| Beszámoló
|
Az én Ultrabalatonom, kísérőként
Kedves Klubtársaim, köszönöm, hogy kíváncsiak vagytok arra, hogyan éltem meg a Balaton-kört (szerintem egy kicsit túlértékelitek a szerepemet), de Elnök Úr után már sok újjal nem szolgálhatok… Egyébként is június 20-a után minimálisra szorítok minden szellemi tevékenységet, de megpróbálom pár élményemet (sok volt!) összeszedni a majd egy hónap távlatából.
Talán május elején kezdődött két számlaírás között: Józsi megjegyezte, hogy nincs segítője az UB-n, mire én fölajánlottam, hogy ha nem talál jobbat, szívesen elmegyek.
???? - ez Józsi két másodpercig tartó döbbent arckifejezése volt, de rábólintott az ajánlatra - azóta se tudtam elérni, hogy beismerje: voltak kétségei afelől, végig tudom-e csinálni… Őszintén szólva én is izgultam, tulajdonképpen nem tudtam pontosan, mire is vállalkoztam, de eldöntöttem, mindenképpen végigcsinálom - persze azért Ádám fiam Fenyvesen várt bevetésre készen, ha bármi történik, beáll helyettem, hogy a kísérés-segítés 100 %-osan biztosítva legyen.
Hát föl volt adva a lecke, elkezdtem bicajozni, ami nem is fizikailag volt megterhelő, inkább a nyakam és a csuklóm bírta nehezen egy-két óra után. Ez meg is maradt végig a versenyen, de hála Edit masszázsának és jó tanácsainak, kezelhető volt ez a probléma. Sikerült a biciklimet is fölkészíteni – fantasztikus szolgálatot tett a zselés nyereg, de sajnos a defektszerelést nem tanultam meg, abból Józsi kapott egy kis ízelítőt. Ezen azért végig izgultam, nehogy erre sor kerüljön, és folyamatosan figyeltem az üvegcserepeket meg minden ilyenfajta lehetséges „veszélyforrást”.
Szóval bicikliztem, ami leginkább arra irányult, hogy minél több időt töltsek nyeregben (az új nyergemet már a harmadik helyre állíttattam be, mire végre kényelmesnek éreztem). Mentünk Józsival együtt is, a főpróba egy Kanizsa – Bajcsa – Molnári – Szepetnek kör volt, de ez még mindig messze volt a tényleges távtól. És akkor nyomasztott még a másik fóbiám, az alvás, hogyan tudok annyi ideig ébren maradni, aztán miként bírom a másnapot, és mi lesz, ha a biciklin elalszom?
Az indulást már tudjátok, Tihany gyönyörű, a szállás kellemes, a háziaknál három tündéri macska :-),a szobában három pasi, akikkel együtt fogok aludni :-( Csak nehogy horkoljak, mert még nem tudnának pihenni! Biztos, ami biztos, bevettem az ideggyógyász barátnőmtől kapott bogyót, mert mindenképpen ki kellett aludjam magam. A Józsi ezzel nem értett egyet, Ő a finom vörösborra szavazott, így aztán ittam is velük, de szigorúan csak azért, hogy megnyugtassam, nehogy már miattam (is) kelljen izgulnia. (Most már le se tagadhatom, hogy gyógyszert szedek, és még iszom is rá!) Mindenesetre sikerült teljesen kialudni magam, ez feltétlenül kellett a másnaphoz – a harmadnaphoz még inkább!
Jól indult a szombat reggel, a csomagolás simán ment, bár egy kicsit elbizonytalanított, hogy a Pető Pistinél legalább kétszer annyi cucc van - mai napig fogalmam nincs, mivel tömték ki azt a sok táskát. Kényelmes, tötyörgős kávézás, reggelizés után elindultunk, Józsi balra el a starthelyre, én Pistivel jobbra, Vászoly felé. Komótosan letekertük az első tíz kilométert és vártunk…jött a mezőny eleje (azt a…100 métert nem tudnék Velük futni), jött Szilvi is jó tempóban, lazán, én csak ámultam, csodáltam Mindenkit, és egyszer csak belém hasított: Hol a Józsi!? Lehet, hogy nem vettem észre, úgy elhúzott!? Borzalmas pár percet éltem át, amíg feltűnt a kanyarban!!! Utólag kiderült, ez volt az egész kaland (mert nekem az volt) során az egyetlen negatív élményem.
