VI. Téli Margita Terep Maraton

Sznopek Józsival már péntek délután elutaztunk, s alig 10 percnyi autózásra szálltunk meg a rajttól.
Reggel időjárásanalízist végezve arra jutottunk, hogy -10 fokban szélcsendben és napsütésben fogunk rajtolni, s jelentősen melegedni fog az idő. Ez 100%-ban bejött (lehet a TV-ben is nekünk kellene bemondani az időjárás előrejelzést?). Így végül két réteg felül valamint egy hosszú és rövidnadrág párosítást választottam. A cipő már nagyobb fejtörést okozott, de végül a nyári aszfaltos mellett döntöttem. Ez gyors, kényelemes, nem tapad rá a hó cserébe viszont beázik. Az öltözet így összeségében nagyon bejött, nem fáztam és melegem sem volt.
Egy órával a start előtt már a versenyközpontba voltunk, átvettük a rajtszámot. Amikor rákérdeztem a chip-re, akkor csak egy kedves mosolyt kaptam. Hát akkor itt pecsételgetni kell majd … Zsófival és Iljusinnal is találkoztunk.
A középmezönyből indultam, de szűk járdán kezdtünk, nem volt lehetőség előzgetni. Hamarosan kiérve az úttestre kezdtek lemaradni a többiek és feljöttem körülbelül a 10. helyre. Itt 4:10-es tempót mentünk, de a pulzus még messze a tervezett maximum (175) alatt maradt. 5km után kezdődött a lassabb terepes rész. Itt sok turistával találkoztunk, akik letaposták előttünk a havat, ami mindenképpen jó volt. Leelőztem még pár futót és egy 3-as csoport után szegődtem. Volt köztük aki ismerte az utat így csak haladni kellett mögötük. A dombokon ők erősebbek voltak, így hagytam őket elmenni 13 kilométernél. Innentől elő az itiner és tájékozódás. Pont azon a részen ahol sűrűn kellett váltogatni a turistajelzésket. Volt ahol egész jól ki volt szalagozva merre kell menni, volt ahol kevésbé. Ahol túrázókkal találkoztam, ott lehetett menni utánuk mert nekik is ugyanaz az útvonal volt. Sokan voltak akik a túrára neveztek, de kocogva mentek végig … őket sem fogom megérteni. Mentem tovább a saját tempómban, szerencsére nem tévedtem el. Általában kocsi/traktor által lejárt nyomokban lehetett haladni, nem csúszott annyira vészesen. 25 km környékén több túrázó is tájékoztatott róla, hogy 5. helyen vagyok. Az nem rossz, gondoltam … 28 km-nél volt az első lehetőség ahol inni tudtam (a 8 km-es frisstőállomára előbb értünk, mint kipakoltak volna). Nem időztem sokat, csak épp megittam egy teát. Egy kis aszfaltos rész következett, ahol megláttam az előttem futót a távolban. Vasúti kereszteződés jött hamarosan, ahol pirosat kaptam. 2 vonatot is meg kellett várnom, így újra szem elől vesztettem az előttem lévő versenyzőt. Nem aggódtam túlságosan ez miatt, még sok volt hátra. Egy hosszú kellemes domb következett amit szépen meg tudtam futni. A dombtetőn viszont össze-vissza bucskáztak a lábaim, így visszevettem picit a tempót. Inkább kissé kifújtam magam, mint sérülés legyen. 34 km-nél értem utol az előttem lévő sporttársat. Ő lelassult, én meg csak pöfögtem tovább a saját ritmusomban. Hamarosan kezdődött az a rész ami nem volt kitaposva. Csak a néhány előttem futó járt előttem. Ez egyrészt megkönnyítette a tájékozódást, másrészt éreztem, hogy jön be a hó a cipőmbe – örültem, hogy eddig kibírta, de itt sem tulajonítottam neki nagy jelentőséget.
Kiérve a terepről jött a 10. ellenőrzőpont 40 km-nél. Eddig az itiner alapján sikeresen navigáltam, csak 2 olyan szakasz volt ami kevésbé volt egyértelmű, de nem tévedtem el. Most viszont az ellenőrzőpontról küldtek rossz irányba. Azt monták egyenesen, miközben jobbra kellett volna mennem. Végigfutottam az utcán, de nem volt turistajel. Az utcanevek jelölve voltak, de nem volt közte az ami nekem kellett volna. 2 helyi lakost is megkérdeztem, dő ők sem tudtak segíteni. Irány visszafelé. Több futó jött szembe, akiknek mondtam, hogy nem ez a jó irány. Majdnem visszaértem az ellenőrzőpontig, amikor a szembe jövők a jó irányba tereltek („Tavaly is erre mentünk”). Kereken 5 percem ment rá erre a tévútra. Pipa voltam nagyon, mert nem tudtam mennyien „előztek” meg. Lakott terület lévén aszfalton vagy jeges járdán haladtunk, növeltem a tempót. 2 versenyző tűnt fel előttem. A rajtszámukból egyértemű volt, hogy ők ellenfelek, de gyorsan fogyott köztünk a távolság. Egy dombon el is mentem mindkettő mellett. Az egyikük viszont azt gondolta, hogy nem oda Buda! Csak picit jött lassabban viszont volt helyismerete, és ha megálltam egy pillanatra tájékozódni egyből ott volt mellettem. Itt egy parkon a jeges járdán haladtunk át, eszeveszett sebességgel. Folyamatosan növeltem a tempót (utolsó előtti km 4:08, az utolsó pedig 3:53). A végét már nem bírta a kolléga, s fél perc hátránnyal mögöttem ért be.
Ezzel a huszáros hajrával sikerült visszakapszkodom a 4. helyre abszolútban (kategóra 3. helyezést is ért, amit egy kupával díjaztak). Az előttem célba ért versenyző 8 perccel volt gyorsabb. Ha nincs az eltévedésem (5 perc) és nem kell annyit navigálnom akkor őt valószínűleg megelőztem volna. Sebaj, nem nagy gond – de ennyit számít a helyismeret egy ilyen versenyen. Az első két helyezett azért jobb időt ment sokkal.
Érdekesség:
- Kis Gyula nyerte ezt a futamot. Ez volt az első ultafutása. Triatlonos berkekben viszont nagyon jól cseng a neve, nagyon erős versenyző.
- Hajduska Balázs (tavalyi és tavalyelőtti Terep Ultra Kupa győztes) jóval a féltáv után 20 perces előnyel vezetett még, azonban gyomorproblámái miatt csak a 8. helyen ért be. Ettől függetlenül szerintem idén is ő nyeri majd a TUK sorozatot.

S akkor néhány szám a futásomról:
Táv: 44,65 km (eltévedéssel együtt)
Szintkülönbség: 684 méter (a domborzat jól futható, nincsenek nagyon durva emelkedők)
Átlagtempó: 5:13 perc/km
Átlagpulzus: 161 (ez aszfalton +10-el lehetett volna több is, viszont a havas úton gyorsabb tempónál már nagyon csúszkáltam volna, amibe inkább nem mentem bele)
Aki a részletekre is kiváncsi:

http://connect.garmin.com/activity/148807155

Összefoglalva: egy jó domborzati viszonyokkal rendelkező pálya, a körülményekhez képest jó időjárás. A tájékozódós rész viszont nem hiányzott.

Rudolf Tamás