…maratoni futó. Figyelem a vonásait. Küzd. Tekintete messzire réved, érzem, hogy nem itt van, máshol járnak a gondolatai. A markáns, sok kemény edzéstől, versenytől árkolt, izzadt arcán váratlanul egy könnycsepp gördül lassan végig. Tudom, hogy nem ez a mai küzdelem okoz neki ilyen fájdalmat…
Negyed órával azelőtt hívtak sürgősen egy számomra ismeretlen külföldi beteghez, akinek mellkasi fájdalmai voltak. A kis falusi házban egy 50 év körüli férfi feküdt az ágyban, és küzdött a hullámokban a szegycsontjára nehezedő tonnányi súllyal. Koszorúér-görcs. Nem volt megijedve, érződött, hogy már többször élt át hasonlót - amikor az ember úgy érzi, hogy nincs tovább…
Gyógyszert kapott, amitől jobban lett.
Aztán váratlanul megnyílt a lelke. Elmondja, hogy a szívének már rég vége lett. Meg kellett műteni. Még mielőtt kérdezném, hogy mi történt, indulatosan meséli el magától. Maratoni futó volt, jó futó. Bajnok. De mindig többet és többet akart, mindig jobb és jobb időt kellett futnia. Aztán – de már nem szól, csak mutat: könyökhajlati vénájába fecskendez be képletesen egy injekciót. Doppingolták. Mert csak úgy ment. Sokáig. Aztán egyszer csak vége lett mindennek. A sportkarriernek, és a szívének is.. .
Szól a feleségének, hozza ide az érmeit megmutatni, ő azonban csak legyint rá - mint az idős bácsira szoktak, aki mindig a háborús élményeit idézi fel - már megint az érmeidet akarod mutogatni?
Mi volt a legjobb ideje? - kérdem, Ő válaszol, de rögtön rá is legyint – mit számít ez már? Csak az számít, hogy még élek - mondja, és tekintete messzire réved. Talán egy nagy versenyen jár, ahol még tisztán fut, ahol sokan szurkolnak neki, ahol elsőként szakítja át a célszalagot, és ünneplik. Talán arra gondol, miért nem érezte, hogy hol a határ. Talán arra, hogy, mit nyert, és mit veszített el. Mert most már nincsenek szurkolók, már nem kattognak a fényképezőgépek, itt most már nem érnek az érmek semmit.
Markáns, sok kemény edzéstől, versenytől árkolt, izzadt arcán egy könnycsepp gördül lassan végig. Tudom, hogy nem ez a mai küzdelem okoz neki ilyen fájdalmat…
A mellkasa ismét összeszorul. Ezer tonna ül rajta. A jelen, és a múlt.
Mielőtt becsukódik a mentő ajtaja, még intek felé - remélem érzi, hogy egy szurkolója most is van!
lgy.
|
