A tavaszi baromi nagy PB-m (1:35:59 - 2013. május Radenci) utáni nyári 7 hetes orvosi dolog miatti leállás, a visszaszaladt 3 kg, és az ezek okozta megcsappant állóképességem miatt nem terveztem nagy futást, semmi megerőltető fizikai sokkot nem szándékoztam okozni a szervezetemnek, hiszen csak augusztusban kezdtem újra futni.
Terv:
Pulzus nagyon maximum 150 lehet, de inkább 145, laza érzés a lábnak és a keringésnek. Cél csupán ennyi. Időtervem nem volt, de mivel Zoli szerint az is kell, azért azt mondtam, na jó, mondjuk 5 perces kilik, ha jól esik.
De 1:50 környéke azért jó lenne.
Kettesben utaztunk most Budapestre, hajnali fél 5-ös kelés, szokásos logisztika. Minden rendben, kivéve, hogy nekem fél óránként pisilni kell. Nem meglepő.
Rengeteg ember a Városligetben. Állítólag nem voltak még ennyien ezen a versenyen. Amúgy tetszik a hangulat, nem parázok nagyon, minek, nem akarom szétszaggatni magam, csak menni, ahogy engedi a szervezetem.
Na, felvértezve magam ezzel az önnyugtató gondolat terápiával, beálltunk a rajtzónába. Én sárga, Zoli piros cimkét viselt, de akkor is együtt indultunk el. Neki ez gondolom okozott némi kellemetlenséget az elején, mert sok kerülgetni valója akart, nekem is, de nem annyi.
Nem is tudom mit írhatnék a kilométerekről. Sok gondolkodni valóm volt, így azzal töltöttem az időt. Egyenletesen haladtam pulzusra és tempóra is, semmi kilengés, jól esett, így utólag azt mondhatom. Vittem zenét, de nem hallgattam, nem volt rá szükségem. A szurkolók, a sok-sok utcai zenészbanda, a hangulat magával ragadott. Emlékeztem, hogy nekem a Nike-in mindig a 13. km körül szokott tele lenni a puttonyom az egésszel. Most a 13-nál nem voltam ám kikészülve. Nézelődtem. A futókat, az épületeket, a szurkolókat. Mikor éppen mi volt érdekesebb. Jó így futni. :-)
Frissítettem vízzel mindenhol, meg kb. 3 helyen izo-val, de csak picit, mert az elsőnél a kék vissza akart jönni. Utána egy kicsit keserűbb piros jól esett, de az meg nem volt a 3.-nál, így ott sárgát ittam. Azzal sem volt bajom.
A 19. kilinél már kihagytam az itatót, de a vizeskapu azért éppen jó helyen és jó időben talált nyakon. Az utolsó zenész csapatot is megtapsoltam, ugyanúgy, mint a többieket, innét már csak a befutóra koncentráltam.
|
Igen, ott vannak a zászlók! És igen, ott van a kapu. Na húzd ki magad!, legyen egy normális befutóképed!
