KaCsa váltóban futottam

Hát igen,amint látszik,nem vagyok nag beszámoló író-igaz, nincs is sok apropója a dolognak- ,de úgy érzem köszönettel tartozom a futóklubnak, hisz nélküle egy csomó élménnyel lennék szegényebb.Tehát röviden leírom, az elmúlt időszaktörténéseit.

Csak a "történelmi hűség "kedvéért-kb. másfél évvel ezelőtt még eszembe sem jutott volna, hogy hosszabb távot fussak, de hála Szilvi kérésének, rövid gondolkodás után rászántam magamat a hosszabb versenytávokra(ezidáig kb. 4-5 km volt a csúcs).Tehát elkezdtem a " hosszabb" futásokat ,és ahogy jöttek a kellemes élmények- a társak kedves bíztatása, és az, hogy örülhettem az élményeknek, amit a hosszabb távok teljesítése utáni elégedettség adott, egyre inkább az életem részévé vált.Rövid időn belül kezdtek versenycélok kirajzolódni elöttem.Nem akartam én először több versenyen is résztvenni, de " evés közben jön meg az étvágy"- esetemben is működött.A tavalyi siófoki, a szilveszteri futás és az idei évre tervezett Kanizsa- Karos, amit csak reméltem, hogy sikerül, de meglett, jól elfáradva, hatalmas élményként.Úgy gondoltam, az idei évre elég....,de Szilvi megemlítette a Balaton futást...- -már hallottam róla, mivel Vránics Ildivel sokat futottunk, ő már komolyan készült erre a versenyre, de hogy én is?!Aztán mégis, de csak egy napot mertem vállalni, szerencsére, mivel másnap sehogy sem tudtam volna futni az óriási zuhanás után.Így is nagy öröm volt teljesíteni egy remek csapattal ezt a kihívást-köszönet érte a lányoknak!

Jött a nyári szünet, rendszeresen futottam, de kezdett hiányozni a verseny.pont jókor jött a Magyarkanizsai verseny , klassz csapattal utaztunk ,nagyon kedves emberek vártak bennünket és egy jót versenyeztünk.Elkezdődött a suli, egyre közelített a Budapest Maraton, a tavalyi év nagy élménye volt, úgy gondoltam az idén megpróbálom a stsféta váltó hosszú távját.Porpáczi Évi és Laura lett volna a társ.Sajnos a versenyre Évi nem tudott eljönni, de szerencsére Vránics Ildikó a maratoni futásának elejét a váltóba is betette- köszönet neki érte-,Laura pedig vállalta a végét.Így állt össze a váltó és eljött a futás napja...

Szívmelengető példa állt elöttem:Szilvi hősies helytállása előző nap...Kora reggel indultunk a busszal, minden renben volt, csak az időjárás nem volt kegyes hozzánk.Rutinos társak, Gyuri és Laci praktikus segítsége nagyon jólesett.A rajtig mindenkivel találkoztunk, biztattuk egymást,én főleg a két maratonistáért, a két Ildiért szorítottam.Megkapó érzés volt a maraton rajtja minden arc másról árulkodott....elszántság, bizakodás, kétségek, de leginkább tiszteletet parancsoló AKARAT.Nem sok időnk volt elmélkedni, a harminc kilométeres futókkal és a váltótagokkal elindultunk a Lánchídhoz.Kis bemelegítés , aztán már ott is volt Ildikó, kb a megbeszélt időre érkezett.Átvettem a chipet és gyerünk!Vártam már a futást.Az eső szemetelt...A táv első részére esett a Lánchíd, igazán emiatt szerettem volna ezt a szakaszt.Nagy élmény volt,hogy csak a miénk, futóké a híd!Ami ezután következett már monotonabb volt, a rakpart felfeléés lefelé, nagyon hosszúnak tűnt,de afutás jól esett, kerestük egymást az ismerősökkel, és bíztattuk egymást az ismeretlenekkel,Szórakoztató volt a sok a jelmezes futó, felemelő érzés volt az időközben megeredő esőben minket bíztató nézők kitartó buzdítása, nagyon sokat jelantett A budai rakparton egy kicsit megijedtem, mikor Takács Ildit láttam kiállni a futók közül, de megnyugtatott, hogy csak cipőt köt.Érzésem szerint egész jól haladtam, nem számoltam, dejópár váltót sikerült magam mögött hagyni.Még mindíg jól esett a futás, de aztán elértük a Szabadsághidat, jött a szél és leszakadt az ég.Na ettől kezdve már nagyon vártam, hogy váltsunk Laurával.A váltópont előtt már mindenhol állt a víz az úton ,nem is igyekeztünk kikerülni, csak futottunk....Aztán hirtelen elöttem állt Laura, igazából úgy gondoltam, hogy lesz még egy kunkor a váltás előtt, spóroltam egy kicsit az erővel, pár másodperc még bennem maradt, szeretem a végére jobban kifutni magam.Na ,azért olyan nagyon nem bánkódtam, jól esett felvenni a száraz ruhát a váltóponton, de a cipö csuromvizes maradt a zoknival együtt, mivel az a célban volt.Ezután a földalattival irány a befutó, itt találkoztunk Nikivel,Edittel és Judittal, akik remekül teljesítették a 30 kilómétert.Hamarosan érkezett Laura, és Takács Ildikó--MARATONI FUTÓ--nagyon örültünk Ildi sikerének.Eddigre vizes ruháinkban már teljesen átfáztunk, úgy, hogy nagyon restellem, deVránics Ildit nem üdvözöltem a célban, sajnos neki erős fájdalmai lettek a táv végére ,de hősiesen befutott ő is,teljesítette a maratont!

Hát ennyi, bocsi,hogy nem csak a sparról írtam,de most ezek a gondolatok jutottak eszembe és ebben a pillanatban az, hogy mi lesz a következő kihívás.....Siófok?

Üdv.:Györgyi