Öröm!?-futás

Rendszeres olvasója lettem a Honlapnak. Nem elfogultságból és kötelességszerűen teszem, hanem mert tényleg kíváncsi vagyok, milyen újabb ötlet, meglepetés, baráti hozzászólás és az éteren történő találkozás vár rám nap mint nap. Mindig megnyitom az oldalt és elindul a kalandozás (ahogy az időm engedi) a futás világában. Szerencsére mindez nem csak virtuális tevékenység, hanem valódi izzadtság szagú, itt-ott fázós, de nélkülözhetetlen. Nem kényszer szülte, kötelesség-szerű, hanem öröm. És erről kevés szó esik a futók között. Megtett kilométerek végeláthatatlan hosszáról olvasok. Számomra már szinte elképzelhetetlen teljesítményekről, embert próbáló célok teljesítéséről. Minden elismerésem! Ők ezt választották, majd minden (futó)lépést megszenvedni a győzelem mámoráért, ma jobbnak lenni a tegnapnál. Én ezt a pár sort az „örömfutók” nevében írom. Rólunk nem esik szó, hogy a mi győzelmeink, még ha nem is látványosak, ugyanolyan sokat érnek. Magunknak. Az örömhormonért, az egészségért, egy kis izgalomért, az alkalmankénti győzelmekért, amikor leküzdjük a meleg szoba csábítását, az ebéd utáni sziesztát, a sötét utcák felbukkanó kutyáit…
Legyünk mi is büszkék magunkra, magunknak!