KANIZSAI FUTÓ- ÉS SZABADIDŐSPORT KLUB
Gyere, fuss velünk!


Beszámoló - Vivicitta félmaraton

Üvöltő szelek

És most kivételesen nem belső szelekről van szó...
A természet erői a Vivicitta fémarcittáján ismét felesküdtek ellenünk, hogy, ha már ez a sok bolond a délutáni emésztés helyett inkább az utcán rohangál, és forgalmi káoszt okoz a belvárosban, ahol amúgy is állandóan forgalmi káosz van, szóval egy futóverseny aztán se nem oszt, se nem szoroz, no, akkor ezek az elemek is jól kibatyarintanak velünk.

Jelen esetben konstans szembeszél formájában. Már említettem volt, hogy nemrégiben volt részem ama csodás természeti jelenségben, hogy hiába fordulsz hátnak a szembeszélnek, az ismét a képedbe fúj kétszer akkora intenzitással. Ez vasárnap fokozottan volt tapasztalható, mikor is a félmarcsi Duna-parti részén három lépést tettél előre, majd kettőt vissza. Bár annyi előnye megvolt a dolognak, hogy az izzadságot azonnal felszárította, így nem sok időm maradt a melegre panaszkodni, és saját oroszlánszagomban párologni.

Ja, igen, közben próbáltam valami futást imitálni, nem szaggatni, bár a szél miatt kissé agresszív lettem, és csak azért is toltam neki, melynek eredménye a tempón nem látszódott, csak annyi, hogy lihegek, meg anyázok, és közben próbálom visszanyerni a látásom a szél által kiváltott sós könnyektől, melyek gondtól és gyötrelemtől megviselt arcomat áztatták minduntalan. A frissítés jó volt, azonnal tolták a képedbe a poharat, nem kellett az asztalnál pepecselni, bár én csak kétszer ittam egy fél korty izot, többet nem garázdálkodtam a többi asztalon.

Aztán kaptunk még szelet a városban, a Ligetben, de a rám mérő légi csapásokat próbáltam sztoikus nyugalommal tűrni, hiszen már mindjárt vége, PB-re meg úgysem hajtok, csak a túlélésre és a befutócsomagra.

A hivatalos végeredmény imigyen 1:45:21 lett. Nem f..tam huzatosra magam a gyönyörűségtől az eredmény miatt, de nem is panaszkodom. Szép banánt kaptunk, és alapjáraton egy pöpec kis verseny, jó helyen, hiszen az embernek ritkán adatik meg, hogy Pöst legforgalmasabb utcáinak közepén fusson anélkül, hogy 2 másodperc múlva ne látná valahol a földön heverve az egyik végtagját.

Szóval köszönet a BSI-nek, azon belül is Ambrus Vilmosnak, aki segített, hogy ingyen és bérmentve tesztelhessem az iroda legújabb fejlesztésű félmarcsiját.




Szólj hozzá

Név:
E-mail:
Az e-mail cím nem jelenik meg az oldalon
Szöveg:


3 hozzászólás

csika [ 2011-04-12 19:42 ]

Vámpírváros!

Azt hiszem, ha azt a 20km/órás szembeszelet megfordítjuk, akkor akár még világcsúcs is lehetett volna ilyen tempóval ... bár hozzáteszem, a matek csak az általános iskolában ment jól ...



Judit [ 2011-04-12 08:17 ]

Ugyan, Draku, nem kell itt ilyen félvállról ecsetelni ezt.
Bekaptál egy szelet szelet megint, és attól valahogy megint feltámadtál mint az ellenséged, a szél.
Én azért ezt az eredményt is büszkén bekönyvelném magamnak. Odaadod? Neked úgyse kell.. :-P



szilvi [ 2011-04-11 21:30 ]

Hihihi, bruhaha...
Drakulady, gratula!
Nem is vót ott szembeszél,
Nem kő' ide szentbeszéd!







Honlapkészítés