Magyarkanizsán jártunk

Immár harmadszor jártunk Magyarkanizsán, legalább is ami a hagyományos futóversenyt illeti.

Azt a versenyt, amit 29. alkalommal rendeztek meg az idén, de nem minden nehézség nélkül. A Tisza áradása miatt még nemrégiben is víz alatt volt a teljes célterület, s a társrendezvényként szereplő úszóverseny a magas vízállás és a hordalékok miatt el is maradt.

Szerencsére a Horgos-Kanizsa Maraton nem! A versenyre a Nagykanizsa Megyei Jogú Város Testvérvárosi Alapjának hathatós támogatásával jutottunk el, melyet ezúton is köszönünk!

A maraton megjelölés némiképpen túlzó, inkább szimbolikus felütést ad az elnevezésnek. A nyílegyenes és tükörsima (ne feledjük, a helyszín földrajzilag a Dél-Alföld) útvonal a kiírás szerint 13.5 km, de harmadszor ismételt mérésem szerint némi jóindulattal 13-nak fogadható el. Az időjárás szerencsére a kegyeibe fogadott minket, így semmi akadálya nem volt, hogy mindenki az önmaga elé kitűzött céloknak megfelelően versenyezzen. Ezek a célok a gyorsinterjúk alapján az időeredményeket tekintve teljesültek, a helyezések azonban nem várt meglepetéseket jelentettek.

Góberné Györgyi megnyerte korcsoportjának küzdelmét, míg Tóth Niki a "némileg ifjabbak" között ezüstérmes pozíciójáért vehette át – nem a medált, hanem – a kerámiaserleget.
Willmanné Edit sérülése miatt sajnos nem tudott elindulni, míg Sznopek Józsi hozta kiegyensúlyozottan jó formáját, bár szerinte ez egy túl rövid verseny, ami ilyeténképpen neki túl gyors. Deregi Ádám először volt velünk, és elmondhatjuk, hogy szereplésével igazán megszolgálta, hogy klubtag legyen… Böröcz Zsolt felkészülése elején tart, célja ultramaratoni szintű: az Aconcagua! (Ha esetleg valaki nem tudná közülünk, tapasztalt, a Himalájában kétszer is járt hegymászót tisztelhetünk Zsoltban.) Porpáczy Évi most ízlelgeti a hasonló távokat, nemkülönben Andl Melinda, aki életében először futott 10 kilométernél hosszabbat, előtte tízet is csak egyszer. Számomra nagy élmény volt, hogy segíthettem neki, az elmúlt évek hányattatásai amúgy is jelentősen átírták céljaimat. Fekete Laura is jókedvűen, örömmel teljesítette a távot, hogy aztán negyedmagával részt vegyen egy rögtönzött futóklubos tiszai csobbanásban...

Elmondhatjuk, hogy már kedves ismerősként fogadtak minket, és mi is úgy paroláztunk „régi” kanizsai barátainkkal. Meghívtuk őket őszi versenyünkre (már elküldtem nekik a honlap címét), és elképzelhető, hogy néhányan el is jönnek közülük.
Örülök, hogy a másodszor utazók megerősödtek részvételi szándékuk helyességében, míg az „újoncokat” láthatóan megfogta a hely szelleme. Nem is beszélve a „galaktikus” halászléről…

Jövőre sokunkkal ugyanott!

Jeszenői Csaba

Saját képeink itt! - új képekkel!
Képek, eredmények itt!
Versenykiírás itt!