Beszámoló
|
Ultrabalaton
A történet kezdete 2011 nyara. Az interneten találtam egy honlapot, fantasztikus versenybeszámolókat, történeteket, fényképeket találtam rajta. A nagybetűs versenyen is megakadt a szemem: ULTRABALATON - elhatároztam én is meg fogom kerülni a Balatont, így megszületett a cél. Nem gondolkodtam azon, hogy lehetetlen, hiszen olyan erőt sugárzott a Kanizsai Futóklub honlapja, hogy nem is kételkedtem: egy egyszerű ember is képes lehet rá.
Az első versenyem a VI. Kanizsai Futófesztivál 2011.09.17.-én volt, ahol 10 kilométeren indultam és 49 perc alatt sikerült lefutnom a távot. Összesen futottam a nagy versenyig öt félmaratont, két maratont, az ultraversenyeket 2012.09.15.-én kezdtem el a VII. Kanizsai Futófesztiválon 50 km futva, 5 óra 2 perc alatt. Ezt követte még három 50 kilométeres táv, egy-egy 12 órás, 6 órás, 24 órás verseny és egy ultrafutó edzőtábor (itt mindenki futó volt kivéve én ). Csak a 12 órás és az első 50 kilométeres versenyem végződött sikerélménnyel. Igazából tapasztalatlan futó vagyok, igazán még futni sem tudok, de a kudarcok nem törtek meg, tovább dédelgettem az álmaim.
|
|
Eljött az idő, több tapasztalt jó képességű futó is azt tanácsolta csapatban vagy párban teljesítsem az első tókerülést. Tapasztalatgyűjtés céljából, meg hát sok lesz ez nekem elsőre. Megfogadtam a tanácsot, elkezdtem csapatot keresni a Futóklubban, de páros lett belőle. Beneveztünk Sánta Gepárdok néven, mint utóbb kiderült, bevonzottuk a szerencsétlenséget a névválasztással.
Ugyanis a társam Szabó László márciusban Baján egy 6 órás versenyen súlyosan megsérült. Még egy két hónapig hittünk benne, hogy sikerül rendbe jönnie, de a sérülése makacsabb volt. Két lehetőségem maradt: vagy találok párt a verseny előtt egy hónappal vagy megvalósítom az álmomat, és nekivágok egyedül. Gondolhatjátok, nem kerestem senkit, ez a sors keze, utat mutatott.
Beneveztem egyéni indulóként. Szóval a felkészülésem kb. 1500 kilométer sérülésektől tűzdelve, több hetes kihagyásokat sem nélkülözve. Mindezt saját kútfőből végrehajtva. A frissítés megszervezése, mit egyek, megfelelő izotóniás pótlás stb. A két fő pillére a sikeres teljesítésnek az edzés, a megfelelő energiabevitel megteremtése mellett még hiányzott. A mentális, lelki felkészülés és a segítő kísérő kérdése még lógott a levegőben. Az elsőt sikeresen megoldottam: minőségi idő többszörösre növelése a lányommal és a vallás felé fordulás.
A második nehezebb dió volt: kit kérjek meg erre a nehéz, áldozatoktól sem mentes feladatra. Nem különben a 32 órás ébrenlét, kerékpározás, segítés, kiszolgálás, és elviselése a modortalan, nyersségemnek. Nem volt könnyű, egy embert kértem meg, de Ő nem vállalta és akkor jött Vránics László. Ultratriatlonista magyar csúcstartó, ezt csak azért írom le, hogy tudjátok róla . Szóval, Laci megkérdezett egy futóeseményen, hogy van-e kísérőm, mert Ő szívesen segítene nekem. Akkor még nemet mondtam, mert függőben volt a megkért jelöltem. Másodszorra teljesen véletlenül futottunk össze Lacival a verseny előtt 3 nappal és akkor már tudtam a sors nem hagyott magamra. Már félig bent éreztem magam a célban, de a Verseny még hátravolt.
|
|
A versenyről csak pár gondolat: előző este felutazás Balatonaligára, regisztráció, tésztaparti, beszélgetés, jégkrémezés, hangolódás. A szállás elfoglalása, a részletek megbeszélése, esélylatolgatás, korán lefekvés és a jó alvás is sikerült, egyáltalán nem izgultam. A verseny előtt korán kelés, készülődés, egyéni frissítő leadása, pár biztató szó és 6 órakor rajt.
Az első szintidős részpontnál Balatonfüreden 45 perc előnyt szedtem össze, ahol először kezdett esni az eső, itt ért a legrosszabb élmény is a frissítésnél, az egész út során Laci vette fel a frissítésem csak itt nem engedték még a pult közelébe sem (itt el is dőlt soha nem megyek Balatonman-es versenyre). Vannak ugyan szabályok, de a futónak kell lenni az első helyen, szerintem.
Keszthelyig nem történt különösebb dolog jól ment a futás, tudtam tartani a tervem a 7 perc/kilométeres tempót. Hírek a többiekről folyamatosan érkeztek, találkoztam Bekk Csabával aki nem volt jó állapotban, a Futóklub csapatainak tagjaival. Köves Petivel, aki egy másik rendezvényen kerülte meg a Balatont, jól esett amikor üdvözölt majdnem leesve a biciklinyeregből. Keszthely előtt meg Katz Rudolffal találkoztunk, aki velünk tartott pár kilométeren. 119 kilométernél Keszthelyen nagy pont volt, itt két súlyos hibát követtem el a versenyen először.