Ettől kezdve csupa kellemes történés Fenyvesig. Józsi jó tempóban, jó hangulatban fut, gyönyörű a táj, Edit megérkezett, masszázs, evés-ivás (én annyira nem is kívántam, de nem akartam Józsit aggasztani - ugyanis az volt részéről az ukáz, hogy rendesen kell enni-inni nekem is - mert aztán felborultak volna a szerepek), süt a nap (mint később kiderült, túlzottan is), megjött Molnár Zoli is, sörözés Keszthelyen (meg előtte is), nótázás (nem jutott minden dalszöveg eszünkbe - talán a meleg vagy a sör..), Berényben Rudival fantasztikus meglepetésbuli, aztán Márián érzékeny búcsú Edittől és Ruditól, masszőr gyúrja Józsit (ami egy kicsit aggaszt), de szerinte nincs nagy baj, Ádám vár Fenyvesen.
|
|
Átcsomagoltuk a cuccokat és közöltem, hogy számomra is meglepő módon egyáltalán nem vagyok fáradt (csak két kávé és némi bomba? nevezetű ital az addigi mérlegem) és minden tagom rendben, megyünk tovább – már csak ketten. Besötétedett, csillagok, kalandos úton szerzett sör, eszmefuttatás Einstein relativitás-elméletéről, csodás az éjszakai északi part Fonyódról, aztán beérjük a gondolataiba-magába (?) roskadt Bélát - Józsi pár szóval profin megoldja a problémát - együtt futnak tovább, én bokrot keresek és végre Boglár.
Nem ismétlem Józsit, csendes, lassan haladós (Józsi szerint), egy-két mélyponttal tarkított éjszakánk volt. Szárszó után kelt a Nap, gyönyörű lehetett, de a gyomrom jelzett, hogy hajnalban forró levesre nem jó a dupla kávé. Szerencsére Józsi jól volt, én is kibírtam Siófokig… Zamárdinál jött a következő probléma, amit Edittel való egyeztetés után talpmasszázzsal próbáltunk orvosolni (már tudjuk, hogy ehhez először le kell húzni a cipőt – ez a hatékonyság szempontjából is áldásos, no meg azért is, mert ezen fél órát lehet röhögni). Mindenestre bíztunk benne, hogy ez segít, bár a művelet közben Józsi egyszer fölszisszent: eltöröd a nagyujjamat! – úgy látszik túlzottan igyekeztem…
Innen megint ismeritek a történetet, nehéz órák voltak, de jó volt találkozni Kolóval, Bálinttal, Krisztiánnal Kenesénél, kicsit később KaCsákkal is. Aztán a szakadó esőben én is futottam, gyalogoltam Józsival (már nem kívántam a biciklire szállni), olyan jól esett a futás, de ezt persze tapintatlanság lett volna közölnöm Vele. Neki nagyon kemény volt a Tihany előtti utolsó domb, én meg örültem, hogy nem kell a féket húznom… A cél előtti meredek lejtőn Józsi már vígan lekocogott, én meg összeszedtem a maradék erőmet a bringafékezésre, a többit pedig már tudjátok!
|
|
Σ: Óriási élmény volt – a hangulat, a futótársak (köszi Edit, Rudi, Zoli), a teljesítmény és minden! Köszönöm Elnök Úr, hogy ott lehettem!
Szeretettel üdvözlök Mindenkit: Évi
|
|
Szólj hozzá
5 hozzászólás
évi [ 2010-07-21 18:57 ]
Köszi Mindenkinek, jó nyaralást: Évi
szilvi [ 2010-07-19 20:50 ]
Évi! Minden elismerésem! Őszintén szólva én is túl nagy falatnak éreztem ezt így elsőre tőled! Nagyon ügyesen megoldottad! Remélem el tudod kísérni Józsit a Bé-Bu-n is! Nagyszerű segítő vagy!
Fedit [ 2010-07-17 12:36 ]
Évi! Rád jellemző szerénységgel és egyszerűséggel írod le az élményeidet, mintha csak egy kis kirándulás lett volna. Nem tudom elképzelni, hogyan lehet ennyi ideig bringán ülni!! és a saját problémáimat háttérbe szorítva segíteni a "főszereplőnek"! Nagy voltál! Nagyok voltatok! Gratulálok!
Judit [ 2010-07-15 13:49 ]
Gratulálok Évi, nagyon szuper voltál Te is és Józsi is!
És látszik, hogy élvezted. Biztos lesz még ilyen kalandod! :-)
Béla [ 2010-07-15 08:42 ]
Évikém, nagyon szépen felkészültél, és persze ügyesen teljesítetted Józsikánk kívánságait. Nálad jobb kísérőt senki nem kívánhat!
Gratulálok Neked! Jó kis Csapat voltatok! ..... és köszönöm.
|
| |
| |
