KANIZSAI FUTÓ- ÉS SZABADIDŐSPORT KLUB
Gyere, fuss velünk!


Beszámoló - UltraBalaton 2011

Lubics Szilvi

Az idén 3 fő versenyt terveztem. A seregno-i 100 km-es verseny után a második az Ultrabalaton volt. A cél: 24 órán belül körbeérni, ha nem akadályoz ebben valami nagyobb probléma. A probléma megvolt, a tervből kicsúsztam, még ha nem is nagyon, ellenben jövőre könnyebb lesz PB-t futni :-) Maradt bennem rendesen…

A lényeg: nagyon jó formában voltam az utóbbi időben, így a cél reálisnak tűnt. A verseny előtt ugyan voltak betegségre utaló jelek: fejfájás, hányinger, de betudtam a parának, jellemző rám, ha valamin izgulok elég gyakran gyomorproblémáim jelentkeznek.

Csütörtökön már leutaztunk Balatonlellére a srácokkal, pénteken délután pedig már Anita és Bandi (Gyuri kísérője) is megérkeztek, velük együtt átmentünk Tihanyba. Reménykedtem, hogy a srácokkal minden rendben lesz és már csak versenyre kellett koncentrálni. Elfoglaltuk a szállást. Egy igen kedves idős néninél aludtunk, aki a saját házából adott ki 2 szobát nekünk. Minden érdekelte, mindent kérdezgetett tőlünk, de amit mondtunk, 2 percen belül elfelejtette. Így azt hiszem, hogy végül nem is tudta, mit is csináltunk mi péntektől vasárnapig, bár azt láthatta, hogy vasárnap 4-ből ketten rosszabbul mozognak, mint ő. :-)

Lementünk a nevezési sátorhoz, átvettük a rajtcsomagot. Gyuri nagyon elkezdett izgulni, azt hiszem ekkor döbbent rá, mire is vállalkozott. Rólam csak annyit,hogy a legjobb barátnőm nevét nem tudtam megmondani, mikor a kísérő dolgait intéztük. Utólag is bocsi Anita, úgyis tudom, hogy ezt életem végéig meg fogom kapni! :-) Tésztaparty után még rendeltünk egy pizzát és némi csokis keksz is lecsúszott, nyugtáztam is magamban, hogy semmi baja a gyomromnak.
Még egyeztettünk néhány dolgot Anitával, bekevertük az italok egy részét, összeraktuk a bringás kosarat. Anita egyébként már-már tökélyre fejlesztette a bringás kísérést, olyan profi kosarat csináltatott az apukájával, hogy minden kísérő megirigyelhette.

Este 10 körül már aludtam és fél 5 körül keltünk fel. Nem reggeliztem, csak a szokásos kávé és mehetünk. A rajtnál persze a sok ismerőssel való találkozás nagyon felemelő volt, néhány puszi és már indultunk is. Furcsa volt, hogy Gyuri is fut, tudtam, valahol a közelemben lesz jó darabig.

Szóval elindultunk, a nap sütött, beszélgettünk, bár Anita mondta, hogy ne beszéljek, de olyan jól esett. Azt hiszem kicsit jobban kellene fegyelmeznem ilyenkor magam… Azért nem estem túlzásokba. :-) 5:30-as tempót szabtunk meg kezdetnek, amíg a pulzusom 145-öt el nem éri. Sikerült is így 5-6 órát "kocorászni".





Mivel nem akartam, senkivel elfutni, az én tempómban meg senki nem haladt, elég magányosan maradtam, jó volt mikor Anita felbukkant mellettem. El is kértem tőle a rádióm, így aztán jobban telt az idő. Nem szerettem volna másokkal törődni, de azért megnyugodtam, mikor kiderült, hogy az előttem futó Rácz Adél párban fut. Kicsit futottunk együtt, de gyorsabban ment, mint én szerettem volna, pár lépés sétával elengedtem.

Már az első órától kezdve meg kellett látogatnom a bozótost, gyakorlatilag óránként és nem csupán folyó ügyek miatt. Mindenesetre nem izgattam magam. A futás ment, vidám voltam, énekelgettem, ha jó szám ment a rádióban. Szegény Anitának, miket nem kellett kiállni... Biztos jól nyomtam a kedvenc MIKA számom. :-) A másik furcsa dolog a gyakori bozótlátogatáson kívül az volt, hogy kegyetlen melegem volt, pedig általában nem zavar a meleg. Keszthelyig a széllel küzdöttem, utána pedig túl melegem volt. Na már megint előre szaladtam, pedig kihagytam az út mentén álló lelkes szurkolókat, akiktől annyi erőt kaptam!Időnként Anita és Bandi beszéltek egymással, tudtam, hogy Gyuri is jól van, halad szépen. Ezt is jó volt hallani. Pont passzolt az “Otthon ott van, ha jössz mellettem, még, ha nem is nézel rám.” a lelkiállapotomhoz, együtt futunk, még, ha nem is egymás mellett.

Keszthely előtt Käsz Feriék voltak a frissítőnél, nagyon megörültem neki, bár azt hittem futni fog. Keszthelyen pedig Mazsi szurkolt, megdicsérve a pólómat, amit tőle kaptam támogatásként. Jó volt
Látni őket!

Fenékpusztán nagyon vártam klubtársamat Rudit, de csak nem jött, viszont megpillantottam egy kedves ismerősöm kék Renaultját. Tudtam, hogy végre lesz jegem. Anita föl is hívta őket és Anci, mint valami angyalka hamarosan várt is a jéggel egy kereszteződésnél. Sapkát, melltartót teleraktuk és minden OK volt. A jegelést egyébként este fél 7-ig folyamatosan kaptam. Lehet, hogy már akkor lázam volt, de nagyon jól esett.

Máriafürdőn rengeteg ismerős szurkolt, ami új lökést adott, pedig már kezdtem kicsit elcsendesedni, Mária után újra tudtunk Anitával viccelődni.

Boglár előtt aztán megjelent végre Rudi, bár már nem tudtam beszélgetni vele, jó volt, hogy tekert mellettünk és hallgattam, ahogy Anitával beszélgetnek. Közben Anita anyukámmal is tartotta a kapcsolatot, aki hamarosan elém jött autóval a fiúkkal. Sajnos ez nem volt túl jó hatással a tempómra, a gyerekekkel nem igazán sikerült kommunikálnom, pedig kiabáltak, beszéltek hozzám. Anita szerint, amíg láttam őket egy perccel rosszabb kiliket futottam és ezt éreztem is. Hiába, úgy tűnik ugyanabban a pillanatban nem tudok jó anyuka és ultrafutó lenni egyszerre.

Lellén elrobogtunk a házunk előtt. Anitának itt be kellett menni az anyósomhoz, hogy felvegye a táv második felére a cuccokat. Tudtam, hogy elhagytuk a házat, de nem volt erőm szólni Anitának, épp egy soron következő hasmarssal voltam elfoglalva. Anita visszafordult, én meg elrendeztem magam fejben, most jó volt az egyedüllét.

Szemesen aztán kifogtam egy vonatot, amit nem is bántam, végre legálisan megállhattam. Zamárdiban minden előzmény nélkül sikerült egy jót hányni. Az egész napos bokorba járkálás (ekkor már biztos túl voltunk vagy 10 alkalmon), színesedett jó erős rókázással. Sebaj, nem gond, ami kijött visszatesszük, futottam tovább, a sétálgató nyugdíjas csoport legnagyobb megdöbbenésére. :-) Viszont újra könnyed lettem és üres is sajna. Úgy ítéltem meg 2-3 óra teljes folyadék és kajamennyiségét hagyhattam az út mentén. Innentől evéskor-iváskor már gyaloglásra váltottam, még így sem volt könnyű benn tartani a dolgokat. Talán egy óra múlva már megint erősebb voltam, futottam szépen.

Ahogy haladtunk megállapítottam, hogy a tavalyi állapotomhoz képest lényegesen erősebb vagyok, még a gyomorbaj ellenére is. A fura az volt, hogy koffeint nem is vittem szinte be, álmos mégsem voltam, holott tavaly ez is gond volt. Persze lehet, hogy a korai rajt ebben is segített. Siófok mindig fontos pont nekem, pár éve, mikor párban futottunk itt Lelkes Gusztival nagyon meg voltam zuhanva. Most minden OK volt, futottam. Kb. 3 óra elteltével sajnos viszont láthattam az előző hányás óta bevitt folyadékot is teljes egészében. Gyakorlatilag, mintha leállt volna az emésztésem, sőt sajnos a hasmars is maradt elég gyakran. Azért nem kedvetlenedtem el. Futottam rendületlenül és próbáltam iszogatni ahogy kell. Közben Anita felöltöztetett éjszakai szerkóba, kaptam hosszú ujjú pólót és fényvisszaverő mellényt, kesztyűt.

