Vásárhelyi félmarcsi

No, hát itt nem lesz se Balcsi, se száz kilométerek meg egyéb tiszteletreméltó dolgok, csak egy mezei félmarcsi.

Szó szerint, mert, ugye, az esemény Kecskeméten esett meg március 26-án, szombaton, mely város nem hatalmas hegységeiről, annál inkább szellősségéről híres. Mivel az utóbbi időben elég foscsiul ment a hágás, és a paráim miatt az utazásnak is úgy vágtam neki, mintha a saját lefejezésemre készülnék, sok jóra nem számítottam, de aztán csak sikerült a zsúfolt vonaton ledzsalni Kecsóra, ahol a helyi Vásárhelyi suli immár sokadjára szervezte meg a futóversenyt mindenféle távlehetőséggel.

Az eseményen immáron harmadjára prezentáltam magam, mert tetszik az ajándék pólójuk, a futást meg valahogy csak letudom a záró mentőbusz előtt, ha meg nem, akkor kiszállok, oszt csók.

Magam voltam a legjobban meglepve, hogy egészen jól ment érzésre a futás. 4 kört kellett össz-vissz megtenni az utcákon. Órámra csak a 20. kili után mertem ránézni, és akkor esett le a tantusz, hogy hiába volt 80%-ban szembe szél (a franc se tudja, ezt hogy tudták megoldani), ebből, Draku, PB lesz, wazze!

A végén 1:40:08-nál nyomtam le a stoppert. Asszem ez a max., amit ki tudok hozni magamból, ennél jobbra, én már nem számítok. Mindenesetre kaptam korcsoportos 2. helyezetes kupát, melybe pont ideális mennyiségű vér fér el, plusz tusfürdőt meg arckrémet, mert ráéreztek, hogy az én koromban már büdös és ráncos a vámpír =]

Mindenesetre ajánlom mindenkinek ezt az eseményt, mert tényleg jó fejek a szervezők, meg annyi ajándékkal volt megrakodva az asztal, hogy az igencsak példamutató. Csak a Kecsó határában lévő 5 perces trágyaszagot kell elviselni, aztán indzsoj =]