KANIZSAI FUTÓ- ÉS SZABADIDŐSPORT KLUB
Gyere, fuss velünk!


Beszámoló - 7. Balaton félmaraton

A mumus

Picit többet vártam magamtól. Csak egy picit, igazán!
Nekem szükségem van célokra, az adja a motivációmat. Nem tudok úgy futni, hogy nem lebeg a szemem előtt valami, amit szeretnék teljesíteni. Ilyen vagyok, ez van! Mostani célom viszonylagosan konzervatív cél: 5 perces ezrekkel végigmenni. De valahogy eddig mégsem jött össze ez nekem, hajszál híján mindig lecsúszok róla.
Most is hajszál választott el, mondjuk egy vastagabb hajszál! (5:04 lett)

Rudolf Tomival futottam, aki gyors futó, most a 2 napos maratonon indult. Nem akart nagy tempót menni, így megbeszéltük, hogy együtt futunk, és segít nekem nem elfutni az elejét, és megfutni a többi részt úgy, ahogy szeretném.
Nem rajta múlt, hogy végül másfél perccel kicsúsztam a tervből.

Az első kört tökéletesen teljesítettem Tomi segítségével (4:54 átlag), bár már akkor is megviselt a terep részen tartani az 5 perces átlagot.
A speaker bemondta az első körünk végén, hogy így futva meglesz az 1:45-ös idő.

Nem tett jót ez lélektanilag nekem. Mármint az, hogy ugyanígy kell futni még egy kört. Szinte azon nyomban lassúbb lettem. Tomi mindig szólt, hogy picit gyorsabban kellene futni, erre általában csak nyögtem egyet, de azért megpróbáltam szót fogadni. Az agyam azonban egyre kevésbé tudott parancsolni a testemnek. Nem tudok rendesen frissíteni, kimerültem, és jöttek a szokásos tünetek: gyomor vacakolás, öklendezés, homályos látás, nehéz végtagok.
A parti szakaszon pedig már látszott, hogy nem tudjuk behozni 5 perc/kili átlaggal ezt a versenyt. A füves szakaszt egyenesen gyűlöltem. Rettegtem tőle, aztán amikor megérkezett, totálisan leszívott. Alig bírtam magamhoz térni. Nagyon vártam a fordítót. Azt gondoltam, hogy utána egyenesen előre, aztán jön hamar már a vége.
Nagyon éles volt a fordító, megfogtam, rádőlve fordultam vissza, így pihentem egy csöppet. Aztán hajrá. Elterveztem, hogy innét megint megpróbálom a laza könnyed lépteket imitálni, és szépen gyorsítani picit. Nem ment. Annyit szóltam Tominak, hogy "iszom", ráhúztam az üvegre, 2 korty ment le, aztán próbáltam futni.
Ez az egyenes iszonyatosan hosszú volt. Az első körben rövidebb volt, esküszöm!
Amikor tudtam, hogy már csak 3 kili van hátra, akkor megint picivel jobban futottam. Ez az utolsó 3 kilométerünk megint a várt tempó közelében volt.
A célegyenesben, amikor megláttam a kaput, csak arra tudtam gondolni, hogy odaérni és leroskadni. Hosszú volt. Rettenetesen hosszú. Ez az utolsó kili lett a legjobb tempó az egész verseny alatt. :-) Ez azért jellemző. A végén mindig van bennünk annyi, hogy még egy utolsót hajrázzunk!



És befutottunk végre. Nekem nem szokott jó befutóképem lenni, mindig eldöntöm, hogy szép tartással, mosolyogva fogok berepülni a célba. Ez eszembe is jutott, amikor közeledtünk, de most rohadtul nem érdekelt. Csak az, hogy jussak már át azon a barna szőnyegen, és állhassak meg.
Jó volt megállni. Kapaszkodtam amiben tudtam, Tomi is támogatott, itt is köszönöm neki a segítséget! remélem egyszer még fut velem, és akkor összejön amit tervezek!
Ott várt Zoli a férjem, olyan jó volt nekidőlni, és pihenni.

Sokat gondoltam a futás alatt Zolira, aki a második félmaratonját futotta. Jóval előttem ért be (1:39), nagyon büszke vagyok rá! Biztatom, hogy edzzen, jól megy ez neki nagyon! :-)
Hamarosan befutott Edit is, hatalmas PB-t hozott össze, gratulálok neki, egyre jobb lesz, csak így tovább!
A többiek is jöttek sorban, gyors gratuláció, és irány átöltözni, nagyon hideg volt, kezdtem fázni.
Gabinak nagyon örültem! Annak is örültem, hogy eljött, és futott, de leginkább a hozzáállása tetszik. :-) Keveset edz, így nem is törekszik csúcsokat dönteni, csak odaáll, végigfutja és élvezi! A humora meg nagyon ott van!, remélem ír egy beszámolót!!!

…nem lett túlontúl vidám és lelkes iromány, de nehogy azt higgye bárki, hogy szomorú vagyok, hogy nem sikerült. Á, dehogy!
Cél van (ez fontos!), sőt!
Gyuri mondta a buszon, hogy a céllal lehet a probléma! Az 1:45 az mumus, legyen 1:44. :-)
Átgondoltam. Igaza lehet! Jövőre megtámadom az 1:44-et!

