Mátra115

Nagyon sok jót és szépet hallottam erről a túráról. A nevével ellentétben 124 km hosszú, de igazán nehézzé a 6300 méteres szintkülönbség teszi amit szintén le kell győzni.

A rajttól alig 400 méterre aludtunk. Időben fel is keltünk, azonban valahogy mégis nagyon kapkodós lett a vége – mégis csak jó lenne a zsákot már előző nap este összekészíteni.

Az előző két versenyen (Csillebérci 6 órás, Terep 100) odacsaptam a combjaimnak, így most szándékosan óvatosabban kezdtem. Az élboly hamar látótávolságon kívülre került. Ez volt a harmadik futásom a Mátrában, nem tudtam szinte semmit az útvonalról. Extra jelölések csak nagyon ritkán voltak, a turista jelzéseket kellett követni – én pedig órámon lévő trackre támaszkodtam. Ez utóbbi azonban nem könnyű, amikor egymás mellett mennek az utak. Egyikbe mindig bementem ilyenkor s ha szerencsém volt akkor pont eltaláltam. Ha nem akkor 50-60 méter után (miután az órán is látszott a tévesztés) vissza a helyes irányba.

Felfelé gyalogoltam, lefelé (ahol nem volt vészesen meredek) és egyenesben futottam. Kékestetővel kezdtünk, s 20 kilométert megtéve már le is ereszkedtünk a másik oldalán. Ez idő alatt három alkalommal is elkavartam kicsit, így van akit már harmadszor előztem meg, pedig én gyorsabban haladtam. Inkább becsatlakoztam Czunyi Karcsihoz és Tamáshoz, akik ismerték a pálya ezen szakaszát. Felfelé lemaradtam, de Zserzseli utolért. Gyors frissítés és ismét Karcsiékkal kezdtem meg az ereszkedést is, de ismét leszakadtam. Vissza ismét Galyatetőre, egy másik útvonalon mint amin lejöttünk. A csúcshoz közel volt egy oda-vissza szakasz ahol sok túrázóval találkoztam. Én ekkor 38 kilométernél jártam, ők 31-nél.

Hosszú lefelé következett, hogy aztán egy nagyon meredek szakasz után felérjünk Mátraházára. Forgatókönyv a szokásos, Zserzseli a frissítőpont előtt utolér, de tovább frissít így lemarad. Tovább hullámzik az útvonal, de nem történt különösebb dolog. Tudom a többiektől, hogy az Ágasvári turistaház után figyelni kell, mert fel kell menni a csúcsra még egy ellenőrzőponthoz. Ez meredek nagyon, néhol mászós szakaszokkal. Arra jó ez az oda-vissza rész, hogy a közvetlen mezőnyt fel lehet mérni. 2 futó jön szembe, már lefelé amikor én még felfele tartok. Lefelé meg összetalálkozom Zserzseliékkel. Ez a terep neki jobban fekszik, lefelé utol is érnek és együtt megyünk ki a turistaházból egy újabb frissítést követően. Egy darabig együtt megyünk, de aztán ő lemarad frissíteni, majd utána elszáguld mellettem. Jóval gyorsabb tempót megy mint én. Majd csak 82 km-nél, Hidegkúton az ellenőrző ponton találkozunk ismét. Itt veszem ma le először a zsákomat, s elrendezem az éjszakai felszerelést amit ide depóztam ki. Jó nehéz lett így a csomag, túl sok ennivalót raktam el. Eddig sem mentem nagy tempót, a szokásosnál kevesebbet kellett ennem. Nem valószínű hogy ez éjszaka meg fog változni. Annak mindenesetre örültem, hogy a Muzsláról még világosban leértem. Ez a szakasz ismerős volt a Mátrabércről, akkor sem akart ennek a lefelének vége lenni, most sem.