Világoson megcsodáltuk a panorámát. Jó volt Csőre Ernőéket látni, vannak emberek, akiket, ha csak meglátsz erősebbé válsz. Na ők ilyenek Gabival. A sötét eléggé zavart, lelassított. Jövőre biztos erősebb lámpával fogok futni, hogy éjjel is jobb legyen a tempó.

Visszaemlékezve talán 190 km körül elég nyűgös lettem, a pontok egyre távolabb kerültek, láttam Anitám is unja már, hogy nem haladok normálisan, fázott is, a bringát tolva futott előttem, én meg próbáltam követni. A 193 km-nél levő pontra azt hittük, hogy már 198 lesz, úgyhogy a tábla látványa finoman szólva nem dobott fel. Már kitaláltam mindent, hogy kicsit sétálhassak, hol ettem, hol ittam. Persze Anita átlátott a szitán. :-) Rugdalt, ahogy kell.

Az utolsó pont után hagytam el végképp magam, amikor megláttam a táblát:Belső tó: 3300 m. Na ne! Ennek sosem lesz vége! Úgy éreztem összecsuklok. Jött minden belőlem felül-alul. Az utolsó kiliket a bringára támaszkodva gyalog tettem meg. Áááá! Hogy utálom ezt! Szeretnék már egyszer beFUTNI Tihanyba! Célbaéréskor se kép, se hang. Csak le akartam feküdni. - Péter Attila szerint, minden nő ezt akarja :-) Infúziót nem sikerült kapnom, de 1-2 óra és magamhoz tértem.

Gyuri is beért gyönyörűen az első UB-ján. Óriási élmény volt neki, tudtam, hogy így lesz! Így már semmi sem menti meg attól, hogy végleg ultrafutó legyen. :-) Nagyon büszke voltam rá. Fantasztikus kísérője is volt, köszönet Bandinak is, hogy azonnal igent mondott a kérésünkre. Én meg külön köszönöm, hogy becipelt a cél után az autóba és a szállásra.





Az időm végül 24h30 lett, ez elég volt a győzelemhez. Örültem, hogy mind a 12-, mind a 24 órás eddigi legjobb eredményeimet sikerült a verseny közben megjavítanom.
Összességében nem vagyok elkeseredve. Tudom, mit kell kijavítani, hogy jobb legyek, kivéve persze a kivédhetetlen dogokat, pl. fertőzés. Jövőre újra el szeretnék indulni és végig FUTNI. Már tudom, hogy nem lehetetlen. Most azonban Leonidas királyra kell koncentrálnom. Szerencsére teljesen rendben vagyok, 2 futásmentes napom volt, azóta meg csak hobbifutások. Már várom a kemény edzéseket!

Köszönöm Anitának a kitartását és csak remélni tudom nem ment el a kedve a kísérésemtől egy életre. Tudom, hogy nagyon nehéz eset vagyok.

A szervezőknek pedig köszönet a versenyért. Évről-évre profibb. Iszonyatos munka lehet, remélem olyan lelkesek tudnak maradni a szervezésben, mint az indulók a futásban!






Szólj hozzá

Név:
E-mail:
Az e-mail cím nem jelenik meg az oldalon
Szöveg:


21 hozzászólás

ringsider [ 2011-08-17 10:09 ]

gartulálok! fürednél láttunk, kiabáltunk is neked a parton kocsiból! :-) fantasztikus teljesítmény!



heni [ 2011-07-20 12:40 ]

Gratulálok és további sok sikert kívánok!!



Bandi [ 2011-07-18 20:49 ]

Gratulálok Szilvi! A probléma megvolt de Ti sikeresen megoldottátok, és nagyszerű időt mentél. A díjátadón már teljesen rendben voltál még az is megfordult a fejembe, hogy csak „infúziót szerettél” volna, és azért „színészkedtél” egy picit…:-))



perneczkig [ 2011-07-16 20:35 ]

SZÉP VOLT!GRATULÁLOK!!RETTEGJEN LEONIDAS :)



Imo [ 2011-07-14 07:10 ]

Gratulálok-Gyurinak is!Drukkolok a Spártádhoz!



Györgyi [ 2011-07-13 17:07 ]

Hatalmas gratuláció Neked és Gyurinak, újra csak azt mondhatom, hogy igazi Példák vagytok sok -sok embernek, k
itartásból ,lelkesedésből...



Reni [ 2011-07-11 19:43 ]

Nagyon jó volt olvasni...Anita is mesélt...de így más volt...Gratulálok!



