Második félmaratonom története
Nem gondoltam volna a verseny előtt három héttel, hogy félmaratont fogok futni. Úgy terveztem, hogy ebben az évben alig futok, de valahogy mégis sokkal jobban ment a hosszú futás, mint a gyorsulás. Három héttel a Nike előtt kitaláltam, hogy félmaratont fogok futni. Anita küldött egy edzéstervet, amit nem sikerült végigcsinálni, de ha elhatároztam, hogy ha félmaraton, akkor legyen is az! Nekem ez volt a második, ami sokkal jobb volt, mint a tavalyi, mert arra egyáltalán nem készültem.
Azt mondják, hogy ki kell aludni magunkat a verseny előtt. Sajnos ez nem sikerült, mert nagyon izgulós vagyok. Hajnali 2-kor sikerült elaludni, addig szegény Bálintot hívtam telefonon, hogy nem tudok aludni, és mit csináljak. Aztán nagy izgulásomban elaludtam!:) Az autópályán, egyik pihenőhelyen összetalálkoztunk Anitáékkal és Editékkel, jó volt látni őket, mert a rajt előtt itt láttuk egymást utoljára.
A versenyen szerintem tökéletes idő volt, például 5 kilométernél, mert a híd alatt olyan jól fúj a szél! Körülbelül ott láttam meg a Szilviéket is, ami újabb bíztatás volt. Gondoltam majd a váltópontnál megállok kicsit és sétálok, az idő nekem úgyis mindegy, de nem fáradtam el, 15-nél sem meg 18-nál sem.(Ahol újra láttam a Szilviéket - köszi a bíztatást!!!) Ez nekem nagy dolog, hogy nem álltam meg! Most jöttem rá, hogy mennyire sokat segítenek ezek a színes italok, tök jól lehet tőlük haladni. De a banán nem tetszik, ragad tőle az ember keze!:)
|
20 kilométernél ránéztem az órámra, és annyira megörültem az időnek, hogy végig mosolyogtam az utolsó kilométert, aki csak rám nézett, vigyorogtam rá. Hatalmas mosollyal be a célba...a cél után egy lépéssel pedig rosszul lettem, és hánytam. Oda akartak támogatni a mentőhöz, de mondtam, hogy semmi bajom. Én néha így futok be, hogy nem kapok levegőt, és nagyon köhögök. Hát most legalább megkönnyebbültem.:)))
