KANIZSAI FUTÓ- ÉS SZABADIDŐSPORT KLUB
Gyere, fuss velünk!


Beszámoló

Margita terepmaraton, ...

... avagy egy aszfaltfutó megpróbáltatásai a gödöllői dombokon

Már decemberben elhatároztam, hogy indulok az idén egy-egy terepfutáson, gondolván erősítsük egy kicsit a futóműveket és a motort is. Januárban a nagy sár miatt nem jutottam el a Mecsekbe, most már nagyon vártam a Margitát. Úgy terveztem, jól kifutom magam, de dobogóra nem pályáztam, a terep nem az én műfajom.

Pénteken este már Boginál szálltunk meg, jól el is beszélgettünk este, nem igazán voltam friss a reggeli riadónál. A tornateremben lázas készülődés folyt, nagyon idegenül éreztem magam a terepfutók közt. Kaptunk térképet és "pecsételős lapot" - hú hát ezt meg hová tegyem, meg is kell állni pecsételtetni? Szerencsétlenkedtem össze-vissza. Olivér (aki az edzéstervemet összeállítja és a felkészülésemet segíti) nyugtatott, hogy nem lehet eltévedni, de azért begyömöszöltem a kulacstartóba a térképet, bár szerintem úgysem látok majd rajta semmit...

A rajthelyre Görög Veronikával sétáltunk, gondoltam vele indulunk, kicsit dumcsizunk. A rajt után néhány kili aszfalton vitt, győztünk előzni. Verán láttam, hogy nem dumcsizni jött, el is lépett hamarosan. Amikor letértünk az aszfaltról a terepre jött a gond: itt én nem tudok futni. Féllábszárig érő hóban fogok bukdácsolni? Aszfaltot akarok!!!! A túrázókat sem nagyon lehetett előzni a keskeny úton. Te jó ég ez borzalmas lesz!

Az első pecsételőhelyen a Pap Miska kútnál, perceket töltöttem a lapocskám zacsiból való kiszedésével, majd visszahelyezésével. Viszont kaptunk egy Sport csokit. Ha már nem futunk, együnk!

A következő lejtőn, két hatalmasat estem a fenekemre, szerencsére vastag volt a hó. Nagyon kellemetlenül éreztem magam, mondtam is a srácoknak, akik mögöttem futottak, hogy előzzenek meg, mert én közveszélyes vagyok. Azt mondták, eszük ágában sincs, különben is nagyon kecsesen tudok elzúgni. Szerintem csak valami szórakozást szerettek volna a hosszú útra. Nem is kellett sokat várni a következő esésre, ami már fájt is rendesen, mert jégre estem. Na ebből aztán elegem van, gondoltam, innentől csak a túlélésre játszunk. Eldumáltunk a srácokkal. Ha volt futható rész nekilódultunk. 16 km körül úgy éreztem magam, mint aki már letudott egy maratont. Nézelődni sem tudtam, végig arra koncentráltam, hogy ne essek el.

A 3. ellenőrzőponttól, már belejöttem a pecsételtetésbe. Végre időben elővettem a papírt, nem ment el sok időm. Esni is már csak egyet estem: miközben a teámat iszogattam az egyik frissítőnél! Hogy ez hogy sikerült, ma sem tudom. :-)

A 25. kilométertől minden jó lett. (No ezért nem szabad nekem rövidet futni :-)) Elkezdtem élvezni a futást, de nagyon. Többször egyedül maradtam, fantasztikus volt futni a havas erdőben! Nem is az ösvényen haladtam, belegázoltam a mély hóba. Nagyon szabadnak és boldognak éreztem magam. Milyen jó, hogy itt lehetek, hogy van, ki vigyáz a gyerekekre, és én élvezhetem ezeket a pillanatokat! Fülig érő szájjal nyargalásztam a hóban és azt kívántam, bárcsak még nagyon sokáig tartana!

Ránéztem az órámra, és láttam, hogy már csak 7 km van vissza. Sajnáltam, ráadásul lassan be is értünk a városba. Kárpótlásul azonban még jött egy kis aszfalt, ahol lehetett futni :-)

Legnagyobb meglepetésemre nem tévedtem el. Kicsit hiányérzetem volt a futás után, nem igazán tudtam hajtani és kifutni magam, de sebaj! Lesz még terepfutás, mert a kedvem mégsem ment el ettől a műfajtól. Sőt!

Lubics Szilvia





Szólj hozzá

Név:
E-mail:
Az e-mail cím nem jelenik meg az oldalon
Szöveg:


4 hozzászólás

Fedit [ 2010-02-15 20:21 ]

Azért én emlékszem egy múlt századbeli csótói terepfutásra, igaz az csak 10 kili volt. Én ott láttalak benneteket először (Gyurit ismertem meg). Nekem az se volt semmi, el is tévedtünk és a nénikék a frissítőnél cukorkákat adtak és nem tudták merre kell továbbmenni...Ez azért jobb lehetett, és el sem tévedtél!!!



Anita [ 2010-02-15 17:56 ]

Jo lett volna ottlenni veled....latod jol belejottel! Csak igy tovabb....majd Kavason teperhetsz!Jo volt olvasni a beszamolod...az ilyen dolgok tartanak eletben>/)
Koszonom!



Béla [ 2010-02-15 08:52 ]

Örülök annak, hogy kinéztél oldalra és megláttad a havat és a szabadságot. Nem keseredtél el a kezdeti nehézségektől. De ne is, máskor sem! Ezek a terepek azért jók, mert annyi ismeretlent rejtegetnek, amivel még nem találkoztunk. És mindig okosabbak leszünk és .... talán ügyesebbek is! :)
Egészségedre, Szilvi!



Judit [ 2010-02-15 08:30 ]

Na, én az ilyen futásokat szeretem a legjobban! Csak így menni az ismeretlenbe, de azért több futóval körülvéve, mert a térkép nekem sem a barátom ;-)
Anitával voltam 1x ilyen pecsételősön, ha megint lesz Kanizsán, akkor menjünk megint! Te már úgyis profi vagy a terepen! ;-) Akkor már nem is kell magas térdemeléssel futni..







Honlapkészítés