Zágráb - Cazma, 2009. 03. 22.
. . . és ejött a reggel. 5-kor indultam, felvettem még három Futót Kanizsán, s irány neki a szép Horvátországnak. 7.20-kor már Zágráb főterén szívtuk a tavaszi friss és csípős levegőt ! Az előző napok időjárása nem sok jót ígért, de ez a reggel csendes volt, a Nap kelet felől már szórta sugarait, s tudtuk: szerencsés ’utunk’ lesz.
Hogy hova is ? hát a közeli - 61km - Cazma városba. Kivételesen időben érkeztünk a versenyre, volt idő enni, inni, öltözni, jól bemelegíteni,. .
. . a startpisztoly 9-kor dördült. Elindultunk, szépen, nyugodtan, -volt kinek sietős volt -Ő az elején hajrázott. Rajt után Bérces Edit mellé kerültem, s oly jól elbeszélgettünk a következő 2-3 órában, hogy észre sem vettem a távolság fogyását, az idő múlását. . . . úgy tűnik egy jó beszélgetésért egy ultraversenyre kell menni :-) A Nap is kisütött, a táj csodaszép volt! Felejthetetlen élmény. Lassan kiértünk a városból, -nem gondoltam volna hogy 15-20 km lesz ez a szakasz. S jött a csendes vidéki hangulat . . .
35 km-nél járhattunk , mikor éreztem hogy a jobb bokám első szalagkötege fájni kezd. Ekkor már kicsit többet időztem a frissítő állomáson, s így le is maradtam Edittől.
40-nél 3 és fél órája voltam úton, ez teljesen tervszerű volt. DE ekkor már fájt fájt a lábam, és egy izomgörcsféle előjel is mutatkozott a bal combomban. Lassítottam a tempón, kicsit nyújtottam s mentem tovább. A maratoni távnál 3óra 45 –öt olvastam az órámról, -ezzel is elégedett voltam, de a tudat szomorúsággal töltött el, hogy a tervezett 5..5.15 –ös időmet még csak közelíteni sem fogom, ugyanis a lábam egyre jobban fájt, a terep sem kedvezett . 40 környékén a szép egyenletes /sík/ átváltott Kanizsa-Karos idillre. Hát nekem most nem igazán tetszett, sőt, kezdtem kételkedni elmém tisztaságában , amikor már 5 kili óta csak felfelé vitt az út –lehet hogy ki kéne állni ?! De hát akkor is csak el kell jutni Cazmába! Meghát jobb bicegve is, de teljesíteni, mint feladni, s szomorúan hazajönni.
|
S egyszercsak az ’utolsó’ domra felérve, onnan kitekintve meglátni a várost – Cazmát , - hát olyan érzés mint mikor a bébu első napja végefelé megpillantod Pozsonyt /aki járt ott, emlékszik tuti !/. Itt már nem jöhet semm közbe !!! …. hittem, mígnem elém tévedt három jókora kutya , éppen a város szélén. Visszavolt még 2-3 km. Képzeljétek mit él át egy futó, aki már nem tud futni, csak csoszogni-botorkálni ! Talán látták a d….ök, hogy nem vagyok jó passzban, s hagytak menni.
