Ultrabalaton csapatban - 2009.06.20-21.

Az előző évekhez hasonlóan az idei év célversenye is az UB volt. Idén a csapat összeállítása kicsit megváltozott: Kolo, Török Krisztián, én, és a 2 új tag: Nagy Tamás és Steib Péter. Az idei verseny komplikáltan kezdődött: Petit az utolsó napokban szerveztük be egy váratlan sérülés miatt.

UB 1. nap:

6 óra körül keltem több dolog miatt is izgulva (érettségi,UB,Ub-ra való kijutás). 7-re bementem suliba, mert már nem tudtam mit kezdeni magammal. Pechemre a suli zárva volt, ezért leültem a lépcsőre és elővettem tételeim - addig is tanultam, amíg nem nyitották ki. Elsőnek kezdtem angollal, hát nem tudom mennyit értem el rajta, de írásbelin javítottam, úgyhogy elégedett voltam vele (ez lett a leggyengébb mind közül:( ) Az angol után a magyar jött. Csokonait és nyelvek eredetét húztam (nagyon szerencsés voltam:) ) hibátlanra feleltem belőle. Már csak töri és tesi volt hátra. Töritől féltem a legjobban; Széchenyit és Kossuthot húztam, a felelet elment, a végeredmény 4-es lett, amivel elégedett vagyok. Tesi volt már csak hátra, amit hamar ledaráltam.

Végeztem az érettségivel - jó érzés volt túl lenni rajta, kis lélegzetvétel után telo anyának, hogy indulhatunk Balcsira. Keszthely környékén tudtam csatlakozni a csapathoz. Nagyon sajnálom, hogy nem lehettem ott a nevezéstől kezdve :(

Akkor épp Steib Peti futott az aznapi leghosszabb 27 km-es szakaszon laza 3:34-es kilikkel - jó volt nézni és nem utána futni :) Tihanyból Kolo rajtolt - bevállalta a gyilkos hegyeket , de mivel kőkemény, lefutotta azokat.
A második szakaszt Nagy Tomi futotta 3:22-es kilikkel - no comment . Keszthelyen találkoztunk Anitával, aki már nagyon várta a csapatát, hogy futhasson már:) Sajnos elkezdett esni az eső.
Az esős futást Krisz kezdte. Jó tempóban, simán letudta a szakaszát. Most már csak én voltam hátra. Kolonak köszönhetően kb. 400m kocogás az esőben volt a bemelegítés (út közben kávézni kell). A melegítőt épphogy levettem, már váltott is a Krisz. Félve indultam, nagyon megfontoltan és lassan. Féltem a távtól mert
nem tudtam mit tudok - idén még nem futottam 20 km-t versenyen. Célnak a 4 percest tűztem ki, ez tűnt elérhetőnek - na meg ha lassabb, a többiek megköveznek.
A 3. helyen kezdhettem már meg futásom 8 perces előnnyel, aminek nagyon örültem. Az eső szakadt, fújt a szél de menni kellett. Szerencsére volt bicajos kísérőnk Edina személyében. Nézte a kilométerórát, mondtam neki, ha 15 km/h alá megyek, szóljon azonnal. Szerencsére erre nem került sor, többnyire 16-al mentem; nagyon örültem, hogy ezt a tempót tudom tartani. Amikor tudtak, a fiuk mellettem jöttek kocsival, és bömböltették a zenét, ami plusz erőt adott. Kár, hogy az út bal oldalát elfoglalták és én így a bokáig érő tócsákban futottam (fogok én is vezetni majd... :D )
Fonyódon szerencsére sorompót kaptam 2:40min jóváírás. A pihenő után újult erővel folytattam. Bogláron volt a befutó szurkolók-, pompom lányok sehol - nem is kellett volna sietnem:) Az aznapi futással elégedett voltam, a tempó jó volt, és holtpont se volt, de az eső rengeteget segített. Sajnos a hangulat rovására :( 40 fokban azért mégiscsak vidámabb.

4 körül beértünk a célba.

A szállással voltak bajok, de 8-ra már beköltözhettünk. Addigra már mindenki fázott, meggyötört volt, és farkaséhes. Gyorsan vacsi, és vissza a szállásra - meleg fürdő kellett mindenkinek. Na az nem volt, csak épphogy langyos (Kolo szerint katonaságnál ez meleg már). 2-ig még eldumálgattunk, aztán alvás.

UB 2. nap:

6-kor kelés. Összepakoltunk, és go. Fonyódligeten volt a szállásunk, én tekertem Boglárra, mert nem fértünk be kocsiba.
Kolo kezdett megint, de az esti bőséges vacsora éreztette hatását, és voltak gondjai, de végignyomta. Nagy Tomi az 5. helyen kezdett el futni 4 perc hátránnyal (a 3 helyezettől). Tomi gond nélkül végigment, a 3. helyen futott be, 1 perc előnyünk volt. Peti következett: a mai szakaszt is simán futotta – a célbaérésénél megint 8 perc körüli előnyre tettünk szert.

A történelem ismétli önmagát: én következtem, de a vacsi éreztette hatását, ezért gyorsan futás előtt még el WC-re. Mire kijöttem, és el akartam kezdeni melegíteni, de Peti nem tudom hogyan, már jött (lehet, hogy az utolsó 5 kili 3perces volt). Megint gyorsan kiugrás a melegítőből, és futás.
Most már hozzá voltam szokva a hideg induláshoz, nem is tartottam tőle. Ma már igazi futóidő volt: nem tűzött a nap, nem fújt a szél. Éreztem, hogy nem vagyok friss: a bal vádlimat kicsit megviselte az előző nap.
Futás közben találkoztam Szabó Bélával, aki egyéniben teljesítette a távot. Nem is látszott rajta, hogy több mint 190km-t lefutott már, ellenben a többséggel, akik zombi módjára mindig a Balaton felé dőlve haladtak a cél felé. Elképesztő teljesítmény körbefutni egyéniben a Balatont (pár évtized múlva én is szeretném)!

A mai futás szinte végig szenvedés volt, de a tempó jó volt. 6 perccel jobbat mentem, mint tavaly ugyanezen a szakaszon, ami nem kis különbség. Az előnyünk stagnált, sőt a többiek szerint kicsivel nőtt is. Már csak Krisz volt hátra, és a Tihanyi hatalmas emelkedő, amit gond nélkül megmászott. Az utolsó 100m-t együtt tette meg a csapat.

Célbaértünk. Nagyon örültünk, mert végre sikerült a dobogó 3. fokára állni, neves csapatok mellé. Az időnk 13óra 5perc volt, ezzel 3 órát javítottunk a tavalyihoz képest - persze ez a két elit futónk nélkül elképzelhetetlen lett volna (Tomi és Peti).

Jövőre is szeretnénk indulni, és tartani, vagy javítani az időeredményünkön:)


Gadányi Bálint