Zágráb Maraton

Ezt a beszámolót nem a saját versenyzésemről szeretném írni, sokkal inkább az a szándékom, hogy bemutassam, milyen is a maraton a horvát fővárosban.

A versenyre az AIMS honlapján találtam rá, amikor őszi maratont kerestem, nem messze Nagykanizsától.

Zágráb több szempontból is ideális választásnak tűnt: könnyen megközelíthető, hisz végig autópályán, másfél óra utazással elérhető. Az időpont is jónak mondható: október elején kis szerencsével ideális lehet az időjárás egy jó futáshoz. Az is a nevezés mellett szólt, hogy feltételezésem szerint egy ország fővárosában megrendezett első számú maratonon adva van a jó teljesítményhez szükséges kellő számú induló, és a megfelelő körítés, hangulat.


A verseny honlapja két nyelven (horvátul és angolul) olvasható, a szükséges információkat tartalmazza, de csak minimalista stílusban. Az útvonalrajz pontos (térképmelléklettel), benne megjelölve a frissítőhelyeket, de azok tartalmát már nem tüntették fel. A nevezés egyszerű, a mellékelt adatlapot kell on-line visszaküldeni, és azonnal megjelenik a regisztrált futók között a nevező. A nevezési díj mindvégig egységes, kedvezőnek mondható: 20 euro a maratonra és a félmaratonra is, az 5 km-re ingyenes. Viszont nem volt egyértelmű hogy lehet-e a verseny napján a rajtszám felvételekor is fizetni, vagy előre kell utalni, és a megadott kontakt email-en hiába kérdeztem erre rá, nem válaszoltak. Szerencsére Anita ugyanezt megtette, és neki többszöri próbálkozásra sikerült is választ kapnia – lehet.

A verseny napján a 8 órakor Zágráb főterén, a rajthelyszínen voltunk, ami egyben a versenyközpont helye is volt. Bár ez utóbbi megállapítás némileg túlzó, hisz a „központ” egy asztalból és 6 főnyi személyzetből állt. Mindenesetre az előzetes regisztráció alapján a rajtszámfelvétel, nevezési díj fizetése gond nélkül, várakozás nélkül megvolt. A rajtcsomag a nevezési díjhoz mérten gazdagnak mondható volt: adidas technikai póló a fiúknak, hervises emblémázott technikai póló a lányoknak, valamint energiaszelet- és ital, zágrábos dvd- és kis emléktárgyak, újságok, kulacs.
A rajthely mellett felállított nagy sátorban lehetett átöltözni, illetve itt lehetett hagyni a csomagokat is, de külön csomagmegőrző nem volt. Ide csak rajtszámmal engedtek be futókat, ez szolgálta a cuccok biztonságát (vagyis bízni kellett a futótársainkban). Kellemetlen, és érthetetlen volt, hogy az 5 km-es indulókat viszont nem engedték be ide, így kénytelenek voltunk egy hátizsákot a sátor mellé letenni…Amúgy ekkor még nagyon hideg volt, alig volt fagypont felett a hőmérséklet, köd is volt, ami csak 11 óra tájékán oszlott fel, és melegedett kellemesre az idő.

A 10 órás rajt előtt hangos zenével növelték a hangulatot, ami az utolsó percekben már nem szólt - csak a speaker horvát szövegét lehetett hallgatni, ami nem volt különösebben hangulatfokozó. A külföldi indulókkal ilyen szempontból nem foglalkoztak, külön nem köszöntötték őket.

Végül pisztollyal lőtték el a rajtot. Egyszerre startolt el mindhárom táv mezőnye, összesen kb. 1000 futó, benne 250 maratonista, 500 félmaratonista.

A rajt- és cél egy helyen volt, a Jellasics téren. A pálya két 21 km-es „körből” állt, pontosabban 7,5 km-et kellett az egyik irányba, majd vissza, aztán 3 km-t a másik irányba, majd vissza futni. A rajt után néhány száz méterig nagy volt a tülekedés a szűk hely miatt, később ilyen gond nem volt. A fordítóig és vissza egy 4 sávos úton haladt a mezőny, mely teljesen le volt zárva, csak a villamosok jártak. Látnivaló nem sok akadt, már ha a panelházak nem számítanak annak. Hangulat ezen a szakaszon nulla, én 6,8 km-nél láttam az első tapsoló „szurkolót”, majd még kettőt ezen a szakaszon…Frissítés 4 helyen volt, víz, izo(?)ital, banán, citrom. Az asztaloknál tülekedés nem volt, a személyzet jól szolgált ki. Kilométerjelzések 1-2 kivételtől eltekintve voltak, igaz zavaró volt kicsit, hogy oda-vissza olvashatóak voltak, de azért lehetett követni, hol is tartunk. Hangulat csak a rejthelyszínre visszatérve volt, itt egy száz méteres szakaszra koncentrálódtak az igazi szurkolók. A másik irányban tovább futva némileg hangulatosabb városrészen haladtunk, viszont itt nagyobb szakaszon volt térkő, de legalább vízszintesen lerakva, így ez nem volt zavaró. A pálya gyakorlatilag sík volt (összesen 170 métert mért az órám), csak kis emelkedő volt mindkét irányban. A célterület előtt viszont zavaró volt, hogy a futók szemből keresztezték egymás útját, így figyelni kellett, hogy a frontális ütközést elkerüljük.
Az időmérés 1x használatos chippel történt, szőnyeg a fordítóknál, és féltávnál volt.

A „hangulat” a második körben sem változott. A befutás csendesnek mondható volt, egy érmet kaptunk, befutócsomag nem volt. Az érem nagyon szép, (már amennyiben el tudunk tekinteni a történelmi háttértől, hisz) egyik oldalán Jellasics lovasszobrának mása, hátoldalán az eseményinformációk vannak gravírozva. Tusolni nem lehetett, átmeneti megoldást a téren álló szökőkút nyújtott…

A nevezéskor kapott bónnal egy adag babgulyás járt minden futónak, ami ízletes volt, és jól esett annak ellenére, hogy a bab nem igazán nevezhető megfelelő recovery tápláléknak. Időközben zajlott az eredményhirdetés, de szintén csak horvát nyelven. A pénzdíjak kiemelkedőek voltak, 1-10 helyezésig jártak (2000 – 50 EUR), plusz bónuszok a pályacsúcsért, és különböző időeredményekért. Érdemes tehát a jó futóknak célba venni Zágrábot, mert a mezőny nem túl nagy.

Összességében nem rossz verseny a zágrábi, ár-érték arányában megfelelő, de talán nem véletlen, hogy bár 19. alkalommal rendezték meg, de a résztvevők száma messze elmarad akár a budapestitől is, nem is beszélve Európa nagy maratonjairól. Azt hiszem van még javítanivaló a körülményeken, hogy az ember szívesen térjen vissza ide.

Ami a magunk részéről elmondható: Anita nagyon szépen egyenletesen futott, 3:46 os idejével a 11. lett a hölgyek között. Bódi András ősszel már a 3. maratonját futotta, 3:41-es ideje alig rosszabb legjobbjánál. Magam az első kör végén még PB részidőn belül voltam, a második felében azonban finoman fogalmazva is megborultam, így végül 3:33-al értem célba. Olivér fiam Szilvi kíséretében 5 kilométert futott, mindketten nagyon szépen helyt álltak :-)

Lubics György

Saját képeink itt!
Eredménylisták itt!