A KÖR. IV. rész

Az idén már a negyedik alkalommal futottuk körbe a mi kis Balatonunkat, úgyhogy mondhatjuk rutinosak vagyunk már. Pontosan 5 percet vett igénybe a részletek megbeszélése. Semmilyen szinten nem került szóba mennyi idő alatt akarunk körbeérni. Legfőbb taktika győztes csapaton ne változtass, legfőbb cél, hogy jól érezzük magunkat. Tudjátok mint csapatkapitány vedd körül magad olyan emberekkel akik tudják azt amire Te soha nem leszel képes. Csapatunk idén is Varga Laci-Fazekas András. Aztán a sprinterek: Bony-Zoli-Bazsi. Amíg Én cammogtam ők mindig nyugodtan pihenhettek. Egy sikertelen Budapesti csomagátvétel után, pénteken Bekk Csabi átvette a csomagunkat úgyhogy arra sem volt gond. Köszi Csabi jövök neked eggyel életed legfontosabb versenye előtt még a mi dolgainkkal is foglalkoztál. Szombat reggel fél 7-kor indulás, mindenki külön autóval Norbi velünk hisz idén eljött velem a család is. Az úton semmi esemény időbe odaértünk, simán le tudtunk parkolni, és már mentünk is a rajtba hisz 8 órakor indultak az igazi hősök akik egyénibe futják körbe a tavat. Sok ismerős arc kit személyesen kit látásból, kit csak hírekből. Beszélgetés Csabival egy kis biztatás neki bár szüksége nem volt rá, pár szót Bélával is váltottam ő is elég határozottnak tűnt. 8 órakor elrajtoltak ami nagyon felemelő pillanat volt, kezdett elkapni engem is a versenyláz. Vissza fel a parkolóba hegymászás aki volt tudja miről beszélek. Lassan eljött a rajtunk időpontja ami 8.55-kor volt. Közös fotó, szurkolás, búcsú, aztán a rajt. Az első száz métert közösen aztán egyedül maradok zene szól, óra bekrepált, de nem érdekel akarom az első UB érzést, most így negyedszerre. Hegymászással kezdem aztán szépen kiegyenesedik a pálya és irány Balatonkenese. Előttem futók, mögöttem futók, Én is előzök engem is előznek, jól esik a futás minden oké igazából. Hamar lepörög az első etap Norbi indul tovább Balatonalmádiba. Mikor odaértünk már Varga Laci nagyon melegített pedig még volt fél óra a váltásig, őt is elkapta a versenyláz. Nincs nagy tömeg de azért jó a hangulat, lehet haladni kocsival dugó nem igazán van. Pörgősen haladunk semmi perc alatt lent vagyunk Balatonfüreden, ahol megint talizunk a Pelso mezőnyével. Már meg is érkezünk a Balaton felvidékre, az csoda gyönyörű, új aszfalt az úton, fantasztikus táj, itt futhatnék Csabival előtte futok kb 50-100 méterrel többször hátranézek hol van, úgy döntök nem várom be hisz hátha inkább egyedül szeretne lenni gondolataival nem szerettem volna hülye kérdésekkel traktálni. Azért mikor kiálltam előle hangos szurkolásba kezdtem. Szuper jól haladtunk igazából semmi rendkívüli nem történt, pihenőidőben frissítettünk vagy Varga Kati sós sütiével, vagy Melinda sós húsával, vagy Anita kókuszos sütiével. Azért itt a felvidéken egy váltásnál elméláztunk Zoli 50 méterre volt a váltástól amikor még Norbival hédereztünk az árokparton. Persze egy másodpercet sem vesztettünk ilyen gyors cipőfelhúzást még nem láttam. Innen már Keszthelyre mentünk ahol a halászcsárdánál kezdtük meg az újabb pihenőnket, itt ettünk egy kis meleg levest és egy jót pihentünk hisz közeledett az éjszaka. Itt Bazsit váltotta Zoli kb 30 másodperc elment nem olvasta a műszer a chipett. Mi átmentünk Balatonberénybe, ahol a bevezető úton egy teknősbéka sétált át az úton, megálltunk és bevittem szegényt a susnyásba. Na jött a legunalmasabb része a körnek, elég ingerszegény amúgy is a déli part hát még így emberek nélkül főleg. Itt már az eltolt rajtok miatt elég kevesen voltunk minden frissítő pontnál ugyanaz a 7-8 autó. Igazából semmi nem történt haladtunk egyik pontról a másikra, izgalmat csak az okozott hogy néha megeredt az eső, igaz futónk nem ázott el egyszer sem. A löszfal leszakadása miatt egy kis hegyi szakasz került a pályába, ezt András megnyerte, de simán átrepült rajta. Közben Zoli folyamatosan tájékoztatott bennünket hol tartunk időben, ugyan is pontosan egy órával rajtoltunk előbb mint tavaly és ő pontosan tudta. Igazából engem nem hozott lázba, jól éreztem magam fáradt voltam, de mégis jó volt. Volt arról szó, hogy a végén a Zoli etapjából egyet felesben a Norbival lefutunk. Nem kellett Zoli becsülettel letolta az utolsó szakaszát, és fáradtan de boldogan futottuk az utolsó 100-métert közösen a célba! Megkaptuk az érmeinket, közös fotó, pár szó, és búcsú indulás haza mindenki fáradt volt szerintem nagyon vártuk a forró fürdőt, és a puha ágyat. Megjött az UB-érzés, lehet kellet hozzá hogy a család is velem legyen, nem tudom a többieknek hiányzott a tömeg nekem nem, jó volt minden frissítőn simán könnyen lehetett parkolni. Jó volt, köszönöm a CSAPATNAK és CSALÁDTAGJAINKNAK a szurkolást és a finom falatokat. Az V-ik részt 2015-ben forgatjuk!!!!