Az első, olyan masszásra vártunk fél órát, amit végül is nem vettem igénybe. Laci szerint egy meleg zuhany többet ér majd náluk, mint ez a masszásnak nem nevezhető valami. A második volt a súlyosabb hiba: ettem, méghozzá levest, és hát olyan állapotban voltam az egész napos futástól, hogy nem vettem észre a gombát. Innentől kezdve az emésztőrendszeremre ki kellett tenni a kampec táblát.
Szóval meglassultam, ment a hasam, görcsölt és egyre többet kellett gyalogolnom. Balatonmárián lezuhanyoztam, egy kicsit felfrissültem és folytattuk utunkat - itt Laci is átöltözött, levette az egész napos esőzésektől átázott ruháját és a kényelmetlen biciklis cipőjétől is megszabadult.
Szóval haladtunk egy kisebb csoporttal hol engem, hol én előzve őket. Bekk Csabával újra találkoztunk, még mindig rossz állapotban volt - itt láttam sajnos utoljára. Haladtunk rendületlenül, most már diétára fogva magam, energiagélek nélkül, még jó hogy volt nálam fehérje csoki ami nem jött ki azonnal belőlem. Balatonboglár - 161 kilométer, már nem tudom mennyi volt a szintidőhöz az előnyöm, de itt végre tudtam enni főtt krumplit. Feltöltöttük a készleteket és indultunk is tovább a végeláthatatlan déli parti utcákon.
Elérkezve a verseny feléhez, hiszen ezt határoztam meg a fél távnak. Laci mondta is még csak most kezdődik a verseny, ne hidd el, hogy célba érkezel, menni kell! - és én mentem, hol futva, hol sétálva, hol leparkolva a bokorba, de mentünk előre.
Jött a hír Rudolf Tomi 3. helyéről, már csak 30 kilométer volt nekem is vissza, de jött a baj. A szervezetem vészjelzése, a térdeim bedurrantak, óriási fájdalom, láz. Nem sorolom a többit. Olyan tartományba voltam ahol azelőtt még soha nem jártam, 131 kilométer volt a legtöbb amit eddigi életembe megtettem és most 180 kilométer felett jártam, egyszerűen nem voltam hozzászokva. Vránics Laci csak hajtott előre: ne állj meg, haladj, itt a sikeremben elévülhetetlen érdemei vannak. Már csak sétálni tudtam, de hála a mentális felkészültségemnek 6 kilométer/órás sebességgel tudtam haladni, gyors fejszámolással megtudtam, szintidőn belül beérhetek csak bírja a térdem. Az utolsó 10 kilométeren több vizet locsoltunk a térdeimre, mint amit megittam. S akkor jött az utolsó HEGY - ordítottam a mérgemben, hogy még ezt is meg kell mászni, de a lejtőnél még nagyobbat, közben szakadt az eső. Célba értem!
Negatív élményekkel gazdagodva: nem kaptam befutószalagot és nem készült rólam fénykép, nem tudtam lezuhanyozni, de még egy ágy se volt ahova le tudtam volna pihenni. Jó érzés volt a tribünön állni, jó érzés Ultrabalatonistának lenni.
Köszönöm a családomnak, köszönöm a kísérőmnek, és a rajtszámomnak, amin az a szó állt shinkiokushin, szabad fordításban annyit tesz: találkozás a végső igazsággal. És zárszóként csak annyit mondhatok úgy jutottam fel a lakásba, hogy a sógorom ölbe kapott és felvitt az első emeletre. Ez a nagy Verseny története, okuljatok belőle.
|
|
Szólj hozzá
4 hozzászólás KatzR [ 2013-07-03 20:45 ]
Vilmos!
Nagy élmény volt találkozni veletek a pályán, jó volt olvasni a beszámolót, és természetesen gratulálok a történtekhez és az előzményekhez is.
További örömöket kívánok!
szabolacko [ 2013-07-01 19:36 ]
Kemény vagy Vili!! Bár igazságtalanság, mert a nevet Te találtad ki, mégis én sántultam le. Így volt megírva, mert képes voltál rá egyedül is.
peter [ 2013-07-01 12:43 ]
Le a kalappal Vili! Akár hogyan is vizsgálom, számomra kicsit vakmerő és bátor célod volt, - az előzmények, az eltelt idő stb. tudatában - amit végül maradéktalanul teljesítettél: sok munkával és hittel. Nagyszerű teljesítmény, példa értékű akarat, és kitartás! Gratulálok!
UI: teljesen megértelek,- mert én is ilyen vagyok ilyen estekben, ami nem biztos, hogy helyes..- de kiváló volt az ide BalatonMan is :)
Lakatos Roland [ 2013-07-01 09:48 ]
Vili,
bár sok részletet már ismertem, de azért igen jó volt visszaolvasni az élményeidet.
A történeted egy nagyon szép példa arra, hogy a tiszta hit által csodákra képes az ember! A tanulságokat meg igyekszel levonni, hogy legközelebb kisebb áldozatokkal járjon a kaland.
Szívmelengető beszámoló!
Roli
|
| |
| |