Várak a Keszthelyi hegységben TT

1. alcím: ne fuss ultrát 30%-os edzettségi szinten
2. alcím: ellátás nélküli túrára vigyél inni és enni

Az előzményekkel nem untatok senkit, két okból indultam, az egyik: a túra érintette a Sztúpát, a másik: a barátaimnak küldtem az erőt az UB-ra és a Mátra 115-re.
A túra napján, 4:30 kor keltem, már előző este elpakoltam. Élelmiszer készletem: 3 alma és ugyanannyi gél, 2 X 0,75 palack és 2 l víztartályba iso töltve úgy hogy az egyik palack a túra utánra a kocsiba hagyva. Eszembe sem jutott, hogy kevés lesz.
Az utazás eseménymentesen telt, hamar megérkeztem Sümegre, regisztráció és rajt. 06:23 indítottam az órám és irány a sümegi vár. A túrán nyolcan vettünk részt, az előttem induló 2 sporttársat hamar utolértem lefelé a várból és az OKT jelzésig együtt haladva beszélgettünk, amikor útba igazítottak és elláttak jó tanácsokkal elváltunk, innentől kezdve egyedül haladtam, nem ért utol senki. Sümeget elhagyva szépen haladtam, faltam a kilométereket, a második ellenőrző pontnál (itiner szerint 8,21 km és 150 szintnél) Sarvaly erdészháznál bepecsételtem életem első Kék túrabélyegzését. Egy rövid technikai szünet után indultam tovább az erdei műúton. Az aszfalt egy kicsit kiábrándító volt (sok szakasz volt a műúton, a túrán), de ami utána következett kárpótolt, nem ragozom, olyan susnyás volt, hogy csak reméltem az ösvényen a lábam, kidőlt fákat kerülgettem, vagy csak egyszerűen átugrottam Tátika vára felé. Kattintottam pár fotót, de az igazság az, át kell élni. Megérkeztem az első komolyabb hegy lábához, rögtön váltottam is séta üzemmódba. Felérkezvén, a kilátás a ne tud meg, avagy nézd meg magad kategória. Elállt a lélegzetem, látszódtak a túra következő állomásai, na meg az erdők és a hegyek. 15,44 km volt a lábamban és közel 426 szint (az itiner szerint) itt volt az ideje az első almámnak és gélemnek. Innen a Hidegkúti erdészház felé vettem az irányt, vagyis inkább gurultam le a hegyről. Csodás, csodás, csodás. 17,46 kilométernél hívtam először a szervezőt, a hogyan tovább kérdésre adott kimerítő válasz után, nem tévedtem el és gyorsan haladtam az alig jelölt OKT nyomvonalán. A Sztúpa közelében ismerős terepen haladva értem el a túra fénypontját, a technikai részletek: leborulások, füstölő, étel felajánlás, ima mind pozitívan hatott rám. A kódot nem találtam meg, de a második Kéktúra pecsétemet is megszerezve igazoltam a 4. ellenőrzőponton való áthaladásom (21,49 km 568 m). Még a lámákkal is találkoztam, sokan voltak csak úgy égett a kezük alatt a munka. A kék turistaúton haladva új szemszögből ismerhettem meg Zalaszántót, hát volt egy két eladó „vityilló”. A falun keresztül kocogva, elindultam Rezi felé. A szalagozásnál balra fordulva újra erdőben találtam magam, itt sokat sétáltam a dombokon, aztán az erdőben a vár felé kanyarodva újabb séta a hegyen, de milyen hegyen, nagyon meredeken kaptatott fel az ösvény. Csodás volt az erdő illata, a madarak, a fák, szívtam magamba a természetet. Az 5. megérdemelt pont és a második étkezésem egy alma-egy gél. Rezi vár 30,74 km 901 m szint. Itt két súlyos hibát követtem el 1. nem vettem észre a szalagozást 2. nem hívtam fel a szervezőt, így rossz úton ereszkedtem le a vár mögött egy meredek lélekvesztő ösvényen. Inkább hegymászó stílusban nyomtam lefelé, nagyon, de nagyon lassan. Tudtam, hogy ez nem lesz jó, így a régi erdei mozinál felhívtam Imrét, de a térerő nem szuperált, csak egy két szó jött át, de abban maradtunk visszamegyek. Nem így történt, két okból is, ha visszamentem volna valószínű fel kellett volna adnom a túrát, annyit kivett volna belőlem a szinte „függőleges” falon való mászás, a másik viszont jó jel volt, autó hangot hallottam. Gondoltam magamban itt valahol út lesz, ahol végül ki is lyukadtam. Ezt ép bőrrel megúsztam és nem tettem bele sok plusz kilométert. A Zalaszántói – várvölgyi úton haladva újra rátaláltam a túra útvonalára. És következett Várvölgy, templom 37,76 km ahol az egy személyes túrarendező személyesen pecsételt 13 és 16 óra között, én innét már fél 13 körül továbbindultam a díjazással és útbaigazítással, a túra megköszönésével és természetesen, ha jövőre meg lesz rendezve jövők felkiáltással. A szalagozáson haladva majd a Piros + jelet követve (már ahol volt) Rókalyuk hegyközség érintésével, majd az erdőben, ahol fenséges szarvasokat láttam, mentem Uzsabánya alsó vasútállomás cél irányába. A TT távja: 46,08 km, szintje 1081 m az órám 47,65 km mért szóval jól jöttem ki az elkavarásból. A vasútállomáson elfogyasztottam a harmadik gélt és almát, de inni már csak keveset tudtam, sőt csak annyi iso maradt, hogy majd a sümegi út felénél le tudjam nyelni a Mg, Ca, Na tablettáim (legalább az elég volt). Szóval Uzsabánya alsó és Sümeg között kb 12 km út várt rám látatlanban a 84-es autóúton. 14:06 indultam futva Sümegre, mert ugye nem elég a túra, hősködni kell. Legalább az órámat teszteltem, minden kilométerkőnél pontosan 1000 métert mért. 5 km környékén tabletták be az iso elfogyott. Aztán jöttek a bajok, szépen eléheztem, kiszáradtam, ami még nem lett volna baj, de a jobb térdem is megadta magát. Folyamatosan lassultam és végül sétáltam az utolsó két- három kilométert. A városban már könnyen tájékozódva elértem a rajthelyen hagyott autómat. A busz és vonat várás helyett megtett futás adatai 1:33 menetidő átlag 8 perces kilik és 11,58 km a túrán felül, így megtettem 59.23 kilométert egy hónapos edzés után, amikben a heti futott kilométer nem érte el a 60 kilométert. Ez a története a 10. teljesítménytúrámnak. Nemrég posztoltam: okosan készülők a Pannon Limes Ultrára, de mégsem…