Beszámoló
|
A mi Ultrabalatonunk
Idén tizedszer volt lehetőségünk futni egy kört a Balaton körül. Ki nem hagynánk... :-)
Íme egy kis összefoglaló a Kanizsai Futóklub idei UB-jéről. A legfontosabb: a kanizsai indulók mind (!) célba értek, legyen szó egyéni futókról vagy csapatokról.
Leggyorsabb egyéni tókerülő a Kanizsai Futóklubból Szabó Béla! (29:27)
|
|
Elsőre sikerült a 220 kilométer a vizek királyának, Kele Attila Vidrának! (30:49)
|
|
Lubics Gyuri harmadszor nézett körbe... (30:57)
|
|
Bekk Csabi kimaxolta a Tó körül eltölthető időt, de végigment!
|
|
Vágó Bogi párosban tolta le a maga 160 kilijét...
|
|
Sznopek Józsi beugróként szerepelt egy háromfős csapatban:
|
|
Az “Aranycsapat” élményeit Léhart Zoli osztja meg velünk:
· Az UB óriási élmény volt számunkra, örök élményt adott, szavakkal nehéz leírni:
· - azt az adrenalint, ami hajtott minket,
· - azt a nyüzsgést, ami a Balaton körül éltette a rendezvényt,
· - a váltópontokon hangulatát, ami várt minket, - látni másokat, hogy küzdenek céljaikért,
· - és még hosszasan sorolhatnám... ·
Mindez inspirált Bennünket. Induláskor 21:06 óra vállalási időt prognosztizáltunk, amit pontosan 21:06 óra alatt teljesítettünk. Ez mérnöki teljesítmény!
Legfontosabb célunkat teljesítettük: kiléptünk a komfort zónánkból, feledhetetlen élményeket szereztünk, jókat kacagtunk, minden másra ott a MasterCard :-)
|
|
A Kanizsai Csajokról Reni mesélt:
KaCsa-6 fő, tervezett idő 20 óra 54 perc.
A tavalyi UB emlékeiből kiindulva, idén nagyon magabiztosan álltunk a dologhoz. Azonban esetünkben is igaz lett a mondás: „ember tervez, Isten végez” Mi terveztünk, aztán újra terveztünk, aztán megint… és megint. Én kezdtem, első szakasz, tikkasztó hőség, de szuper kerékpáros kísérők. A váltópontnál hihetetlen jó érzés volt, hogy a csajok mind ott voltak és öleléssel vártak. Aztán közölték, hogy megint újra tervezték a szakaszokat. Ok-gondoltam-ők tudják…
Aztán megtörtént a szörnyű tragédia… Györgyi az első szakasza közben lesérült. A séta is nehezen ment neki. Úgy döntöttünk, hogy nem engedjük többet futni, bár nagyon erősködött, hogy fájdalomcsillapítóval majd menni fog. Megint újra tervezés. Közben Mónika már haza ment, hogy másnap reggel kicsit talán frissebben, mint mi, visszatérjen közénk és 30 kilométeren keresztül egy kis pihenőidőt hagyjon nekünk a vége előtt. Maradtunk négyen. Évivel hozzátettük Györgyi északi parti szakaszait a miénkhez, Erika pedig 1 déli partos szakaszt dobott a sajátjához.
Itt megjegyezném, hogy Erika hatalmasat esett a Balatongyörök felé tartó szakaszon, de ennek ellenére megcsinálta, amit vállalt. Hatalmas respect! Én grátiszként elnyertem a Keszthely-Berényt, ami tavaly sem volt a kedvencem. Aztán még Évivel cseréltünk 1-1 szakaszt a déli parton, így lettem az idei UB alfája és omegája. A 2016-os Ultrabalaton eredménye: 21 óra 04 perc, ami őszintén… egyáltalán nem érdekel, hogy milyen helyezés, kik előtt vagy után értünk célba.
