Magyarkanizsa 2013

A tervezettnél kisebb csapattal bár, de részt vettünk a 32. Nemzetközi Futó- és Úszómaratonon Magyarkanizsán. Eredetileg egy közös váltófutás szerepelt a tervekben Kanizsától Kanizsáig, de ez különböző okokból nem valósult meg. Végül hárman vágtunk neki az útnak. Jeszenői Csaba klubtag, Andl Melinda egykori klubtag és Hegedüs Tamás „szimpatizáns”.

Ráadásul Hege kerékpárral tette meg mintegy 24 óra alatt a számára 320-330 kilométeres távolságot, hogy augusztus 10-én, szombaton részt vegyen az úszó- és a futóversenyen is. Majd ahogy érkezett, ugyanúgy távozott…

De ne siessünk annyira. Nagykanizsáról 2008 óta veszünk részt a versenyen, s elmondható, hogy nagyon jó, valódi, működő testvérvárosi és futótársi kapcsolatok, barátságok alakultak ki „Kanizsaközi” viszonylatban. Ennek okán, s hogy ne menjünk üres kézzel, egy kis ajándékot is vittünk, amit pénteken este egy a magyarkanizsaiak által prezentált, s a tatai futókkal együtt elköltött vacsora alkalmával adtam át Sátai Robinak, az idén megalakult Magyarkanizsai Maratonfutók nevű klub elnökének. Nem csak ez’ este láttak vendégül bennünket, de mindkét napi szállásunkat is állták, sőt nevezési díjat sem kellett fizetnünk, s a befutócsomag és érem is ugyanúgy járt nekünk is, mint bárki másnak.

Az úszás (délelőtt) mintegy 3-3.5 km-es távon zajlott a lomhán csordogáló Tiszában – szerencsére lefelé. Itt ketten, fiúk indultunk, s elégedetten értünk partot.

A futóversenyt sajnos egy kellemetlen közjáték előzte meg. A hatóságok nem adták meg az útvonalengedélyt a rendezőknek, így két nappal (!) a verseny előtt kellett improvizálni. Hogy ez mit jelent, ahhoz tudni kell, hogy a verseny ősét 1882-ben rendezték, s a futók a horgosi gyógyszertártól haladtak a kanizsai belvárosig. (Horgos az egyetlen Csongrád megyétől Trianonban elcsatolt település.) A 100 éves évfordulón, 1982-ben újították fel (s újították meg az úszással a Tiszában) a versenyt, azóta mindig ugyanezt a távot teljesítették a versenyzők – csak a célt helyezték át a strandra. Mi ez, ha nem hagyomány! A 13 km helyett így egy 9 kilométeres 3 körös városi pályán zajlott a futam, ami viszont a sok néző miatt sokkal hangulatosabb lett. A futóversenyen már mindhárman indultunk, s a hagyomány a tekintetben is folytatódott, hogy Melinda révén ismét nem kellett üres kézzel hazajönnünk.( Eredménylista itt!)

Hege levezető hazatekerése után mi még másfél napot kinn töltöttünk, s meglátogattunk néhány kitüntetett helyszínt a Délvidéken, amit még nem láttunk. Így tisztelegtünk az átlőtt szívű Kossuth-szobor előtt Magyarittabén, elméláztunk az Árpád-kori aracsi pusztatemplomnál, s ugyanígy volt min merengeni Csúrogon az 1942-es és az 1944-45-ös vérengzések emlékhelyeinél.

Mi is lehetne beszámolóm konklúziója? Az érdek nélküli barátságokat ápolni kell, mert csak az a barátság, s nyitott szemmel és szívvel kell járni a világot. 2014 augusztusának második szombatjáról remélem, ismét írhatok. Mert az azt jelenti, hogy élünk, vagyunk, teszünk és boldogok vagyunk.

Jeszenői Csaba

Képek itt!