Vránicsné Ildikó
Álmos és én már szombaton Pesten voltunk, elmentünk a tészta partira is - jót, ettünk, ittunk. Szombaton még tök jó idő volt,este 7-kor is még rövid ujjúban mászkáltam. Ez már nem mondható el a vasárnapról,már reggel is esett amikor mentünk a versenyközpontba.
A futásunkról:Álmos 7km-t futott és nagyon ügyi volt 2percet javított 0:29:05 lett,35-dik lett. Nagyon örült neki ő is,büszke vagyok rá. Nekem 4:44 lett,nem lett 4.28-on belül, de megcsináltam, és ez számít! 33.km-ig viszonylag jól ment,különösebb problémám nem volt,azon kívül, hogy szétáztam teljesen és már kezdtem fázni is+néha begörcsölt minkét vádlim, de nem volt vészes. A 34.km-nél történt az amire egyáltalán nem számítottam, annyira lemerevedtek a lábaim, hogy gyakorlatilag nem tudtam futni, ekkor elkezdtem gyalogolni. 2-3km séta után teles ki voltam, kezdtem szétcsúszni, vacogtam, nagyon fáztam. Totál magányosnak éreztem magam,1-2-szer el is bőgtem magam.Odamentem 1-2 rendezőhöz, azok öntöttek belém lelket. A 39.km-nél 1 külföldi férfi megfogta a kezem és erőltette a kocogást,először nagyon nem ment,de nem adtuk fel. A vége az lett, hogy erőt kaptam, a hapsi meg lemaradt,nem bírta tovább,vagy csak a társaságomat nem tudta már elviselni,nem tudom. Jó volt beérni,és a célban úgy érezem,h.tudnék még futni. Kár,h.a hapsi nem előbb jött. A célban Álmos várt mosolyogva,bár számítottam még a többiekre,de nem várt senki. Györgyike telefonált 3óra 20 körül,h. siessek,mert rám vár a busz,kezdtem kellemetlenül érezni magam. Siettem ahogy tudtam a Széchenyi fürdő ,ahol az öltöző volt az sem 5 percre volt.Bocsi,annak aki sietett haza,de maratont futottam. 4óra előtt így is elindultunk.
|
