Párizs Maraton

Nos, mint ismeretes , a születésnapom után két nappal rajtolhattam el, majd pár nap múlva sikeresen célba értem a Balatont körbefutkosó rendezvényen. Azért is nehéz az eseményről beszámolót írni, - mert bár elég sok amatőr hibát vétettem az időm kárára - de maximálisan sikerült teljesítenem az "nagy célt", melyet 2011-re kitűztem magamnak.

Nagy élmény volt, de olyan egyszerűnek, simának tűnik az egész..
Szóval, az említett hibákat figyelmen kívül hagyva, körbeszaladtam a Balatont, az általam tervezett időn belül. Felkészült voltam és erős, melyet mi sem bizonyít jobban, hogy a verseny utáni nap, hétfőn már futottam, illetve bringáztam is egy hosszabbat pénteken.

Mi több, a félelmem, -miszerint. a rengeteg hosszú és lassú futás a (relatív: saját magamhoz mért) gyorsaságom kárára lesz majd - megcáfolódott; már a Balaton kör utáni szombaton a sárvári félmaratonon 1:34:58-et iramodtam.

Ezen előzmények után, gond nélkül állhatok rajthoz, majd startolhatok vasárnap 8 óra 45 kor, 14654-es rajszámmal, kb. 39 999 társammal együtt - köztük a szokásos baráti társasággal: Sanyival, Miklóssal - Párizsban a Maratonon.
Ezzel teljesítjük idén barátaimmal: "az egy év, egy európai városi maraton vagy fémaraton" - 2006-os fogadalmunk.
(bár erre a maratonra már egyszer megpróbáltunk regisztrálni korábban, de mint megtanultuk, a nagy rendezvényeknél észnél kell lenni: 2009 október végén már nem tudtunk benevezni a 2010-es áprilisi versenyre..!)

Mi a célom? Élvezni és megismerni Párizst, csütörtöktől hétfőig. Nem feltétlenül - és erre kimondottan figyelmeztettek is ismerősök, akik jártak ezen a versenyen - ez az a pálya, ahol "nagy időt kell futni". Sem a pálya vonalvezetése, sem a tömeg nem kedvezne egy ilyen célkitűzésnek. Ráadásul, inkább egy szülinapi ajándék számomra, - ez a nyilván egyedülálló esemény - egy kulturális és szellemi élménybomba, egy felszabadult öröm futás, hisz mint említettem, a 2011-es fő célom teljesítettem már márciusban.

Így hát a versenyen a célba érés az alapterv, ami 4 órán belüli időt jelentene. Nem terveztem meg az időket, nem számoltam semmit,. Sőt valószínű ismét óra nélkül szaladom le a távot - engem a technika (azaz: óra) csak zavar versenyeken.
Aztán ha véletlenül "elkapom a fonalat", mint Harkányban, vagy Sárváron - "azt érzi az ember aznap" - akkor nem fogom vissza magam!

Hajrá mindenkinek!

Üdv,
Péter