KANIZSAI FUTÓ- ÉS SZABADIDŐSPORT KLUB
Gyere, fuss velünk!


Beszámoló

Ultrabalaton 2013

Idén tavasszal egy elhúzódó sérülés miatt nem volt célversenyem. Intenzívebb edzések sem voltak, a futott kilométerek száma is kevesebb volt mint tavaly tavasszal. A tempó se akart megjönni, egészen egy hónappal az UB előttig. Akkor viszont igazán megjött. Hosszú futásokat nem tudtam menni, inkább csak ami versenyen összejött (VTM, Terep100).

Így eléggé kérdőjeles volt, hogy mit tudok majd az UB teljesíteni, de a 24 órán belüli célba érkezés és a TOP10 realitásnak tűnt. Bringás kísérőm nem volt az idén, helyette a testvérem frissített autóból. Mindegyiknek megvan az előnye és hátránya is. A legjobb persze a biciklis + autós kombináció - olyanom még soha nem volt :-)

Egy kis övtáskával indultam. A taktika ugyanaz volt mint tavaly, maximum 5:20-5:30-as tempóval kezdeni és maximum 145-ös pulzus. Lassabban lehet menni, gyorsabban nem.

Ahogy lenni szokott sokan kilőttek az elején ... nem tudom hova ez a nagy sietség ilyen hosszú versenyen. Az első 20 kilométeren csak mentek el mellettem a versenyzők. Mintegy 15. helyen lehettem ekkor. Én tartottam továbbra is a kezdeti tempómat, s egyszer csak nem jött több futó hátulról. Sőt én keztem utolérni a többieket – majdnem mindenkit ismertem személyesen. Egy szlovén sráccal vagy 30 kilométert futottam együtt mire lemaradt. Jó idő volt, a pulzus is alacsonyan, 145 felé csak akkor ment fel, amikor épp előztem valakit. Jöttem fel mint a talajvíz.



Aztán Gyenesdiáson nyakukba kaptunk egy nagy zuhét – volt bent jég is. Szerencsére egyből kaptam esődzsekit, így tovább haladtam lassulás nélkül (a VTM-hez képest ez gyerekjáték volt). Az eső egészen Keszthelyig kitartatott. Közben megelőztem az ötödik helyen álló futót, aki felül semmibe futott. Kérdeztem tőle, nem fázik-e (ekkor odaadtam volna a dzsekim neki, az eső már úgyis kezdett elállni). Mondta, hogy nem, ő meg azt kérdezte, hogy váltóba megyek-e. Amikor mondtam neki, hogy egyéniben, majdnem kiestek a szemei – nem egy tempót mentünk.

Keszthelyen levettem az övtáskát is (csurom víz volt, így nehéznek tűnt), helyette csak egy gél volt nálam tartalékban, ha nem találkoznék időben a kísérőmmel.

Egy másfél hetes HOKA cipőben indultam el, élmény volt bent a futás. De elkezdte törni a lábfejem. Először egyiket, majd a másikat. Végül mindkettőt. Egyre jobban, így 130 kilométernél le kellett cserélnem. Eddig tartott a jóvilág (12 óránál 132 km-nél jártam 136-os átlagpulzussal, 120 km felett még lassítanom kellett, mert 5:20-as tempónál gyorsabban mentem). Váltottam egy Adidas Response Cushionra ami a jól megszokott típusom. Ekkor a harmadik helyen voltam már. Szinte újra meg kellett benne tanulni futni, annyira más volt. Egyből lassultam fél percet kilométerenként. Próbáltam én menni, de nehéz volt.

Folyamatosan egyre jobban fájtak a lábaim és egyre lassultam egészen 160 kilométerig. Közben azért feljöttem a második helyre. Innen már tovább nem lassultam, de nagyon-nagyon nehéz utolsó 50 km várt rám. A combjaim nagyon bedurrantak (valószínűleg a cipőcserétől) de a derekam is kezdett fájni egyre jobban. Erre 170 és 190 km-nél vettem be fájdalomcsillapítót, így viselhetőbb volt (csak elindulásnál fájt, amikor haladtam akkor nem). 7:30-as tempót sikerült kipréselnem magamból, amihez még hozzájött a frissítés. Iszonyatosan nehéz volt fejben a határon menni ahol még éppen el tudom viselni, hogy fájnak a lábaim. Próbálkoztam a sétával is rövidebb távon, nem lett jobb. Akartam gyorsabban is menni, de nem ment, mert sokkal jobban fájtak a küllők (pedig kondival simán ment volna), bele kellett sétálnom.

Éjszaka az egyik frissítőállomásnál Pula Tomi visszaelőzött. Semmit nem tudtam a mögöttem és előttem lévőkről, így mentem amilyen gyorsan csak tudtam. A combjaim tovább amortizálódtak, az utolsó frissítőállomásnál már nem tudtam egy helyben állni, mert a combjaim egyszerűen nem tartottak meg (ha haladtam akkor nem volt gond). Mondták is a frissítők, hogy menjek tovább ne álljak meg. Célbaérkezés 21:17-es idővel, mindenfajta felhajtás nélkül.

Nagyon kemény verseny volt. Csak a nagyon meredek dombokon és a frissítés közben sétáltam. Azokon kívül összesen maximum 1000 métert … vagyis valóban végig lehet futni egy ilyen karikát sétálgatás nélkül.

A futásom trackje:
http://connect.garmin.com/activity/321842363

A verseny után is nagyon rosszak voltak a lábaim. A combon 2-3 nap alatt rendbe is jött, de a derekam hetekre kivett az edzésből ... ez a sérülés nem hiányzott annyira ...

Üdv,
Tamás




Szólj hozzá

Név:
E-mail:
Az e-mail cím nem jelenik meg az oldalon
Szöveg:


4 hozzászólás

peter [ 2013-07-22 11:06 ]

Tomi az "futóűrember", fantasztikus, gratulálok!



Rudolfné Bába Éva [ 2013-07-12 09:24 ]

Gratulálok Tomi, elképesztő vagy. Jó volt így elolvasni, hogy mit éltél át.Büszke vagyok rád!

Éva



KatzR [ 2013-07-11 21:09 ]

Gratulálok Tamás, nagyot mentél.
Rolihoz csatlakozva illetve kiegészítve, már én is nagyon szorítok a szilveszteri sikeredért, és remélem hogy "Szeptember végén" azon a fölkészülési kis futkosáson is már jó formában leszel, ahol nincs esélyetek arra, hogy "hó takará a bérci tetőt".



Lakatos Roland [ 2013-07-11 09:45 ]

Tomi,
jobbulást kívánok, idén valahogy nincs szerencséd a sérülésekkel. Össze kell kapnod magad, hogy Szilveszterre már topformában lehess :)
Gratulálok az eredményhez, nagyon okosan futottál, ha nincs a sérülés, még szebb is lehetett volna!
Roli







Honlapkészítés