Csúcs ez a Siófok!

Eddig minden évben sikerült javítanom a félmaratoni időmön, és minden alkalommal Siófokon, így idén is titkos tervem volt itt futni a legjobb félmaratoni időt. A tavalyi 1:37 után szokás szerint gondoltam egy jó nagyot, és 1:30-at tűztem ki 2012-re. Valószínűleg valahol hiba csúszhatott az idei felkészülésembe… 1:30:01 lett :-).

A teljes igazságot megvallva, időnek ennyire még nem örültem, mert mióta lefutottam 21 km-t, ez az idő motivált, ez volt a „nagy álmom”, eddig láttam, mikor edzettem. Így most nagyon elégedett vagyok. Siófokot, mint versenypályát szeretem is nagyon, meg nem is. Szeretem, mert a Balaton nekem mindig nagyon motiváló, itt bárhol szeretek futni, mindig jól esik. Szeretem a versenyt amiatt is, mert november nekem nagyon ideális hőmérsékletű, hidegben mindig jobb teljesítményre vagyok képes. Nagyon jó pálya, mert sík, ha lehet jót futni, akkor nekem ez a pálya. Nem szeretem viszont a füves rész miatt, az nagyon megfog, sokat kivesz, főleg ha sietnék. Amikor először futottam itt 2 éve, a hosszú egyeneseket lélekölőnek éreztem, most viszont nem emlékszem erre, valahogy nem volt időm ezen tűnődni, vagy hamarabb végigérhettem rajta :-) ? Azt hiszem inkább csak kevésbé nulláztam le magam a végére, így nem éreztem olyan hosszúnak.

Eredetileg az két héttel korábbi sárvári verseny nem is volt tervezve nekünk, aztán mivel egy jó wellness program is, elmentünk gyerekekkel. Szóval ott sikerült dombbal együtt 1:34-et futni, - köszi Köves Peti! – gondoltam nem 1:30, de így már Siófokon ráérek lazán futni is akár, elfogadom idei PB-nek ezt is :-) Aztán ahogy telt az idő, egyre jobban éreztem, hogy domb nélkül, totál síkon érdemes lenne csak megpróbálni azt az 1:30-at…végül ezzel a gondolattal mentem Siófokra.

A sárga zónába kaptam matricát, talán a Spar maraton részideje alapján. Tudtam, hogy onnan nem lehet jót futni, mert sokat kell ugrálni az elején. Ezért a helyszínen kicseréltettem pirosra…mikor beálltam, akkor néztem, hogy kik is vesznek körül, akkor kicsit elbizonytalanodtam….Bálint, Ubi, Rudolf Tomi (elnézést, ha valaki kimaradt, de akkora volt a tömeg, hogy álló helyemben melegem volt a tömegben)…láttam a szemeim előtt, ahogy piros 1-es matricás rajtszámmal 1:50-kor érek át a célon..ez mondjuk verseny közben többször is felrémlett, de jó motiváció volt!

Péter Attila mondta tegye fel a kezét, aki 1:30-on belül akar futni…hát gondban voltam, mert az 1:30 az már pont nincs belül:-)…ha precíz akarok lenni. A versenyről túl sokra nem emlékszem, csak arra, hogy az órán a sebességet, meg az átlagsebességet sűrűn nézegettem, mert hamar bele tudtam aludni a tempóba és tudtam itt nem lehet bukni, mert csak lassabb lehetek. Pulzusra szerettem volna nekem jó zónában maradni, de azt is tudtam, ilyen tempónál nemigen fog ez sikerülni. Nekem a 180 már a laktátküszöb, tapasztalat alapján tudom, ezt elbírom akár 2 órán keresztül is, de a 170-et akár 4 órát is. Most már az elején felugrott 178-180-ra, és így is maradt. Az első 5 km után láttam, hogy sem lejjebb, sem feljebb nem megy, így kicsit megnyugodtam, ha lesz lelkierőm ezzel a tempóval végigmenni, akkor más nem akaszthat meg. Frissíteni nemigen frissítettem, csak kevés vizet gélhez. A gél kellett a pulzus miatt, a víz meg a gél miatt, de alapvetően ebben a 8-10 C fokban kibírom víz nélkül is. Meg persze , mivel nagyon határon futottam az 1:30-as eredményhez, nem is nagyon értem rá iszogatni.

Talán ez volt az első verseny, amikor nem volt időm mindent alaposan megszemlélnem a többi versenyzőn, szurkolókon, a tájon, házakon, az autókon meg nem is tudom mi mindenen nem. Maradt a sietség végig . Levi és Simi is nagyon drukkolt a célban, örültem, hogy ott vannak, és látták. Talán jó példa lehet nekik is. Nagyon jó érzés volt, de talán nem is az abszolút eredmény fontos inkább, hanem, hogy sikerült megvalósítani, amit kigondoltam. Nem azonnal, de csak sikerült! A lábfájásom előjött ismét, volt előtte is, és van most is, de azért csak megvan, megérte!

Gratulálok mindenkinek a klubból, remélem hasonlóan jó érzéssel tudják ezt a futóévadot befejezni!