Jajjaj, kimondtam! Így legyen!
Szép célokat mindenkinek, hajrá!

Koller Judit




Szólj hozzá

Név:
E-mail:
Az e-mail cím nem jelenik meg az oldalon
Szöveg:


9 hozzászólás

peter [ 2010-11-28 00:35 ]

Kedves Judit. Szerintem, azon kívül, hogy a Gyurinak igaza van, már meg van rég az idő amit annyira szeretnél..-és ki is "fog jönni", csak nyugisan!



Judit [ 2010-11-26 19:57 ]

Köszönöm :-)
Mindenkinek igaza van!
Lesz még verseny, amit jobban élvezek majd, és remélhetőleg úgy robbanok be a célba, mint Edit!
És valóban, tényleg csak az jár a fejemben a hülye körös versenyeknél, hogy mégegyszer ennyi? Na, ezért nem futok Keszthelyen maratont!
Szilvi, szavadon foglak! Neked kihívás? És nekem?? :-o
És igen, tudok ám nagyot gondolni, de nem merem kimondani :-)



Szurkoló [ 2010-11-25 22:32 ]

Judit,
Sokat futottál ,jól futottál.Minden versenyt edzésnek tekints és jönni fognak a várt eredmények.Tudod "Edzz keményen nyerj könnyen"!



csika [ 2010-11-25 21:55 ]

Klassz voltál Judit!
Nők között így is bennt vagy az első 15%-ban! 8-ból 7 hölgyet beelőztél! Ha a rossz idő vagy a füves rész közül az egyik nincs, akkor meg is lett volna a PB simán!
Gyurinak igaza lehet ... nem arra az időre kell lőni, amit pont el akarsz érni, hanem jobbra. Én a helyedben 1:40-es félamaratonra edzenek minimum. Úgyis ki fog maradni több edzés különböző okokból, de még akkor is könnyedén meglesz az 1:45. Én a nyáron 3:30-as maratont akartam futni, ehhez 2:45-ös edzéstervvel készültem, amit csak felében tudtam megcsinálni (későn kezdtem + sérülés). De a 3:30 meglett végül ... :-)



sznupi [ 2010-11-25 19:01 ]

Gratula ! Teljesítetted , és kész !
Csatlakoznék Csaba véleményéhez: valóban el kell vonatkoztatni, el kell hesegetni ezeket a zavaró gondolatokat, azaz mumusokat. Igaz nehéz, de lassan elfelejtődnek, s akkor jönnek a príma kis futamok. Persze az 'álomidőkért' akkor is meg kell dolgozni, de legalább nem az ember feje megy rá:-)
Mégegyszer: gratula, szép volt !



szilvi [ 2010-11-25 15:10 ]

Mindenkinek megvan a maga mumusa. :-) Ügyi voltál. Szeretném veled futni az 1:45-öt... bocsi! 1:44-et. Érzem benne a kihívást! :-))



M.Zoli [ 2010-11-25 14:33 ]

A mumus azért van,hogy legyőzd.Ha előbb nem jövőre sikerülni fog.Az 1.45-ért meg fogsz szenvedni,de nagyon jó érzés lesz utána.Én szurkolok neked!!!!



Csaba [ 2010-11-25 14:31 ]

Tetszetős kis beszámolót írtál Judit!
Az egyik lehető legjobb félmaratonodat futottad az idődtől függetlenül, mert küzdöttél, elfáradtál, csináltad. Viszont olyan érzésem van (nem biztos), hogy a táv közben nagyon jár az agyad, hogy:
1. mikor tudnál kicsit rágyorsítani, hogy meglegyen az 5 percen belüli ezres
2. mennyi van még hátra.
A második pont ami K.O.-t tud elérni egy futónál. Az, hogy figyeled, hogy mikor gyorsíthatsz, mikor kapsz egy kis erőt, nem számít. Viszont ha sokat filózol azon, hogy mennyi van még hátra, az nagy gond. Főleg körbe-körbe futásoknál tud megijedni az ember, hogy "elfáradtam 1 kör után, s van még egy kör?:S". Mindenki elfárad az 1. kör után... Én is. Viszont nem gondolkozom, futok tovább ahogy csak tudod, s bele sem gondolok, hogy még ugyanannyi van hátra, elvonatkoztatok. Ne akarj ennyire mereven a "részletekre" koncentrálni, hanem "ússz az árral", s lesz ennél még sokkal de sokkal jobb is. Arról nem is beszélve, hogy ez az eredmény is nagyon klassz lett :-))



Fedit [ 2010-11-25 14:09 ]

Szerintem ez a befutókép tök jó, az órán látható számok pedig nagyon szépek! Legalábbis nekem nagyon tetszenek :)) persze minden csak nézőpont kérdése...Máris megvan újra a célod, ez már Te vagy :)) és szerintem ebből a versenyből is sokat tanultál! Nem volt jó látni a másodikban, hogy kicsit odavagy, de lesz még verseny amit jobban élvezel majd.
Gratulálok!







Honlapkészítés