkit nem láttam előttem, úgy gondoltam, hogy csak akkor érek majd utol valakit az előttem futók közül, ha valakinek nagyobb problémája adódik. Alig 5 kilométer múlva jött a hidegzuhany, amíg frissítettem elment mellettem egy futó. Azt hittem senki nincs a közelemben. Kicsit futott csak gyorsabban nálam, viszont nagyon lazának tűnt a mozgása. Még bő 25 km volt vissza, így nem álltam le vele versenyezni, mentem a saját tempómat. 40 kilométert követően utolértünk egy másik futót, aki csak sétált az út szélén. Ő volt az aki annyira bekezdett. A célban derült ki, hogy 2:35-ös maratont tud a fiú, de ez a mai verseny hosszabb volt. Kezdett nagyon meleg lenni, innentől folyamatosan locsoltam magam. A maratoni részidőm 2:51 lett. Kicsit feljöttem az előttem futóra és 45 kilométernél újabb fordulat jött. Ekkor mintegy 100 méter előnye lehetett, de gyorsan nekiállt csökkeni köztünk a távolság. Alig két kilométer alatt le is dolgoztam, a 50 km-es frissítő pontra már úgy érkeztem, hogy nem is láttam mögöttem. Kicsit beszélgettem vele a célban, s azt mondta korábban tudott 2:35-öt futni maratonon, de az utóbbi két évben keveset edzett. S ez volt neki az első ultra távú versenye. Így az uolsó 15 kilométeren 20 percet kapott tőlem, vagyis nagyon lelassult a végére. Ez a szakasz emelkedős volt már. Ekkora távval mögöttünk, tűző napsütésben már nem hinyzott. Mégis úgy gondoltam, hogy a terepes edzések miatt nekem lehetnek inkább előnyösek a dombok, mint a vérbeli aszfalt futóknak. Így már a harmadik helyen haladtam, de nem sokáig. Alig hagytam el a frissítőpontot, feltűnt még egy futó. Ő azért tempósabban haladt, de mintegy 3 kilométer alatt őt is befogtam. Még pacsit is adott amikor elmentem mellette. Nem is próbált versenyezni. Még ettem egyet és hűtöttem magam a következő frissítőállomáson 55 kilométernél. Alig másfél másfél kilométerel a cél előtt az extra frissítőponton már csak ittam (addig mindegyik állomáson ettem is) és locsoltam magam. Nem láttam mögöttem senkit. Még fel az utolsó dombon, és 4:12-es idővel értem célba (épp 4:10-es átlagtempó ). Steib Peti jócskán megelőzőtt (3:56) a harmadik helyezett 2 perccel jött be mögöttem (elég rosszul nézett ki a fiú még 2 órával később is, kihajtotta magát nagyon).

Végül 154-es átlagpulzusom lett. Egy 4 órás versenyen ennek magasabbnak kellene lennie, de ma egy ilyen nap volt. Ennek ellenére kifutottam magam. A nap is megsütött (sapkát nem szeretem, reggel még nem volt szükség rá), így kellett egy negyed óra a célban amíg rendbe szedtem magam.
Magával az időeredménnyel elégedett vagyok. Az, hogy ez a második helyre volt elég az idén, az ellenfeleken is múlott. Jó volt, hogy az utolsó 20 kilométer ilyen eseménydúsra sikeredett.

A futásom trackje:
https://connect.garmin.com/modern/activity/1112743048