Anita [ 2011-07-11 16:12 ]

Hééééé Bogdán Szilvi!Gondolom tudod, hogy nem azért futottam előtted az uccsó negyvenet mert fáztam, meg untalak.........:-)))))Nehéz volt, de meglett és iszonyú büszke vagyok Rád, de ezt úgyis tudod.....még így is be tudok határolni egy-két simlis részt amikor inkább kedved nem volt futni.....ha nincs a fertőzés iszonyat nagy időt megyünk, de így is látszott és tudom, végig tudod futni egy méter séta nélkül is! Jövőre meglesz! Ígérem!!!!!



peter [ 2011-07-11 14:26 ]

A futókirálynő mindig nagyot alkot! Akkor is, ha az ellenség a gyomrában dolgozik, mert erős önmaga, a családja és az "udvartartása" által. Mint, mindig!
Ezen erők birtokában, ellenség mentesen hódítsd meg Göröghont - ezt kívánom!
Gratulálok Neked,- és persze Gyurinak, és a segítőknek is!



arev [ 2011-07-11 10:25 ]

Már nagyon vártam a beszámolódat! Ebben tényleg sok maradt, jövőre új pályacsúcsot kérünk, hogy az majd engem is motíváljon! ;)



mateve [ 2011-07-11 10:19 ]

NAGY-NAGY GRATULA!!! Szuper voltál...mint mindig... :))
Kőkemény vagy és emberfeletti a kitartásod: példaértékű számomra.



Fedit [ 2011-07-10 22:16 ]

Nagyon klasszul leírtad ezt a bravúros futást. Hatalmas gratulációm Neked és Anitának is! Sajnálom, hogy nem találkozhattunk a célban, így csak Anitának örülhettünk. De kárpótolnak a dobogós képek :))



Bense Krisztina [ 2011-07-10 18:14 ]

Kedves Szilvi és Anita! Olyan megható volt látni mindkettőtöket a versenyen.



Pléli Sándor [ 2011-07-10 09:31 ]

Gratulálok Szilvi! Nagyon élvezetes olvasmány volt...és a teljesítményed is csodálni való...Csak így tovább!!!



gyalog [ 2011-07-09 21:30 ]

nagyon nagy voltál, Szilvi! :)



Bozót [ 2011-07-09 17:27 ]

Nagy vagy! Hallottam menet közben, hogy gyomorproblémákkal küzdesz, reméltem, hogy sikerül felülkerekedned rajtuk. Nagyon küzdős lehetett, abszolút megérdemelted a győzelmet! Gratu!



Papamaci [ 2011-07-09 15:18 ]

Szilvi, nem semmit alakítottál! Eddig is kalapot emeltem előtted, amíg egészségesen brillíroztál. De Te igazi profi vagy, aki a nehézségek ellenére is, saját magát legyőzve tud küzdeni. Fel Spártára !



T.Ildikó [ 2011-07-09 14:22 ]

Mindig úgy írsz Szilvi,hogy nem tudom meghatottság nélkül végig olvasni a soraidat.Arról nem is beszélve,hogy hányszor adhattad volna fel útközben.Igen,ez az igazi erőnlét,amikor az ember győzedelmeskedik a saját teste felett.Gratulálok tiszta szívemből!Kívánom,hogy jövőre teljesüljön az álmod.Idén pedig gurogjanak a könnyek Leonidas lábainál!!!



csika [ 2011-07-09 12:19 ]

Gratulálok Szilvi!
Nagyon nem volt egyszerű verseny ez neked, mégis több mint 2 órával előzted meg a második női versenyzőt.
Szerintem meg is van 2011 női ultrafutója kis hazánkban.
Kívánok neked babérkoszorút Spártában!



M.Zoli [ 2011-07-09 07:41 ]

Gratulálok Szilvi.Nagyon jól mentél,mi lett volna ha nincs az a sok bokorlátogatás.Majd jövőre meglátjuk.



Judit [ 2011-07-09 03:49 ]

SZilvi, nagyon nagy sportember vagy! Most itt ülök, nézek, és nem tudom mit is írjak, annyi minden kavarog a fejemben.
Leírtad az élményeid, de minden sorban ott van, hogy már most a következő célra, a további futásokra, a következő UB-ra gondolsz :-)
Anita nagyon jó barátnő, és a legjobb kísérő, nem kétlem.
Jövőre gyomorbaj nélküli 24 órán belüli CÉLBA FUTÁST kívánok!!!







Honlapkészítés