Palóc lefagysz

Tavaly Sznupival véletlenül odatévedtünk a Mecsekbe a Lefagysz túrára. Ezt minden évben különböző helyen rendezik meg 49/59 km-es távokon, jó sok szintet beletéve. Egy éve rettenetes nagy sár volt, ami nehézzé tette a teljesítést. Itt találkoztunk először Dórival is, akivel azóta jó pár terepfutáson vettünk már részt. Úgy gondoltuk idén sem adjuk alább. Csatlakozott hozzánk még Bódi Andris is, őt sem kellett sokat noszogatni. Ekkor még nem tudtuk mi vár ránk ...

Előző este már megérkeztünk a helyszínre (Somoskőújfalú). A rajt és a cél is a helyi fogadóban volt, csakúgy mint a szállásunk. Már előző este beneveztünk. A szervezők dupla adag levest ígértek nekünk, ha 10 órán belül beérünk. Sőt az egyik hölgy azt mondta, kezet is csókol nekünk. Erre megjegyeztem, hogy mi meg futóruhát hoztunk. Azt mondta, tudja hogy lesznek futók is, ők meg voltak ma kint a terepen ... szóval áll az ajánlata.

Cél akkor így meg is volt. 59 kilit 10 órán belül teljesíteni még rossz időben sem tűnt lehetetlennek a szintes pálya (2950m szintkülönbség) ellenére sem. Én biztos voltam bent, hogy „behúzzuk”.

Reggel 7-kor szép kis tömeg rajtolt. Bandi nagyon nagy zsákkal vágott neki, aszfaltos cipőben – látszik, hogy erősödni akart. Gyorsan jött is a terepes rész, indultunk felfelé. Tudtuk, hogy az első 20 kilin lesz 1400 méter szint, azt nem kell elsietni. Már ez a rész is kemény volt, felfelé menni a 10-20 centis hóban. Én 15 kili után már teljesen kivoltam, mert nagyon húzós hét volt mögöttem. S ekkor még csak 2 hegyen voltunk túl ... hosszú-hosszú órák teltek el míg összeszedtem magam. A hegytetőkön pluszban még viharos szelet is kaptunk, nagyon zord volt így az idő. Egyszer ki is tépte a szél a kezemből a pecsételős papírt, rohantam utána mindenen keresztül, nem számított mekkora volt a hó. Sikerült megfogni.

Kiérve a magasabb részről a szél elmúlt - picit talán gyorsabban tudtunk haladni. Bár itt meg elég sokfelé volt bozótos az útvonal. Szerencsére viszonylag kevés volt a tüskés rész. Kaptunk egy kis esőt is a nyakunkba, de nem volt vészes.

Az első 5 órát 11 perc/kilométeres átlagtempóban teljesítettük. Vagyis ha 2 percet gyorsulunk kilométerenként, akkor meglesz a 10 óra – nem tűnt akkor ez lehetetlennek, mivel kevésbé szintes szakasz következett. De kiértünk a Magyar-Szlovák határra ahol már 20-40 centis hó fogadott minket sok-sok kilométeren keresztül. A határköveknél ment az út, az előttünk haladók nyomában lépkedtünk. Ekkora hóban már az egyenesben sem tudtunk futni, csak a lefeléken, de az is fárasztó volt nagyon. Keresztirányban haladtunk a völgyeken és sokszor 5-10 méter magas szinte vízszintes hegyoldalakon ereszkedve le vagy épp felfelé kapaszkodva. Nemhogy gyorsultunk volna, hanem lassultunk – volt 20 perces kilométerünk is. Nagyon-nagyon sokára tudtuk otthagyni a határt. Onnan picit könnyebb lett a terep – mi meg persze jól elfáradtunk.

49 km-nél visszaértünk a rajthoz. 9:15-nél jár az óra és a kedves rendezők közölték is, hogy nem lesz meg a 10 órás teljesítés. Ekkor már hittem nekik – ők tudtak valamit, már a biztosra fogadtak tegnap is. Nem időztünk sokat, kimentünk még egy 10-es körre. Két csúcs meg is volt szűk 2(!) óra alatt. Itt is az előttünk haladók nyomaiban tapostuk a havat. Olyan érzés volt minta lépcsőn mennénk fel.

Az utolsó 5 kili már csak lefelé volt, viszont kezdett sötétedni, felkapcsoltuk a lámpákat. Pontosabban Bandi csak kapcsolta volna, mert nem vettük ki neki a kocsiból (pedig Sznupinak és nekem is mondta állítólag) - így közösen világítottunk neki...

Mindegyikünk örült amikor végre beértünk a célba. 11 óra 15 perc körüli időt mentünk 59 kilométeren. Ha valaki ezt előző nap mondja nem hiszem el. Mindössze hárman értek be előttünk, a többiek még kint voltak terepen.

Nekem eddig ez volt a legkeményebb teljesítménytúrám. Bandi a célba érést követően azt mondta, hogy többet ilyet nem, és Dóri se akart többet ide visszajönni. Néhány nappal később már a jövő évi Pilisi bevetést terveztük …
Végig együtt haladtunk. Mindegyikünk többször mélypontra került ezen az embert próbáló túrán, de a többiek mindig kihúzták a gödörből. Aki éppen a legjobb formában volt szó nélkül a csoport élére állt és törte az utat (akarom mondani havat) a többeknek. Azt hiszem erre mondják azt, hogy csapatmunka. Én nagyon örülök, hogy jó csapatban voltam ezen a napon!

Jövőre vár a Pilis!

Érdekes a teljesítési statisztika (ne feledjük TT-ről van szó)
59-re neveztek: 76 fő
49-re neveztek: 37 fő

59-es teljesítő: 37 fő (49%-os teljesítés!)
49-es teljesítő: 64 fő
Szintidőn túl teljesítő: 4 fő
Feladta: 12 fő

Képek a túráról:
itt,
itt,
és itt!


Üdv,
csika