Hosszú a 42 km, de még hosszabb a rajtig vezető út. Te honnan indultál? Sportoltál-e korábban?
Judit:
Meghiszem azt! Már alsós koromban is én voltam a”sportoló” az osztályban, aztán “úgy maradtam.” Egyik sportban sem voltam soha olyan szinten, hogy azt bárhol jegyeznék, de ez azért van, mert nem fektettem bele akkora energiát, ami ehhez kellett volna. Gyakran váltogattam a sportokat, és a labdajátékokat leszámítva mindenben tehetséges voltam/vagyok :-) Az aerobic megmaradt, mert soha semmi más nem adott annyit, mint az abban rejlő változatosság. A futás pedig a “tisztasága” miatt a nagy kedvenc. Csak rajtam múlik, a befektetett munka eredménye tisztán az én érdemem.
Zoli:
Igen, de a teljes igazság, hogy nemigen…a futás és az országúti biciklizés mindig is vonzott, a hosszabb távú futásban már általános iskolában sem voltam rossz, de valahogy nem volt ez akkoriban a köztudatban, így elsikkadt a dolog.Volt néhány rövidebb próbálkozás, de mindenféle okból abbamaradt. Így utólag visszagondolva tudom, hogy ezeket a sportokat már korábban is szerettem. Tavaly nyár elején vettem egy outi biciklit, ezzel kezdődött…bármilyen ezés nélkül mentem először 50 majd 140 km-t és ment. Utána Judit hatására egyre többször futottam, a 10-15 km-ek nem okoztak gondot, így egyre jobban tetszett. Tavaly a futófesztiválon futottam először félmaratont, úgy, hogy előtte 1 héttel „lepróbáltuk” Judittal, megy-e..ment :-). Onnan kezdődött.
Mióta futsz, mióta fordult "komolyra" ez a hobbi?
Judit:
Futogattam mindig. 17 évesen Récsén csodabogárnak számítottam, mert hetente többször elfutottam Kisrécsére és vissza egy kb. 4-5 kilométeres körön. A szomszédunk a kistraktorjával próbált utolérni, és azt mesélte, hogy “Háát, ez a Jutka! Nem értem utol a traktorral…” :-D Akkoribant még nem nagyon futottak az emberek annyit és annyian mint manapság. Magamon kívül akkor nem is ismertem mást! Nagyon rég voltam 17, valamikor akkortájt rendezték az első Budapest maratont, épp a napokban olvastam :-)
Utána futásban semmi komoly, de néha azért kocogtam, hogy kiegészítsem az aktuális mozgásformát.
Aztán aerobic edzősködtem évekig, amikor olvastam valahol a 2007-es Kanizsa-Karos futóverseny hirdetést. És valamiféle indíttatásom lett. Nem tudom jobban megfogalmazni. Alig futottam, de azt meg akartam csinálni. Végigmentem, és nagyon büszke voltam magamra :-) Na, kb. innen számítódik a szerelem :-)
Zoli:
Tavaly nyár óta futok úgymond komolyabban. Azóta igazán, mióta leszoktam a dohányzásról. Helyette erre szükségem volt erre, és szerencsére nagyon jó cserének bizonyult, azóta sem kérdés, melyik jut eszembe többször :-), erre büszke vagyok. Úgy gondoltam, elég volt a dohányzásból, már untam, de kellett „helyette” valami más szenvedély…
Miért kaptál rá a futásra?
Judit:
17 évesen különlegesnek éreztem magam, hogy olyat csinálok a faluban, sőt a városban, amitől más hideglelést kap. Aztán később azért, hogy tartsam a formám és a kondim.
Most már nem ez motivál, egyszerűen rákaptam és kell! Akik nem mozognak/futnak, azt mondják, hogy ezzel kompezálunk valamit, mi a futók. Nem tudom. Én egyszerűen szeretem ha a futás után felszabaduló hormonok hatására energikusabb, erősebb, vidámabb vagyok. Hm. Lehet, hogy drog??