A Kanizsai Csajok első helyen végeztek emberségből, összetartásból, önzetlenségből, kitartásból. Ahogy Gabika a tavalyi beszámolóban írta, egy nagy szeretet burokban voltunk végig a 220 kilométeren. Ez idén sem történt másként, sőt a nehézségek miatt ez a burok most nagyobb és erősebb volt. Hálás vagyok, hogy részese lehettem! :-) Hajrá KaCsa!
|
|
Kanizsai Pasik - Maci összefoglalója
A hatodik tókerülésünk. A tavalyi sorozatos balszerencsés, lábfájós, szédülős, alul, felül nem egészségesen távozó különböző állagú salakanyagokat idén itthon hagytuk. Valójában semmi nem történt, vagy azért mégis. Futottunk egy jót találkoztunk sok ismerőssel jókat dumáltunk,és jól elfáradtunk. Teljesen megváltozott az idei évben a szokásos szakaszbeosztás,jó volt új helyeken futni azt hiszem most már nem sok szakasz van amit nem futottam meg. A cél, hogy 22 óra alatt körbeérjünk. Ez nagyon biztonsági volt,de legalább volt mivel versenyezni. A rajtban még az utolsó pillanatban találkoztunk másik két csapatunkal pár szó pár poén aztán már bent voltunk a rajtzónába.
Varga Laci rajtolt elsőnek,5 percesbe nyomta úgyhogy mi már ott lemaradtunk. Szép kényelmesen elindultunk a váltópontra már minden méterét ismerjük a pályának ezért nem is kellett kapkodni. Másodiknak Norbi rajtolt,sima ügy volt övé volt a leghosszabb szakasz ebben a kánikulában. Ő valójában komoly készülés nélkül nyomja az 5.10-s kiliket, idén már futott 100 km-t. Nagyon haladtak a fiúk úgyhogy tudtam nem simlizhetek a maximumot kell kihozni magamból. Már rutinos melegben futó vagyok úgyhogy még 5 kilire is jéggel megyek ha haladni kell. Jól is ment ( persze magamhoz képest). A következő futó Áron volt hát ő sem aprózta el,mint a gyorsvonat úgy robogott el. Őt követte sprinterünk Varga Balázs a tempója az már számomra felfoghatatlan, majd Dr Varga Tibi akinek szintén nem kellett a szomszédba menni egy kis tempóért, András volt az utolsó. Ő amúgy mostanság nem fut, hát nem látszott a tempóján úgy látszik megy ez emlékezetből is neki. Valójában ez így ment a körön végig semmi nem zökkentett ki bennünket végig elkerült bennünket a baj. Sajnos még a valahol a Balaton Felvidéken találkoztunk Reniékkel. Ők nem voltak ilyen szerencsések Györgyi megsérült így át kellett szervezniük az egész futásukat, de ügyesen megoldották.
Éjszaka pihentünk, amennyit lehetett, a hajnal Bogláron ért bennünk. Ott találkoztam Kele Attilával"fáj a lábam,de minden oké"teljesen jól nézett ki. Földváron Szabó Bélával találkoztam úgy mosolygott mint aki akkor indult gratulálok Bélám. Itt volt az idei év egyik legnagyobb élményem hiszen a verebek csiripelték hogy Lubics Gyuri hamarosan erre a pontra ér. Mivel mi már végeztünk, úgy döntöttem megvárjuk, kíváncsi voltam milyen állapotban van. Először Szilvivel találkoztam, idén Ő volt kísérője. Nemsokára megjött Gyuri, nem nézett ki rosszul, de akkor csak gyalogolni tudott, fejben mélyen volt, de nem kételkedtem benne, hogy végigmegy. Szilvi rutinosan öntötte bele a lelket. Innen Aligára mentünk, hogy közösen futhassunk be a célba, fáradtan de boldogan.
Jó volt nem tudom mit hoz a jövő lesz folytatás vagy sem. Gratulálok mindenkinek aki végigcsinálta bármilyen módon is ezt a versenyt, és köszönjük kísérőinknek a segítséget!
|
|
Szólj hozzá
1 hozzászólás Valgut Zoltán [ 2016-06-03 16:07 ]
Gratulálok minden "körbefutónak"!!!
A beszámolókat olvasva az jutott eszembe: Sajnálom, hogy idén nem voltam ott!
:-)
|
| |
| |