Sopron trail

Sznupival indultunk az idén első alkalommal megrendzett Sopron Trailen. A útvonal nem volt újdonság a rendzők számára, már régi hagyománya van túraként. Mivel még egyikünk sem futott ezen a környéken gondoltuk kipróbáljuk az ottani hegyeket.

A verseny előtt egy héttel néztem ki az eseményt, így nem is készültünk rá különösebben. Egy gyorsabbat akartunk futni, de semmi komolyabb. Kísérőként Rita is eljött velünk.
Sopronban aludtunk a közelben, így már időben ott voltunk a helyszínen. Az éjszaka jelentős eső hullott, így szerencsére nem volt nagy meleg. Kicsit megfázva, de alapvetően kipihenten vártam a rajtot.

Nem óvatoskodtam, 175-ös pulzusig mehettem el ami nekem már tempós futást jelent. Emelkedővel kezdtünk, de nagyon nehezen ment felfelé a pulzus, mindössze 165-ig. Kapkodtam a levegőt ami nem jellemző rám. Tudtam, hogy ez így hosszab távon nem lesz jó, végig így nem fogom bírni. Biztam bent, hogy majd javul a helyzet. 5.- 6. hely körül haladtam, de az élmezőny hamar meglépett, 2 kilométer után már nem láttam őket (bár nem lehetett sokat látni az előttünk lévő szakaszból).

Lefelé és a síkon előztem, de felfelé úgy száguldott el mellettem egy futó mintha állnék. Verseny után derült ki, hogy ez egy külön díjazott szakasz volt (csak felfelé) és erre hajtott a srác. Végül ezt meg is nyerte és összesítésben is a 4. helyen végzett. Itt már volt egy rövidebb sétálos szakasz is, majd egy kilátó tetején ért véget a külön mért szakasz – ez nekem még új volt.

Ezt követően álltam vissza 160-as pulzusra, mert továbbra sem javult a helyzet, a 165 nagyon kimerítőnek tűnt. Úgy éreztem, hogy így 160-al menni fog a végéig.

7 kilométernél előztem vissza a srácot és utána többet nem is láttam. Nem csak őt, mást sem, mert teljesen légüres térben futottam. Mentem a saját tempómat, jól futható, nagyszerűen kijelölt úton. Néhány meredekebb emelkedő volt csak amit gyalogoltam, de ezek rövidek voltak. 11 kilométernél kaptam az információt, hogy csak ketten vannak előttem, gondoltam jó lenne legalább a harmadik helyet megőrizni.

Néhány pocsolya volt az éjszakai eső miatt, de ezeket lehett kerülni, sár nem volt. Aztán jött a feketeleves az utolsó firsstőállomáson. Ittam fél pohár kólát, fél pohár vizet meg bekaptam egy darab szőlőcukrot. Nos valószínűleg ez utóbbit nem kellett volna, mert alig hagytam el a frissítőpontot, 100 méterre már nagyon rossz lett a gyomrom. Gondoltam is, hogy mi ez már, még le sem ért ...

Innentől minden lépés rosszul esett, hol görcsölt a hasam, hol meg csak fájt. Emelkedőkön és a sík részeken így is tudtam tartani a 160-as pulzust, de nagyon-nagyon nem esett jól. Itt azt a tempót mentem, amit még bírt a gyomrom, ez volt most a visszatartó erő. Tudtam, hogy a vége lesz a legrosszabb mert lefelé kell majd menni. Itt már nem tudtam futni amit szerettem volna.

Reméltem, hogy eddig sikerült annyi előnyt összeszedni, hogy meg tudom tartani a harmadik helyet. Közben sűrűn néztem az órámat ... még 3 kilométer ... még 2 ... még 5 perc. Végül csak beértem a célba. Amint megálltam és nem futottam, a gyomrom sem fájt már ...

A harmadik helyet sikerült megszereznem, bő 5 perccel lemaradva az első helyen végzett Muhari Gábortól aki a 6 órás futás világcsúcstartója ... igaz ő szétnézett kicsit, hozzátett még egy kilométert a pályához. A mögöttem érkező versenyző 9 perccel maradt le.

Az általam mért adatok:
Távolság: 25,9 km
Szintemelkedés: 830 méter
Átlagtempó: 4:48 perc/km
Átlagpulzus: 159
A track a részletekkel:
https://connect.garmin.com/modern/activity/804241027

Sznupi is szépet futott, kategória második lett.
Az eredménylista:
http://sopronitajfutas.hu/trail/index.php/eredmenyek/143-eredmenyek/348-eredmenyek-palyankent

Egy videó ahol többször is megjelenünk:
https://www.youtube.com/watch?v=MudWbXF_2wg

Volt egy sajnálatos esemény is, a 10 kilométeren győztes fiú rosszul lett a célban (nagyon furcsa mozgással ért már be) és mentő vitte el (innen is jobbulást neki). Legfőképp csak azért írtam ezt le, hogy a régi mondás mennyire igaz: „Az iram öli meg a versenylovat!” (Nem pedig a távolság).

Néhány észrevétel magáról az eseményről.
Első szerevezés, mégpedig profi rendezéssel és meglepően sok résztvevővel. Nagyszerű weboldal, chipes időmérés. A legfontosabb az útvonal kijelölése is példás volt (ha én nem tévedtem el, akkor nem tudom mások hogyan tudtak ). A szervezők által készített fényképek és videók pedig már csak hab a tortán.
Az eredményhírdetésen van egy kis javítani való, de jó kis rendezvény lesz ez.

2 hét múlva Lavaredo ... 120 km, 5800 méter szinttel az Alpokban ... az nem kicsit lesz más típusú verseny ... terepnek terep mindkettő, de ott nem lesz ez a rohanás ... az közelebb áll hozzám.

Jó edzésket és hajrá,
csika