„ Kicsit szomorkás a hangulatom máma…” Kezdhetném ezzel a gondolataimat , de aztán borongós idő ide, borongós idő oda, ahogy gyűltek a futók, minden más színben festett. Köszönhető ez a biztonságot nyújtó, feltűnő színű öltözeteknek, na meg az elmaradhatatlan jó kedvnek.
Egyre népesebb lett a gyülekező csapat a már lassan bázisnak tekinthető kiskanizsai Szent Flórián téren. Örömmel fogadtuk egerszegi futótársainkat is és minden érkezőnek jutott a baráti üdvözlésből. Bár jómagam kényszerpihenőre vonultam, a futás öröméből így is részesülhettem. Élveztem a jó társaságot, „háziasszonyi” teendőim mellett megtisztelő feladat is várt rám, mert a jelképes rajtpisztolyt rám bízták és útjára bocsáthattam a népes mezőnyt.
Összesen 32 futó sorakozott fel a képzeletbeli rajtvonalnál és vágott neki a maga által meghatározott távnak. Ma senki nem izgult. Ez a verseny nem a másodpercekről szólt, talán az izzadság cseppek is másként gördültek le. Leginkább a közös mozgás, a jókedv, a kitűzött táv teljesítése, vagy túlszárnyalása lehetett a cél. Jutott idő egy kis melegedésre, kényelmes frissítésre, néhány pillanatnyi pihenésre, hogy a további kilométerek is leperegjenek.
De nézzük, mennyivel is gyarapodott finn futótársunk, az ötletgazda Seppo Moilanen kilométereket gyűjtő becsületkasszája? Nem szégyenkezhet a csapat! A 25 férfiból és 7 nőből álló mezőny összesen 930 kilométert teljesített. Ebből nyolcan futottak 50 kilométert, egy kitűnő teljesítmény született 40 kilométeren és az ennél kevesebbet teljesítők is büszkék lehetnek magukra. Sokan felülmúlták önmagukat, a társak biztatása néhányakat új rekordra ösztönzött, jöhetnek az újabb célok.
Azt hiszem, ilyennek gondolta Moilanen, az a bizonyos finn futó a Yours trulyt. Vidám, baráti, izgalmaktól mentes és persze egészséges. Remélem, sokaknak jutott ma hasonló élmény a világon, sokan várják a következő alkalmat és egyre többen lelik örömüket és egészségüket a rendszeres futásban.
Willmanné Edit
|
