Spar maraton - váltóban

Szeptember 26. Spar maraton….
Nagyon vártam ezt a versenyt. Sokáig azt sem tudtam, hogy milyen távon indulok, egy dolgot tudtam, futni szeretnék ezen a versenyen.
Nem sokkal előtte teljesítettem életem első 21,097 km-ét a Nike félmaratonon, és a hangulata teljesen magával ragadt. Érezni akartam egy maratoni verseny hangulatát is…jól fog még jönni ez a jövőben :-)

7km-től 30km-ig minden táv megfordult a fejemben, de a verseny előtt pár nappal sikerült egy maratoni váltó csapathoz csatlakoznom. A csapat tagjai Budapesti kollégáim voltak, akikkel azelőtt még soha nem is találkoztam. Előtte napokon küldözgettünk egymásnak fényképeket, hogy egyáltalán megismerjük egymást a váltó ponton :-)
Én kaptam a táv első felét, 12,5km-t. Örültem ennek a távnak, kérdeztem a csapat tagjait, hogy milyen időt terveznek, de konkrét választ nem kaptam, így nem volt nagy a nyomás az idő tekintetében. Tudtam, hogy nem ez az év versenye számomra, nyugodtan mentem fel Budapestre, csak örömfutást terveztem. Élvezni akartam végre egy versenyt , eddig ez még nem nagyon sikerült :-)

A rajt előtt összefutottunk néhány kollégával, szerencsére találkoztam Judittal, Józsival is. Tudtam, hogy milyen terveik vannak a versenyre, nagyon szorítottam nekik, és hihetetlen időt is sikerült futniuk! Ezúton is gratulálok!!!!
A rajt előtt az egyik kollégámmal (Vilivel) megbeszéltük, hogy együtt futunk ameddig tudunk, kb ugyanolyan időt terveztünk. Mondta, hogy neki nincs órája, jó lenne ha segítenék neki a tempóban, nehogy elfussa az elejét. Ő is csak szerdán tudta meg, hogy mit fog futni a versenyen, de 1 hónapja már nem edzett. Mindegy, megegyeztünk 5:45-ös kilikben az elejére, halkan megjegyzem, én azért kicsit izgultam. Valakinek én segítsek a tempóban, a futásban egyáltalán????Próbáltam felnőni a feladathoz a maradék 10 percben.
Elrajtoltunk, én futottam a megbeszéltek alapján 5:45-ös kilikkel, Vili is jött velem egy darabig, de 1-2 km után szólt, hogy neki ez így gyors lesz, ezért lelassítottunk. 6 perc körüliekkel futottunk szépen egyenletesen. Mondta, hogy nyugodtan menjek, fussam csak a magam tempóját, de nem tudtam ott hagyni. Láttam rajta, hogy nem esik neki jól a futás, próbáltam segíteni, ez nem tudom mennyire sikerült. Jó volt nekem is ez a tempó, végre tudtam egy kicsit foglalkozni azzal, hogy mi van körülöttem. Egész verseny alatt Lubics Szilvire és Bélára gondoltam, hogy milyen hihetetlen dolgot vittek véghez 1-2 nappal korábban. Nem tudtam megállni, hogy ne meséljek Vilinek is a mi Kanizsai Hőseinkről! :-)

A versenyen mindig nagyon megörültem, ha találkoztam egy jelmezes futóval, Vilinek is szóltam, próbáltam kicsit elterelni a figyelmét a szenvedéseiről. A táv feléig szépen elértünk, itt hatalmas örömmel osztottam meg Vilivel a tényt, hogy a felén már túl vagyunk…de ahogy láttam benne annyi játszódott le, hogy Atya ég még ugyanennyit kell futni???? :-)
A táv második felén kicsit többször meg kellett állnunk, Vilinek nagyon fájt a hasa. Sajnáltam szegényt, tudtam, hogy min megy keresztül (én “tapasztalt nagy futó” :-)) de segíteni nem tudtam rajta. Lassan-lassan de közeledtünk a váltóponthoz. Igaz, én egy kicsit elnéztem az órámat, vissza volt még 1 km, de én 500 m-t mondtam... Mellettünk egy futót teljesen össze zavartam, kérdezte, hogy nem 12,5-nél van a váltó??? Jajj mondta neki persze, hogy ott van, de nem kellett volna szólnia…Viliben szerintem akkor egy egész világ omlott össze. Dupla annyi táv mint amire lélekben felkészült :-) Az ismeretlen futó sűrű bocsánat kérések közepett elhagyott minket. Végre elérkeztünk a váltóhoz, szerencsére megtaláltam a váltótársam, izgultam nagyon, hogy mi lesz, ha nem találjuk egymást, de Vili is segített, illetve Attila aki a táv nagy részét futotta, már bőszen integetett amikor meglátott. Örültem neki, gyors kézfogás, bemutatkozás a chip átadás közben, aztán el is váltunk.

A váltóhoz 1óra 17 perc alatt értünk oda, nem egy szuper eredmény a magam részéről, de büszke voltam Vilire, hogy végig futotta. Amúgy a tervünk 1óra 15 perc körül volt, nem is maradtunk el ettől olyan sokkal. A csapatunk eredménye 4:05:13 lett. Nem tudom, hogy ezzel az eredménnyel mennyire elégedettek, azt mondták örültek, hogy futottam velük. Én kb erre számítottam.
A futás után nagyon jól éreztem magam. Semmi fájdalom, semmi görcs…furcsa volt. Csak egy picit kezdtem fázni. Ez az esős időjárás nekem nagyon jó volt amíg futottam, de utána már nem esett jól. Nem futottam ki magam, de hát ez a verseny nem is erről szólt. Találkoztam ismerősökkel és ott maradtunk még a váltópont környékén, megvártuk még Rudolf Tomit, a főnökömet (aki a Kanizsai futófesztiválon 2.lett a félmaratoni távon :-)). Ő maratont futott, szurkolni akartam neki egy kicsit verseny közben. Ez sikerült is, pár hajrá-hajrá után eltűnt a látóhatárról. Szuper eredménnyel teljesítette ezt a távot (3:07:39!!!) Nagyon büszke voltam rá!

Ez a verseny is jó volt tapasztalat szerzésre. Még csak most próbálkozok hosszabb távokkal, de már teljesen magával ragadt ez a világ. Kezdem érezni a hosszabb távok minden örömét (gyötrelmét) és imádom. Amikor márciusban megvettem életem első futócipőjét nem gondoltam volna, hogy idáig eljutok. A célok folyamatosan változtak…de az erre az évre tervezett még vissza van.
November 21. Siófok…nagyon vágyok egy 2 órán belüli félmaratonra. Ez nekem minimum 13 perces javulást jelentene, nem tudom, hogy ilyen rövid idő alatt mit sikerül kihoznom magamból, de most minden nap futás közben csak ez lebeg a szemem előtt…Remélem sikerülni fog!