Rudolf Tamás beszámolója

Göcsej Galopp

Az idén amolyan felmérő jelleggel indultam a Göcsej Galoppon. Még nem keveredtem ki teljesen egy hosszú sérülésből, de tudni akartam hol is tartok most.
Néhány ismerőssel találkoztam csak a rajtban, de csak Korpa indult a hosszú távon. Biztosra vettem, hogy ő fog nyerni idén is. Az első néhány kilométeren néhányan szedték a lábukat, gondoltam ők a rövidebb távon mennek. Magamat a 4. hely környékére tettem. Lassan kezdett széthúzódni a mezőny, majd el is vált egymástól a két táv.
Láttam valakit még a távolban előttem, de a magam tempóját mentem, nem próbáltam feljönni rá. Messze volt még a vége, s a lábam sem volt a legjobb. Nem sokkal az 1 óra futás után azonban ismét feltűnt az előttem haladó versenyző, ahogy egy közepes meredekségű dombon sétált felfelé. Én kocogva haladtam, így elég sokat hoztam rajt, majd a dombot követően is folyamatosan csökkent köztünk a távolság. Egy rövid szakaszon haladtunk együtt, majd a következő dombnál végleg lemaradt. Ő volt az utolsó futó, akivel aznap találkoztam. Haladtam tovább, a tavalyról már ismert úton – terepfutóknak kicsit fura a „pálya”, hogy néha csak a fák között, a semmiben kell menni. Volt az órámra track is feltöltve (köszi Korpa), ami sokat segített, mert két kereszteződést is benéztem, pedig jól ki volt jelölve az útvonal. Előzgettem a túrázókat és kerülgettem a pocsolyákat. A tavalyi versennyel ellentétben, most a többségét ki lehetett kerülni. Szokásos módon ment a frissítés, nem volt vele gond. A végére azért elfáradtam.
5. helyen értem célba 5:24-es idővel. Kicsit jobbra számítottam, de az a realitás. Ennyi (nem) futással mint amit az utóbbi hónapokban csináltam ennyit tudtam elérni.

A track:
Katt ide!

Ez egy elég sáros útvonal, de idén jó idő volt nagyon (verseny előtti egy hétben nem esett az eső). Így majdnem száraz lábbal értem célba, valahogy így: