Mi marad az UB után?

Emlékek. Persze, természetesen , de miről is?

A kezdetekről: kit miért invitáljunk a KaCsa csapatba? Györgyi legfőbb és kizárólagos érvei: gyors és aranyos. - Gabika tudod, milyen aranyos? Jó lesz! Így is lett. :)

Szervezkedésről: kegyetlen körülmények, áldatlan állapotok közepette folytak. Az első a Szilágyi cukrászdában, majd a Harcz művek fodrászati kihelyezett tagozatán.

Hozzáállás: mindenki egyet ígért, hogy magából a legjobbat hozza ki. Így is lett. :)

Utazás: egymást meglátván a pakkokkal a US ARMY vezérkara sírt volna, hogy mi minden került be a táskákba, zsákokba. Gurulós bőrőnd, kozmetikai cuccok (nálam még mini sampon is volt...), magyar zászló, az ételektől mozgó ABC-vé alakult lett pillanatokon belül az autó, de azért indulásnál még beugrottunk egy kisboltba. Biztos, ami biztos, ugye vasárnapi zárvatartás.

Megérkezés: tipródtunk mind, (-Meglátod, Gabika, jó lesz!- hajtogatta Györgyi) mint a tojógalamb, amíg Rozi el nem startolt. Mondanom sem kell 200 méter után jobbra fordult. De szerencsére ott volt Grabant Peti, aki megmutatta neki a helyes utat.

A várakozás, az egymásért drukkolás, amikor a váltóponthoz érkezett a futó, és örültünk neki-vele, az izgalom annyira jó érzés volt. Mint egy nagy szeretet buborék, abban voltunk jó egy napon keresztül.

Sajnos nem tudom leírni a közös élményeket, mert kettő autóval mentünk , és szinte ugyanabban a sorrendben váltottuk egymást.

Érzések, élmények: hallani anyát - lányt egymással úgy beszélni, hogy közben simogatják egymást a szavaikkal, a megszólításokkal. Látni arcokat, amelyek arról árulkodnak, hogy "nem hiszem el, hogy ezt meg tudtam csinálni!" csúcsszuper futások után, érezni kétségbeesést, aztán onnan kijönni és magát felülmúlni az embernek. CSODÁLATOS!

Bizonyosság: a napunk nem lehetett volna ennyire tökéletes, ha a két állandó biciklis kísérőnk Böjti Bence, és Grabant Péter, illetve Györgyi csodaszép, éjjel a fűben TRX bemutatót tartó lánya, és veje, Zoli, - aki lelkesen szórakoztatott minket, és majdnem mindig pontosan tudta, hogy mennyi van a váltópontig - nem segítenek minket minket lépésról-lépésre. :)

Külön köszönet a bringásaink mellett a két sofőrnek Pintér Anicának (Erika középső lánya), és Böjti Zsoltnak (majd' az egész Szigetvári- Böjti család ott volt nekünk!) hogy ilyen értékes árut is ilyen pontosan, időre, minden címre sikeresen leszállítottak.
Tanulás: mindenki tanult a másiktól, ki szép családi modellt, ki zöldben való guggolást , ki TRX gyakorlatokat, ki örök érvényű mondásokat("Mi a közös az elvekben és a fingban? Néha el kell engedni őket!"- könnyű mondani, de két bicajos pasival a hátad mögött?), illetve cifra szlenget.
Mit láttunk: csodákat, hogy egyes versenyzők testi fogyatékosságuk ellenére is KÉPESEK futni. Illetve a szalag másik végén lévő csoda másik felét , azokat akik segítettek nekik ebben. lélekemelő és szipogós pillanatok voltak ezek nekünk.
Mi maradt meg? - A termékmintán, egy-két elhagyott cuccon és pár kiló banánon kívül?

A nagy kérdés, hogy jövőre hogyan lehet ezt überelni, akarom mondani alulmúlni, vagyis túlszárnyalni...

Bizonyára a képeink sok mindent elmondanak, bár a szívünkben dübörgő érzést átadni nem lehet, de kívánom mindenkinek, hogy éljétek át legalább egyszer azt, amikor CSAPATban vagytok!

Köszönöm KaCSák! <3

Gabi