KaCsák a Balaton körül

Eredetileg öten indultunk volna, de egy fő sérülés miatt visszamondta, majd négyen lettünk. Összeültünk megbeszélni a távokat, és az első ilyen összejövetel alkalmával már ki is alakult, hogy ki, hogy fut. Tóth Nikire és Vránicsné Ildire 70-70 km várt volna, és a maradék két emberre kicsivel több, mint 30 km-k.

Majd csatlakozott hozzánk egy ötödik futó, akinek nagyon örültünk, igaz Nikiék adagja így is eléggé húzós lett, a "csak" alig 60 km-kel. Tehát végleg összeállt a csapat: Tóth Niki, Góberné Györgyi, Vránics Ildi, Harcz Judit, Fekete Laura. Nagy szerencsénkre Judit állt be ötödik emberként, akivel együtt egy remek KaCsa csapatunk lehetett. Nagyon örültünk, hogy megismerhettük és együtt teljesíthettük a távot, rengeteg élménnyel gazdagodva.

Élményeink közé sorolható már a reggeli indulás is, hiszen Niki édesapja kísért minket végig, így az ő autójával indultunk Tihanyba. Niki, Ildi és én (Laura) egymás közelében lakunk, tehát közös és közeli találkozóhelyet választottunk az induláshoz, de ezt csak én gondoltam így. Hiszen Niki csak arról tájékoztatott, hogy ő már Balatonmárián van és 8:40-kor fogjuk felvenni, de arról nem ,hogy Ildi is ott van, és arról sem, hogy Márián is van a közelben egy fagyizó, ahol Ildit fogjuk felvenni.

Az Ultrabalaton előtt egy nappal felhívott Ildi, hogy vigyek fényképezőt és, hogy 40-kor találkozunk a fagyizónál, (teljes időpont és helyszín nélkül). Tehát az UB napján reggel 7:40-kor ott is voltunk a fagyizónál Niki apukájával, várva Ildit. Persze ez a kanizsai Platánsori, hógolyó fagyizó volt, ahol Ildi nem jelent meg a megbeszélt időben. Gyors telefonálás után, vártunk rá tovább, aki azt mondta, hogy épp most kelt fel, mert úgy tudta, hogy 8:40-kor leszünk ott, továbbra sem említette, hogy nem Kanizsán van. :D

Így kezdődött meg a fél órás várakozásunk Ildire. Majd Niki segített ki minket telefonon, hogy elnéztük az időpontot, és elfelejtette mondani, hogy Márián kell lennünk "40"-kor. Majd gyorsan elindultunk, hisz csúsztunk fél órát. A Balatonon felvettük Ildit és Nikit, aztán célba vettük Tihanyt. Útközben megállapítottuk, hogy szegény Ildi fog futni azon az alattomos dombos szakaszon amit útközben láttunk. Tihanyban egy-kettőre dél lett, Niki elindult, addig mi Dörgicsén ebédeltünk. Finom szendvicsekkel készültünk, és különféle izotóniás készítményekkel, Krémekkel energiaitalokkal, bogyókkal, tehát finom ebédünk volt...

Niki nagyon ügyesen futott, máris fél órát javítva a tervezett összidőnkön. Ildi kezdett futni, ahol őt vártuk, ott összetalálkoztunk mindkét másik két kanizsai csapat tagjaival, itt is két órás várakozás következett, kis esővel, de elég meleg levegővel. Következőben Györgyi jött egy újabb húszassal.

Rá várva már vacsorának mondható kaját ettünk, Ildi rosszul lett az előző futásától, de biztos az iso-izének tudható be. Judit futása volt talán a legkalandosabb számunkra az autóból, hiszen 13 km-t kellett futnia Keszthelyig, de a mi nagy szerencsénk miatt sosem találtunk oda időben a váltóhelyekre, az úgynevezett Keszthely1 váltóhelyet mindkét oldaláról megtaláltuk, és a nyugati oldaláról egészen Keszthely2-nek tűnt, sajnos mégsem az volt, ezért igénybe kellett vennünk a bicikliutat ahol a futók haladtak, érdekes látvány lehetett a keszthelyi bicikliúton egy piros autó követve a futókat. A haladásnak ebből a formájából még nem lett volna baj, ha nincs a bicikli út végén egy híd... amin, hogy fogunk átmenni??? Hátra egy métert sem alapon, nagy nehezen átmentünk a hídon az autóval, Niki navigálásával, csak egy kicsit akadályozva az éppen ott futókat.