Zoli:
Ahogy előbb írtam, ez valahogy mindig is hozzám illő sport volt, de akkoriban a hosszútávfutást nagyon kevesen űzték, és még kevesebben hírdették, így nem tudtam róla…már egész máshogy van. Judit klubtagsága és futásmániája révén jött elő bennem, és bizony nem nehéz rászokni. Szeretem a kihívásokat, a lehetetlennek/teljesíthetetlennek tűnő dolgokat, a jó célokat. Na ezekben a hosszzú futásoknál nincs határ! Mindig lehet újabb és újabb célokat kitűzni…arra pedig szükségem van. Azt hiszem ez motívál.
Mikor fordult meg a fejedben először, hogy lefutnál egy maratont?
Judit:
Tavaly valamikor. Nem túl régen. Sőt, én kifejezetten azt hangoztattam, hogy NEM akarok maratont futni, mert én más alkat vagyok, mert nem tudok annyit edzeni, mert az fáj…
Aztán tavaly, talán az UB után mondtam először, hogy talán bevállalnék egyszer egy maratont. Azóta meg itt kattogott az agyamban. Most meg tessék :-)
Zoli:
Szerintem akkor, amikor sikerült először a 21-et lefutni, aztán tavaly a Spar-on már éreztem, hogy a 30 után akár 42 is lehetne…Valahogy úgy van ez, mint a Forrest Gump-ban, ha már ennyit, meg annyit lefutottam, akár többet is futhatnék :-) Aztán februárban, pont néhábny klubtárs rábeszélésére véletlenül futottam 44 km-t…tényleg véletlen volt, mert 22km után egy gyors döntés után megdupláztam a távot, pedig csak egyre készültem…így a táv már „megvan”, lényegében az ezévi tervem februárban már teljesült is :-) persze ez így erős túlzás
Mi motivált ebben? Mit jelent számodra a szó: Marathon?
Judit:
Hogy mi? Hát ez a FUTÓKLUB! Ti vagytok az oka!!! Mert itt mindenki meg van őrülve, és fut mint a mérgezett egér, meg kilometert gyűjt, meg naplóz! :-) Szóval itt mindenki magára vessen, hogy én maratont futok! ;-)
Marathon? Hát egyelőre az a hegy, amit nem mászhat meg mindenki. Sokat kell tenni érte. Tetszik, hogy dolgozni kell érte. Keményen! Itt nem lehet megmagyarázni semmit, itt nincs agymosás, itt meló van benne.
Nem tudom milyen lesz, ha felérek a “csúcsra”, óriásinak látom, kicsit belehalok majd. Minden futó eljut ide előbb vagy utóbb. Én utóbb. Nem baj, azért utolért a sorsom :-)
Zoli:
Mi motivált? A hosszabb táv…a nagyobb kihívás. A táv nekem tetszik! Ez már kellően komoly, ezt nem lehet félvállról venni. Ezt tisztelni kell már, és ez az igazi klasszikus táv. Ha verseny van, akkor az nekem a marathon igazán. Szeretném, ha ezt a távot tudnám biztosan, jó idővel futni majd egyszer. Úgy érzem, hogy félmarathonon nem tudok jó időt futni, de hosszabb távon lehet ez jobb…valami ilyesmi motivál.
Mikor döntötted el, hogy 2011.október 2. lesz a Nagy Nap?
Judit:
Azt hiszem kb. tavaly. Én már tavasszal akartam, de nem voltam rá felkészülve. Jó, hogy nem kapkodtam el! Meg kell adni a módját, egyszer van csak legelső!!
Ja, és 42 vagyok idén. Mikor máskor, ha nem idén? Hol máshol, ha nem Pesten? Most álltak éppen “úgy “ a csillagok, most kell menni!
Zoli:
Tulajdonképpen így jött ki. Én már előbb bepróbálkoztam volna (pl. az UB-n), de Judit azt mondta legyek okosabb…és okosabb lettem, többször eltoltam, és ez volt az az időpont amikor mindenképp szeretném már. Jól tettem, hogy eltoltam, így nyugodtabb vagyok. Tavaly a 30 km-en megfogadtam, hogy nem fogok a földalattinál sorban állni és jegyet venni, inkább lefutom azt a plusz 12 km-t :-). Most így is teszek.
Hogyan készültél? Egyedül, vagy valaki által írt edzésterv alapján?
Judit:
Kezdetben egyedül. Végigalapoztam szépen a telet, pulzusom belőve, az órámmal jól tudok kommunikálni futás közben.
Aztán okosobban akartam, és a pulzuskontrollt tényleg komolyan akartam venni. Ezért Lőrincz Olivér edzésterve alapján készültem tavasz óta, aki a pulzus téma nagy profija. Nekem nagyon bejött ez a módszer.
Volt egy kis “megzuhanásom” tavasz végén/nyár elején, de kijöttem a gödrömből, és újra edzettem, újra Oli terve alapján. A pulzusmérőm már nagy barátom :-) Biztonságot ad nekem ez a kontroll. Így nem a rohanásról szól egy verseny, hanem az okos és minél tovább tartó erőbeosztásról.
Zoli:
Nem készültem sehogy…futottam mikor kedvem volt, és egyre több kedvem van ahogy múlik az idő. Annyi azért hozzátartozik, hogy a telet végig „alapoztam”, ami nálam már önmagában is nagy előnyt jelent, hiszen ilyet még soha nem csináltam, így úgy érzem, soha nem voltam olyan jó formában, mint idén :-). Persze ez az alapozás csak magamhoz képest komoly, nem hasonlítanám a szó igazi értelméhez..aztán az elmúlt 1-1,5 hónapban már komolyan vettem, ebben Judit segített. Rá hagyatkozok most :-)
Zolival együtt szoktatok futni?
Judit:
Nem igazán gyakran. Egyrészt a gyerekek miatt jobb külön, másrészt Zoli nem igazán edz terv alapján. Hogy is fogalmazzak? Nem fontos még neki, hogy felépítse az edzéseit és készüljön egy versenyre, egy távra. :-) Bár az utóbbi időben egyre inkább nézegeti az én edzéseimet és gyakran ugyanazt futja a saját pulzusára alakítva.
A hosszúakat többször futottuk együtt, de nagyon sokat futottam Edittel is. Szeretek vele futni, jókat beszélgetünk közben, ilyenkor van a legtöbb idő erre.
Zoli:
Az elmúlt 1 hónapban inkább jellemzően. Egyébként talán a hosszú hétvégi futásoknál inkább talán, akkor a gyerekek miatt könnyebben megoldható. Egyébként azt kell mondanom, szeretek egyedül sportolni, egyedül futni, biciklizni. Akkor jól tudok gondolkodni, sok jó ötletem támad ilyenkor.
Sikerült a megtervezett edzéstervet megcsinálni?
Judit:
Májusban és júniusban nem. Akkor egy hullámvölgybe kerültem, aminek fizikai hatásai is voltak. Vagy a fizikainek voltak lelki tünetei? Már nem is tudom. De az biztos, hogy ott nem tudtam futni rendesen. Aztán júliusban kezdtem visszatérni és augusztusban már nagyon komolyan futottam. Azóta is tart ez, nem hagytam ki egy edzést sem. Még fejfájással is elmentem futni. El is múlt közben mindig a fájdalom, hiába, a hormonok…
Hosszú futásom nem igazán volt. 21-22 km többször is, múlt héten 25 kili a Futófesztiválon, és ennyi. De ennek ellenére erősnek érzem magam.
Zoli:
Nem volt edzéstervem, de úgy érzem menni fog. Mivel nem volt, megcsináltam :-). Inkább arra figyeltem, hogy a lábam (talán csonthártya gyulládás-féle) hogy reagál a nagyobb terhelésre. Úgy érzem az utóbbi 1 hónap alapján, hogy nem lesz gond.
Volt-e hullámvölgy, amikor úgy érezted, nem fog menni?
Judit:
A tavasz végi/nyár eleji állapotomban nem ment volna, de bíztam benne, hogy októberig rendben leszek. Így tulajdonképpen soha nem gondoltam komolyan, hogy nem tudom megcsinálni. Bízom magamban.
Zoli:
Nem.
Vágod már a cm-t? Várod a versenyt, vagy inkább tartasz tőle?
Judit:
Nem is tudom. Még halogatnám. :-) Szeretem a felkészülés időszakát. Szeretem, hogy menni kell edzeni, és ott lebeg előttem a cél. Persze izgulok nagyon, olyan hosszú az a 42 km! Inkább attól tartok mi lesz utána a cél? :-)
Zoli:
Várom, de mint meinden megmérettetés előtt van bennem izgalom. Szeretnék már a rajtvonalon áthaladni…
Milyen célod van a versenyen? Csak a TÁV, vagy valamilyen idő?
