Aki vasember szeretne lenni…

Már csak néhány nap, és újra eldördül a startpisztoly a gyékényesi bányatónál - kezdetét veszi a legnagyobb hazai hosszútávú triatlon verseny, a nagyatádi IronMan. A verseny óriási kihívást, megmérettetést jelent minden triatlonosnak, nem véletlenül lesznek a teljesítők a vasember cím büszke birtokosai.



Az idén a Kanizsai Futóklubból ketten lesznek ott a rajtnál, hogy teljesítsék a 3,8 km úszásból, 180 km kerékpározásból és 42,2 km futásból álló őrületet: Vránics László, aki tavaly kitűnő eredménnyel ért célba, és Köves Péter, aki most először próbálkozik a távval. Vele beszélgettünk.

- Péter, mikor jutott eszedbe először, hogy vasember szeretnél lenni?
- Idén, április környékén pattant ki Siska Sanyi barátommal a fejünkből a gondolat, hogy meg kellene csinálnunk ezt a versenyt. Tulajdonképpen nem is voltunk tisztában vele, mire is vállalkozunk, hiszen magam például már sok sikeres maratoni futást teljesítettem, de versenyszerűen nem triatlonoztam. De nagyon vonzott a kihívás, úgyhogy belevágtunk a felkészülésbe, amely gyorsan el is bizonytalanított minket. Az első hetekben, amikor elkezdtük a hosszú bringaedzéseket éreztük meg, hogy ez nem lesz egyszerű… Gyakran tettük fel magunknak a kérdést: tényleg ezt akarjuk? Aztán mindig igen volt a válasz, egymást megerősítve döntöttünk a folytatás mellett. Májusban viszont már végképp eldöntöttük: indulunk. Ezután már meg sem fordult meg a fejemben a visszaút lehetősége, innentől kezdve csak a felkészülésre koncentráltam.
- Azt tudjuk, hogy jó futó vagy, legjobb maratoni időd 3 óra 30 perc. Hogy állsz a másik két sportággal?
- Úszni mindig is szerettem, csak sajnos soha sem tanítottak, ami a technikámon meg is látszik. Hogy mást ne mondjak a versenyen mellúszásban fogok úszni, mert a gyorsúszás nem megy kellőképpen. Így várhatóan lassabb leszek a mezőnynél, de ez nem fog zavarni, ezen nem fog múlni semmi. Ettől a számtól nem is tartok igazán, mert azért a mellúszás jól megy. Arra kell figyelnem, hogy nyugodtan ússzak, ne siessem el a verseny elejét.
- Milyen ruhában fogsz úszni?
- Eddig csak hagyományos úszónadrágban készültem és versenyeztem, de a tapasztalt triatlonosok szerint hideg vízben jelentősen megkönnyíti az úszást a neoprén ruha, úgyhogy azt még holnap ki fogom próbálni. Talán nem későn…
- Kerékpározás?
- Tavaly vettem egy közepes árfekvésű országúti versenykerékpárt, azzal készültem. És készültem és készültem… A legtöbb időt az edzések során a bringán töltöttem, alkalmanként 70 – 180 kilométert tekertem. A verseny útvonalát is megtettem már felkészülés gyanánt, igaz előtte nem úsztam 4 km-t és nem futottam utána egy laza maratont:-) Remélem jól fog menni a bringázás, persze sok múlik majd az időjáráson, lesz e szél, milyen meleg lesz, stb.
- Mennyit futottál a felkészülés során?
- A szokásos futómennyiségemnél jóval kevesebbet kellett futnom, ami tekintve, hogy egy krónikus csonthártyagyulladással küszködöm a talpamban, még jól is jött. Remélem a versenyen sem fog ez a fájdalom erősödni, és nem akadályozza meg a célbaérkezésemet. Amúgy szívesebben futottam volna inkább többet, és kevesebbet bringáztam volna, de hát a felkészülés nem kívánságműsor. Egy biztos: a futás marad meg a kedvenc sportomnak, már alig várom, hogy túl legyek ezen a versenyen, és többet futhassak.
- Milyen felmérő versenyeken idultál a nyáron?