Ekkor következtem én, így sikerült boldogan elkezdeni a futást, ilyen tortúra után. (bár nem is lett volna idő a rendes úton menni, mert Judit már ott volt a nyomunkban).
A futásom nem volt valami szuper élmény, nekem is rosszul estek az energiaitalok, de aztán én is hamar Berénybe értem. A KaCsák mesélték, hogy elég sunyi módon vannak a váltóhelyek, mert az ember elfut egy faluig/városig, és örülne, hogy meglátja a táblát, onnan még bizony pár km-re lesz a váltóhely. Nehogy már előre örüljünk a medve bőrére!

Tehát helyzetünk, Déli part, este 8 óra, Niki fut. Szerencsésen megtaláltuk a következő váltást, és még a GPS-t sem kellett nagyon használnunk, amivel egyébként sokszor meggyűlt a bajunk, a folyamatos beszéde miatt. Átöltöztünk, ettünk, ittunk, pihentünk, felszerelkeztünk a következő futásra. Pontosabban Ildi, aki ismét pakolt és pakolt, körülbelül 10 óra lehetett már, ilyenkor már fejlámpás pacákat kellett keresgélnünk, néha felbukkant egy-egy mozgó fény. Milyen vicces látvány 10 fel-le mozgó fényes pont az éjszakában... Mire kisétáltunk a váltópontra egy percen belül jött is Niki, szóval szerencsénk volt! Ildi utálta a sötétben való futást, de nem sikerült biciklit szereznem, hogy kövessem, pedig nagyon szerettem volna : (

Amíg ezen a váltóponton várakoztunk, beültünk egy kocsmába kávézni, ahol a cappucino kb. az itthoni háromszorosa volt, körülbelül úgy ittuk meg, mint ahogy a lángosomat ettem: már a felénél kihült és az étvágyam is elment. Ildinek is hosszú szakasza volt, nagyon sötétben, kivilágítatlan helyeken, ha nincs fejlámpa, akkor nincs semmi. Éjfél körül már vártuk őt is - végre valaki felbukkant, de a lámpától, csak egy sötétben mozgó valamit láttunk, akinek világít a feje, ezért már messzire kiabáltunk, hogy Ildi te vagy az? Laci vagyok- hangzott a válasz. Hát igen.. a sötétben futás hátránya... nem is kell róla többet mondanom.

Innen, fuss Judit! egész fél kettőig, majd fuss Györgyi még sötétben. Majd újra én - nagy élmény a sötétben futás, körülbelül fél három-fél négy fele. Sohasem futottam még ilyenkor, de nagyon nagy élmény, tetszik nagyon, az ember még jobban magára van utalva. Tehát szerintem jó volt, bár viszonylag fényes szakaszom volt az út mellett. Nikinek újabb hosszú szakasz még sötétben fut, de már világosban ér ki. "Mire a futó azt mondaná, hogy elég, ez már nem jó, meglát egy gyönyörű képet, a felkelő napot, a balatoni tájat, a hajókat, a vizet, ezért érdemes futni"- T.Niki. Balatonvilágos.

Még nem voltunk fáradtak, kijelenthetem. Csak a futás okozta kimerültség látszódott rajtunk, de még frissen és üdén vágtunk neki újra az északi partnak, reggel 4-5 óra fele. Mindjárt beérünk!! Fuss Ildi! Ha Ildi most beér, akkor már szinte megcsináltuk , akkor már nincs visszaút:) Utána már csak 6-8 km-k következnek: Judit, én, Niki.

Az eső megeredt az utolsó futónk futásakor, de a célba már szárazan futhattunk be. Említésre méltó, hogy Niki még az utolsó szakaszát is öt perces kilométerekkel futotta végig! Nagyon boldogan futottunk be, a mi kis csapatunkkal, mindennek így kellett lennie, ahogy történt a futásunk alatt, úgy gondolom minden ki lett számolva (néha épp, hogy ki lett) és minden szuper volt.

Nagyon örülök, hogy veletek futhattam, szuper 21 óra 33 percet, ezzel erősen megjavítva a tervezett 24 óránkat. Bár a dobogóhoz nem volt elég, negyedikek lettünk, de szerintem ez itt most lényegtelen, az élmény számít, rengeteget nevettünk együtt.

Reméljük, jövőre ott lehetünk újra ugyanígy és a tervezett, idén meg nem valósuló Bécs-Budapest váltó futást jövőre sikerül megvalósítanunk KaCsaként.

Fekete Laura