Furcsa módon mindig akadt egy egy futótárs akivel együtt tudtam haladni ezen a szakaszon. Egy darabig még tudtam haladni a világosban aztán az erős részeken sötét lett, így fel kellett vennem a lámpát. Ez eléggé lelassított. Reggel még szeles idő volt, de nem volt hideg. Délután már sütött a nap is, hogy végül éjszaka egy kis esőt is a nyakunkba kapjunk. Bár hideg ekkor sem volt, csak a frissítések után fáztam picit, de egy kocogás után mindig elmúlt. A sár viszont kellemetlenebb volt. A sötétben a tócsákat még csak-csak észre lehetett venni, de egyébként nem lehetett látni, hogy hova lépünk. Lehetett ez akár föld, vagy jó mély sár, esetleg ferde szikla is. Havason megint Zserzseli ért útól, mert elkevertek egy külföldi sráccal. Lassan haladtam, de végül csak megvolt Tóth-Hegyes. Vártam már a találkozást Lőw Andrissal, mert tudtam, hogy ő lesz az utolsó ellenőrzőponton. Csalódás, mert ez még nem az volt. Azt hittem innen már csak lefelé van, de Andrishoz kellett még egy kicsit mászni (szó szerint). A lámpám fénye meg elkezdett vetekedni a szentjánosbogarak fényével, de mondom innen már csak kitart a célig, még 7 kilométer. Nagyon meredek sziklás részen kellett leereszkedni. Az eső megtette a hatását, csúszott nagyon. Ezen a 2 kilométeren három alkalommal is a hátsómra érkeztem. Aztán tovább egy single tracken, ami végül egy földútra ért ki. Már régen örültem ilyen felszínnek ennyire, itt legalább nem voltak pocsolyák. Le is keveredtem valahogy a pályáról, de az út párhozamosan ment a trackkel, így gondoltam majd csak összeérnek. Hát nem, az út ment balra a track meg egyenesen. Alig 40-50 méterre voltam a kijelölt útvonaltól, de köztünk nagyon sűrű tüskés növényzet. Nem volt mit tenni, át kellett vágnom, de lassan ment nagyon. Láttam ahogy lámpás emberkék futnak el nem messze tőlem. Jelzés megvan, már csak követni kell – itt meg amolyan vendégmarasztaló sár fogadott minket. Mélynek nem volt mély, de veszettül ragadt a cipőre. Kocogást és a sétát váltogatva azért csak beértem a célba. Zserzseli éppen csak előttem ért be, mert eltévedt kissé a végén – hát akinek rövid a 124 kili … 
Az utolsó 7 kilométerem sokkal lassabb lett a mint a körülöttem beérőknek, ami furcsa, mert senki nem előzött meg – pontosabban senki nem ment el mellettem – leszámítva amíg ép a bokrok közt próbáltam utat vágni.

19:13 lett a hivatalos időm, ami a 13. helyezésre volt elég. 8-9 alkalommal tévedtem el, mindig csak kicsit, de ez miatt 40-45 perc biztos bent maradt ebben az időben. Nem futottam ki teljesen magam és a 6300 méteres szintkülönbséget is meglepően jól bírtam (eddig soha nem mentem még 4000 méter szintet sem).

Furcsa egy rendezvény ez. A nevezési díj egy adag (lehetőleg házi) sütemény, amelyet az ellenőrzőpontokra raknak ki. A díjazás pedig oklevél és egy kődíj (mindegyik teljesen más, lehet választani). Minőségi az útvonalleírás is amit nevezéskor kapunk, a frissítőállomások kínálata pazar. Szinte on-line lehetett böngészni a neten az időeredményeket (frissítőállomások adataival), valamint én még egy nyomkövetőt is vittem magammal a szervezők jóvoltából.
A rendezők (akik nagyon lekesek egyébként) próbálnak a futók felé is nyitni, de alapvetően ezt a rendezvényt túraként szervezik. Úgy gondolom, itt az tud jó időt futni aki ismeri az útvonalat is.

Így kipipálva kis hazánk egyik leghosszabb túrája is. Úgy érzem hasznos volt az UT4M előtt.

Üdv,
csika