- Tulajdonképpen már az Ultrabalaton váltó is beillett a felkészülésbe, amit bringázással egészítettünk ki. Június végén Szombathelyen, a Sri-chimnoy félmaratonon idultam, ahol 1:32-es eredménnyel a korcsoportomat sikerült is megnyernem. Júliusban Zánkán rendeztek egy nagyszabású középtávú triatlon versenyt, ami pontosan az ironman féltávja. Ez igazi felmérő verseny volt számomra, 6 óra 47 perc alatt értem célba. Augusztus elsején, pedig egy kevésbé ismert versenyen indultam, ami a Balaton átúszáshoz kapcsolódik, a Balaton Bajnoka nevet viseli. Lényege, hogy át kell úszni a Balcsit, majd 140 km tekerés-, a végén pedig egy félmaratoni futás következik. Bő 11 óra alatt értem célba. A felkészítő versenyek egyik nagy tanulsága, hogy az ember mennyire lassul futásban, ha előtte már úszott és biciklizett is. Zánkán pédául épphogy 2 órán belül futottam le a félmaratont, a Balaton Bajnokán pedig már több mint 2 és fél óra kellett hozzá. Hiába, no, tisztelni kell a távokat…
- Hogy bírtad ezt a rengeteg felkészülést fejben?
- Őszintén szólva nehezen. Edzés, munka, evés, alvás, aztán edzés, munka, evés, alvás – és ez így ment heteken keresztül. Gyakorlatilag semmi mást nem csináltam. Soha nem készültem még ennyit egy versenyre. És azt hiszem nem is fogok még egyszer soha. Nem való ez nekem… Amúgy is jobban szeretem a rövidebb távú versenyeket, az való igazán nekem.
- Lehet, hogy csak most látod így, és ha túl leszel a versenyen, akkor már újra kezdenéd.
- Csak egy esetben: ha nem sikerül megcsinálni.
- Akkor jövőre újra megpróbálod?
- Az biztos. Ha valamit a fejembe veszek, akkor abból nem engedek.
- Versenyt adtál már fel?
- Még soha. Eddig mindig célba értem, igaz, hogy a legtöbbször tudatos felkészülést követően idultam csak el valamilyen versenyen, így nagy meglepetések nem értek. Volt persze, hogy sokkal nehezebben értem célba, mint ahogy terveztem, de fel nem adtam a küzdelmet.
- Most min fog múlni szerinted a sikeres célbaérkezésed?
- Először is tisztelni kell a távot. Úgy érzem, hogy ez már megvan. Nagyon sok múlik szerintem az érkezésen, folyadékpótláson. Gondosan elterveztem, hogy fogok frissíteni. Az úszást követően pédául bősegesen megreggelizek, a kerékpáron szigorúan negyedóránként iszom, valamint gélekkel készülök. A futás során pedig már körönként van lehetőség enni-inni. Mindezek mellett pedig az intenzitás lehet döntő. Magamban kitűztem bizonyos időtartamokat, amiken belül szeretném az adott távokat letudni.
- Milyen időeredményt vársz magadtól?
- Csakis a célba érkezés a fontos, az idő csak annyiban, hogy ne csússzak ki a szintidőkből. Az úszást 1:50 körül szeretném megcsinálni, 8 órát számolok a kerékpárra, és max. 5 órát a maratonra. Ennek így elégnek kell lennie. (A szintidők: 2:20 az úszásra, 10:30 a futás megkezdéséig, 15:00 a 15. futókör megkezdéséig - ez 37 km-nél van).
- Kísérőd lesz?
- Igen, egy jó barátom, aki a frissítőpontál segít. Őt nem irigylem, mert nem vagyok egy egyszerű eset verseny közben, egyfajta kataton állapotba kerülök, nem nagyon kommunikálok, amikor viszont igen, akkor sem vagyok kedves.
- Hogy telnek a versenyig hátralévő napjaid?
- Ma még dolgozom, csütörtökön utazunk Nagyatádra, és már csak a versenyre koncentrálok. Minden nap mozgok még egy kicsit, de ez már csak átmozgatás jellegű lesz. Amit lehetett, megtettem, úgyhogy már várom a rajtot. Az előző napokban még sokat izgultam, most már nyugodtabb vagyok, remélem ez így is marad.
- Voltál már Nagyatádon ezen a versenyen?
- Még soha, úgyhogy minden szempontból ez lesz az első, kíváncsian várom milyen lesz…
- A Kanizsai Futóklub tagjai nevében sok sikert kívánunk, szurkolunk Neked!
- Köszönöm.

lgy.

A verseny honlapja