Vértes Terep Maraton
Vértes Terep Maraton
A 100-as OB után volt egy laza hét edzés szempontjából. Következő héten két 40 kilis TT, majd egy megfázás amire teljesen a versenyre se keveredtem ki. Mindegy, abból kell főzni ami van, amúgy is edzőversenyként volt betervezve ez az esemény.
Az ultra távon indultam, bár nekem még ez is viszonylag gyors. Nincs túl sok szintemelkedés ezen a pályán, így ez nálam eőny. Optimális esetben úgy terveztem, hogy néhány perccel csúszok majd ki a 4 órából. Pulzusnak 165 volt meghatározva maximumként. Ideális futóidő volt, így rövidnadrág, rövid felső kombinációjban indultam.
Nem szoktam elfutni a verseny elejét, így furcsa volt, hogy 600 méter után már én voltam az élen – persze, aszfalton kezdtünk. Jött kezdésként az első emelkedő egészen 7 kilométerig. Rendeződtek az erőviszonyok, visszacsúsztam a 8. helyre. Nem tudtam, hogy az előttem lévők közül mennyien indultak a maratoni és az ultra távon. A pulzusom felment 170-ig is, próbáltam leszorítani 165-ig. Jött egy hosszab egyenes rész, majd enyhe lejtő. Lassan kezdtem befogni az előttem futókat, feljöttem a harmadik helyre. Ez első frissítőállomásra egy meredek lefelé vitt, itt egy helyet visszacsúsztam. Aztán felzárkóztam a haramadik helyre és több mint 15 kilomért együtt futottam egy sporttárssal. Az üldözőink végleg lemaradtak. Az első két futó szép lassan eltávolodott, őrült tempót mentek. Ezen a versenyen ki akartam próbálni, hogy a szokásosnál többet eszek, de nem jött be. Kezdett rosszalkodni a gyomrom, 27 kilométer környékén. Próbáltam változatni a frissítésen, a Vérteskozmai ponton kólát ittam. Jól esett, de nem igazán használt. Egyre rosszabb lett a gyomrom és még 20 kilométer van vissza.Kiálltam egy gyors techikai szünetre, a holtversenyben harmadik helyről. Szinte semmit nem javult a gyomrom. Egy kilométer múlva ismét kiállás. Furcsálottam, hogy senki nem ért utol, de így lecsúszni a dobogóról … Majdnem teljesen rendbejött a gyomrom, így hát futottam tovább a saját tempómban. Meglepetésemre néhány kilométer múlva egy enyhe emelkedőn utolértem a korábbi futótársamat. Ő csak gyalogolt, elkészült az erejével. Nem is nagyon próbálta tartani velem a lépést. A további frissítőállomásokon is maradtam a kólánál. Mentem a saját tempómat, túl nagy veszélyt nem éreztem hátulról. Úgy gondoltam, hogy az előttem lévők meg már árkon-bokron túl vannak. Szerencsére nem légüres térben kellett futnom, mert becsatlakozott a maratoni táv is, így előzgettem az azon indulókat. Az utolsó frissítőállomás nagyon nem akart eljönni. Onnan már csak lefelé. Ott meg nekiállt szúrni az oldalam, így a tervezettnél kicsit lassabban, 4:15-ös tempó körülit tudtam menni.
Csak a célban néztem meg az időeredményem, 3:52:56. Alig mertem elhinni, erre nem számítottam. 2 évvel ezelőtt 4 óra 27 perc alatt futottam ezt a versenyt, és akkor is csak kisebb problémáim voltak. 2 év alatt 35 perc fejlődés jól hangzik. Sőt kiderült, hogy nem is harmadik, hanem második vagyok mert az egyik előttem futó a maratoni távon ment, nem az ultrán. Végül 7 perccel maradtam le az első helyről (ma nem volt realitás) és 10 perccel mögöttem érkezett a harmadik helyezett.
A trackem:
https://connect.garmin.com/modern/activity/1100982273
A dobogó:
|
