Aztán Gyenesdiáson nyakukba kaptunk egy nagy zuhét – volt bent jég is. Szerencsére egyből kaptam esődzsekit, így tovább haladtam lassulás nélkül (a VTM-hez képest ez gyerekjáték volt). Az eső egészen Keszthelyig kitartatott. Közben megelőztem az ötödik helyen álló futót, aki felül semmibe futott. Kérdeztem tőle, nem fázik-e (ekkor odaadtam volna a dzsekim neki, az eső már úgyis kezdett elállni). Mondta, hogy nem, ő meg azt kérdezte, hogy váltóba megyek-e. Amikor mondtam neki, hogy egyéniben, majdnem kiestek a szemei – nem egy tempót mentünk.
Keszthelyen levettem az övtáskát is (csurom víz volt, így nehéznek tűnt), helyette csak egy gél volt nálam tartalékban, ha nem találkoznék időben a kísérőmmel.
Egy másfél hetes HOKA cipőben indultam el, élmény volt bent a futás. De elkezdte törni a lábfejem. Először egyiket, majd a másikat. Végül mindkettőt. Egyre jobban, így 130 kilométernél le kellett cserélnem. Eddig tartott a jóvilág (12 óránál 132 km-nél jártam 136-os átlagpulzussal, 120 km felett még lassítanom kellett, mert 5:20-as tempónál gyorsabban mentem). Váltottam egy Adidas Response Cushionra ami a jól megszokott típusom. Ekkor a harmadik helyen voltam már. Szinte újra meg kellett benne tanulni futni, annyira más volt. Egyből lassultam fél percet kilométerenként. Próbáltam én menni, de nehéz volt.
Folyamatosan egyre jobban fájtak a lábaim és egyre lassultam egészen 160 kilométerig. Közben azért feljöttem a második helyre. Innen már tovább nem lassultam, de nagyon-nagyon nehéz utolsó 50 km várt rám. A combjaim nagyon bedurrantak (valószínűleg a cipőcserétől) de a derekam is kezdett fájni egyre jobban. Erre 170 és 190 km-nél vettem be fájdalomcsillapítót, így viselhetőbb volt (csak elindulásnál fájt, amikor haladtam akkor nem). 7:30-as tempót sikerült kipréselnem magamból, amihez még hozzájött a frissítés. Iszonyatosan nehéz volt fejben a határon menni ahol még éppen el tudom viselni, hogy fájnak a lábaim. Próbálkoztam a sétával is rövidebb távon, nem lett jobb. Akartam gyorsabban is menni, de nem ment, mert sokkal jobban fájtak a küllők (pedig kondival simán ment volna), bele kellett sétálnom.
Éjszaka az egyik frissítőállomásnál Pula Tomi visszaelőzött. Semmit nem tudtam a mögöttem és előttem lévőkről, így mentem amilyen gyorsan csak tudtam. A combjaim tovább amortizálódtak, az utolsó frissítőállomásnál már nem tudtam egy helyben állni, mert a combjaim egyszerűen nem tartottak meg (ha haladtam akkor nem volt gond). Mondták is a frissítők, hogy menjek tovább ne álljak meg. Célbaérkezés 21:17-es idővel, mindenfajta felhajtás nélkül.
Nagyon kemény verseny volt. Csak a nagyon meredek dombokon és a frissítés közben sétáltam. Azokon kívül összesen maximum 1000 métert … vagyis valóban végig lehet futni egy ilyen karikát sétálgatás nélkül.
A futásom trackje:
http://connect.garmin.com/activity/321842363
A verseny után is nagyon rosszak voltak a lábaim. A combon 2-3 nap alatt rendbe is jött, de a derekam hetekre kivett az edzésből ... ez a sérülés nem hiányzott annyira ...
Üdv,
Tamás
|
Idén tavasszal egy elhúzódó sérülés miatt nem volt célversenyem. Intenzívebb edzések sem voltak, a futott kilométerek száma is kevesebb volt mint tavaly tavasszal. A tempó se akart megjönni, egészen egy hónappal az UB előttig. Akkor viszont igazán megjött. Hosszú futásokat nem tudtam menni, inkább csak ami versenyen összejött (VTM, Terep100).
