Kiss Péter Emléktúra - Mátra

... avagy az alapozás idején bizony át kell kapcsolni időnként 'terepfokozatba'!

Hogy kitől is az ötlet, hogy ott kell legyünk e csodaszép hétvégén a Mátrában ? - már nem tudni , de nem nehéz kitalálni :-)
Mivel a Mátra kissé messze van, így már pénteken elutaztunk itthonról Rudolf Tamással, majd elszállásoltuk magunkat Budán, aztán reggel korán gyerünk tovább. Pestről már négyesben folytattuk utunkat, csatlakozott hozzán Kertész Dóri és Dévényi Ildikó.
Hiába a nagy igyekezet, mire Mátrafüredre értünk, már sokan útrakeltek, ki-ki a maga távján.
Igyekeztünk korán elrajtolni, félve az esti sötétedéstől.
Sokat nem vacilláltunk, gyorsan lejelentkeztünk a rajthelyen, s már indultunk is neki az 57 km-es etapnak, s a hozzá tartozó cca. 3000 méter szintemelkedésnek.
A kis csapat összeállítása gyorsan változott, Csika nem indult velünk, -várta a Mestert (Lőrincz Olivért)! Persze jobban jártunk, Lubics Szilvi lett útitársunk.

Első lendületre némi lejtmenet után irány neki a Kékesnek, mire bekopogtunk a Síházba már rendesen lihegtem, - ez alatt a 8 kili alatt mentünk annyi szintet felfelé, mint a múlt hétvégén a kaposvári félmaratonon egyben...
Na gyerünk tovább! Némi terelés, bukdácsolás a hóban, csúszgálgatás, után csak-csak odaértünk a Szent István-csevice ellenőrző pontra.
Hittem, eztán kicsit jobb lesz, de nem... - "tévedni emberi dolog, mondta a sündisznó, és . . . ."
Még csak 16,5 km volt mögöttünk, de a ránk váró 7 km kili bokaforgatós, itt-ott térdig havas, futhatatlan, emelkedős, felörlő próbatétel volt. Sombokorhoz érve nagyon vágytam egy príma aszfaltútra. Igazán jólesett megállni, és húzni az időt bármivel, akár csak pillanatokig is :-)
Időközben a társaság módosult, Dóri és Ildikó hátramaradt kicsit, de érkezett Szabó Jucus és Szimandl Anita.
Részeredmény: 23 kili + 1400 m szint = nem voltam egy "legény a gáton"

Mindegy, menni kell tovább. Következő ell. pont Lajosháza. Jucus és Anita már korán kezdték emlegetni – tapasztalt terepesek - , ne együnk, mert ott egy nagy asztalon majd' minden lesz! Szerencsére idáig szinte csak lefelé haladtunk, igyekeztem magam kicsit összekapni. Volt néhány patakátkelés, de épségben, fürdés nélkül érkeztünk a pontra.

Hmmmmm...!! Micsoda bőség fogadott bennünket. "Na, csak ne szerénykedjünk! Enni-inni!" - mondtam magamnak. Egy ilyen lejtő után csak felfelé visz az út rendszerint! Kell az égetni való :-)

Így is lett: várt ránk 8 kilin 700 m szintemelkedés. De ekkor már újra a Kékestetőn jártunk. Eddig úgy tünt, együtt marad kis csapatunk, de a Síház után Jucus úgy eltünt, hogy azután se láttam ! Persze egyszer találkoztunk még az úton egy oda - vissza szakaszon, de arra nem emlékszem, mondhatni akkor már a Mátra kiütéssel győzött. "Csak érjek haza épségben! Soha többet a hegyekbe télen!" - fogadkoztam nagyon erősen, s közben próbáltam lépést tartani Szilvivel és Anitával.

na itt már csak kapaszkodni volt erőm a Csajokba !
( Markazi vár, ellenörző pont, Eddig: 45 km + 2350 m szintemelkedés = zombi állapot )

Még 12 km! - na de milyen 12! A vártól lefutottunk, majd jött némi sík, aztán a 3 km-en mentünk 450m -t felfelé... Felértünk!
Anita szerint innen már könnyű lesz – de ekkor már senkinek nem hittem! Végül mégis igaza volt! A mátrafüredi buszmegállóig lejtmenet volt, itt volt az utolsó ell. Pont. Innen már "csak" a cél várt minket...hosszasan! Olyan vendégmarasztaló dagonyában tettük meg felfelé az utolsó 2 km-t, hogy vaddisznó nem kivánkozott volna abba bele! Majd némi kepectetés a lépcsősoron felfelé, s már meg is érkeztünk! Ellenőrzés, a kitűző átvétele, és elszédelgés Csika felé, 'ki már egy bő órája itt melegedett.

Végül idézek a legutóbbi beszámolóból /kaposvári félmaraton/:
"azért kíváncsi vagyok, mit produkálunk néhány nap múlva a Mátrában 57 km-en, s 'kicsivel' több szintemelkedésnél?"

Megkaptam a választ:
Ez nem egy 21km-es dimbes-dombos aszfalt volt, amit 1 géllel le lehet tudni. Erre azért számítottam, de arra nem, hogy a havas, járhatatlan szakasz úgy kiveszi belőlem az erőt - így utólag: volt egyáltalán :-) ? - hogy örülhettem a célbaérkezésnek. Idézem Csikát: "többet kéne edzeni!" Egy hét múlva pedig "LeFaGySz Börzsöny" lesz... ahol eddig már zsínórban 3x voltunk - nem kéne' megszakítani a sorozatot...de hogyan? Hiszen állni is alig bírok !!

Üdv. Sznupi