Druskó Zsófi

A várva-várt eseményre hajnali 1/2 4-kor indultam el otthonról, mivel nem szoktam a helyszínen aludni. A megérkezés után körbenéztem, ismerősökkel találkoztam, de valahogy nem is tudtam ilyenkor mit is kell csinálni. Nem tudom szoktak-e melegíteni, de úgy gondoltam erre bőven lesz idő út közben is.

6-kor rajt, szép kis tömeggel. Nem is tudtam, hogy ennyi ultrabolond létezik. Itt még mindenki nagyon jó erőben volt. Együtt haladtam Lupussal, Makai Vikivel, Sznopek Józsival. Aztán idővel valahogy szétoszlottunk. Kísérő nélkül indultam, de ezen az első szakaszon, ami számomra Keszthelyig tartott, nem is igazán hiányzott. Pótolta a többi kísérő és futótárs, amit nagyon megköszönök Nekik!

Keszthely felé Szabó Béla is elfutott mellettem, nagyon jó erőben láttam. Keszthelyen Görög Veronika csatlakozott kísérőnek hozzám, akinek nagyon sokat köszönhetek. Itt volt az első holtpontom. A frissítőhelyen a vér is kiment a fejemből, le kellett feküdnöm. Ettem-ittam-pihentem, azután indultunk. Nagyon melegem volt. Egy szabadstrandon megpillantottam egy zuhanyt, berohantam és vettem egy jó hideg fürdőt. Szuper volt! Kis gyomorfájás maradt, de ez már elmúlt út közben. Vera szorgalmasan kérdezgette, hogy mit kérek, de a vizen kívül csak egy kis hideg sör volt a kívánságom, amit meg is kaptam Balatonberényben. Egész Boglárig kísért. Itt talán a hírtelen megállástól újra rosszullét környékezett, amit megoldottam a virágágyásnál. Utána evés-gyúratás, kísérő váltás. A fiam kísért innen fogva egészen végig.

Ettől fogva valahogy összeolvadnak az élmények. A sötétben azt sem tudtam, melyik településen vagyunk éppen, de nem is igazán érdekelt. Csak mentünk, frissítettünk, hánytam, sétáltam, futottam. Már csak a vizet kívántam és néha egy kis kekszet, pedig a frissítőpontokon nagyon lelkes volt mindenki.

A hajnal Kenese előtt ébredt ránk. Ez már annyival jobb volt, hogy legalább térben tudtam egy kicsit tájékozódni. Érdekes módon éjszaka nem is voltam igazán álmos. Lupussal még ezen a szakaszon néha találkoztunk. Ez erőt adott, mivel jó futónak tartom. Sajnos az én erőm egyre fogyott. Füred után szinte már csak gyalogolni tudtam. A tihanyi hegytől már meg sem ijedtem, tudtam, hogy itt már még indokoltabban gyalogolhatok. A dombtetőre feljutottunk, de hogy lefele hogy megyek, az még kérdés volt. A lefele még rosszabbul esett, mint a felfelé. Közeledett a cél, valaki szólt, hogy befutó közeledik. Hát erre már tényleg össze kellett szednem minden erőmet. Nem illett volna egy befutónak begyalogolni. Így hát "befutottam". Óriási érzés volt! Aki megkérdezte a verseny előtt, hogy mennyi időt tervezek 30 órát mondtam. Ezt teljesítettem: 29:58:55 lett az eredményem. Kenesénél azért jobbat tippeltem volna, de ez így sikerült. Így is boldog vagyok. Ennyit tudok teljesíteni vízzel és egy kis keksszel, mivel a többit otthagytam a Balcsi körül. 6kg-ot fogytam, amit egy bulémiás meg is irigyelhet. A következőt azért nem így tervezem. A hibáimból tanulok. Tanácsot is szívesen elfogadok, mert ez így biztos nem egészséges.

Utóiratként: Gratulálok minden futótársamnak, aki ott volt a Balaton körül! Jövőre remélem találkozunk!

Üdv: Zsófi