Judit:
Írhatnám azt szerényen, hogy ez lesz az első, és csak a táv teljesítése a célom. De nem vagyok álszent. Szeretném jól megcsinálni. Szeretném, ha 4 óra alatt meglenne. De nem olyan áron, hogy szétszakítom magam a versenyen. Azt akarom, hogy jó élmény legyen, hogy szép emlék maradjon. Ki tudja? Hátha nem az utolsó? Akkor ne az legyen bennem, hogy milyen szörnyű volt az első! Így azt mondom, ha nagyon fáj már 5:40-es kilik alatt futni, akkor lassúbb leszek, hogy ne szenvedjek nagyon!
Zoli:
A táv érdekel, teljesíteni. Ami még fontos, hogy sérülés nélkül, egy jó érzéssel fussak be. Az idő nekem mindig menet közben alakul, mindig rajt után érzem, hogy akkor épp mennyi van bennem, mennyire megy. Az biztos, hogy kihajtom magam, mint minden versenyen, de itt okosan kell, nem ismerem a 42 km-t versenyen. Szeretném 4 órán belül, ha lehet, minél jobban belül futni.
Hogy telnek a verseny előtti utolsó napok, órák?
Judit:
Rápihenek a versenyre. Kocogok még a héten, és a maratonra gondolok. Aztán a verseny előtti napon Szilvire fogok gondolni, és elképzelem, ahogy Spárta felé halad rendületlenül. Ebből is merítek egy kis erőt.
Aztán elterveztem, hogy felosztom a maratoni távot 5 kilométerenként, és a szakaszok alatt más-más számomra kedves emberre fogok koncentrálni, és neki ajánlom a futásom. Ez majd erőt ad, remélem. Szóval még listát is kell írnom, van sok dolgom :-)
Zoli:
Muszáj rápihennem,márcsak a lábam miatt is, nekem ez az egyik „edzéstervem” :-). A verseny nekem kihívás, és élvezem, hogy küzdenem kell. Így várok rá, mint egy harcra (amit önmagammal fogok vívni…)
Kabalád van?
Judit:
Nincs. Régebben kitaláltam, hogy legyen, de sose hittem benne. Így nincs! Csak magamra számíthatok :-)
Zoli:
Azt hiszem nincs…talán rituálé...szeretek előtte nyugodtan pár percet. Bár lehet babonás is vagyok, de nem biztos :-)
Mikor lennél elégedett vasárnap délután?
Judit:
Ha erősnek érezném magam a verseny után. Ha bele tudnék adni annyit, amennyi most bennem van, és ha erős maradnék fejben. Ha Zoli is elégedett lenne a végén.
Zoli:
Ha a közben alakított időt megfutom. Ha nem lesz sérülésem, és 1 napnál rövidebb időn belül (szépen) járni tudok :-)
Ha kifutottam mindent magamból. Ha Judit is elégedett lesz.
Zolival együtt fogtok futni?
Judit:
Nem. Zoli gyorsabb lesz, és előre fogom küldeni. Az elején együtt megyünk majd pár kilit, aztán Ő előremegy. Lélekben együtt leszünk. Én nagyon fogok rá koncentrálni! :-)
Zoli:
Az elmúlt időszak alapján lehet én lassabb (óvatosabb) leszek, mint a Judit, itt nem merek rohangálni, talán majd 21 után…nem futunk együtt szerintem, itt muszáj lesz magamra figyelni, és ahogy írtam, szeretek egyedül futni. De biztosan figyelni fogom Judit is, fontos tudnom, hogy érzi magát.
Milyen időjárást kívánsz magadnak?
Judit:
22 fokot, felhős időt, de nem esőt! Légyszi intézzétek el nekem! :-)
Zoli:
Kellemes őszi időt…ne legyen felhőszakadás.
El tudod képzelni, milyen lesz maratonistának lenni?
Judit:
Igen :-) ! Büszke leszek rá, de azt remélem nagyon, hogy más is büszke lesz rám. És remélem, hogy ti is picit büszkék lesztek rám. Mert ez nagy dolog, nem??
Zoli:
Az jó dolog! :-)
|
