KANIZSAI FUTÓ- ÉS SZABADIDŐSPORT KLUB
Gyere, fuss velünk!


Beszámoló

Korinthosz.hu

A 24 órás VB után két hetet pihentem, majd egy hetet futogattam magamtól, csak jólesően. Aztán kezdődött újra a munka. Aszfalton nem is edzettem, mindig bevetettem magam az erdőbe. Úgy tűnt a forma is rendben van, de a leghosszabb futásom egy 40 kilométeres teljesítménytúra volt éppen egy hete.

A verseny hete viszont rosszul alakult nagyon. Nem csak futás szempontjából, hanem mindenféle téren. Ahogy telt a hét másztam kijjebb a gödörből, de nem értem teljesen ki belőle. Viszont megpróbáltam pozitívan hozzáállni a helyzethez.

Csakúgy mint tavaly, idén is Maráz Zsuzsival mentem a versenyre. Ez amolyan éremhalmozó kocsi … Este vacsora, eligazítás. Sok ismerőssel találkoztunk.

A verseny reggelén nem volt jó a gyomrom, hiába próbáltam vigyázni rá az elmúlt napokban. Nem volt mit tenni, jött a rajt. A stratégia egyszerű volt, maximum 155-ös pulzussal menjek. Öten kilőttünk a mezőnyből, 2 váltó és 3 egyéni futó. A váltókról nem tudtam semmit, de Molnár Petit és Nedjalkov Balázst jól ismertem. Előzgettük egymást, az egyetlen emelkedőn (szokás szerint) lemaradtam, majd a lefelé visszazárkóztam.



Meglepetésemre Balázst leváltották 10 kilométernél, ő párosban indult. 2 kilométerrel később álltam az élre, ekkor értem utol az első helyen futó váltót. Eszembe jutott, hogy itt tavaly még nagy csata ment, idén meg egyedül maradtam. Peti lemaradt kissé. Jól ment volna a futás, de 16 kilométernél begörcsölt a gyomrom, így kiálltam WC-re. Ezt követően szinte azonnal visszaelőztem egy váltót, Peti maradt csak előttem, eltávolodott kissé.

Nem rohantam el, 151-153 közötti pulzussal lazán mentem a 4:15 körüli kilométereket a jól futható terepen. Gondoltam ez még könnyebb verseny is lehet mint a tavalyi … nagyot tévedtem. 5 kilométer kellett ahhoz, hogy utolérjem Petit, de ő felvette a tempómat, nem hagyott meglépni. Kicsit beszélgettünk is – ő többet én kevesebbet.

Tudtam róla, hogy gyors is (sokkal jobb maratoni ideje van mint nekem) és fejben is erős (idén futott 6 napos versenyen országos csúcsot). Tavaly ezen a versenyen ő ért be mögöttem a második helyen. Úgy tűnt nekem, hogy én diktálom a tempót, ő pedig jön velem.





Ez ment egészen 40 kilométerig. Kezdett melegebb lenni, én tartottam az előírt pulzust, Peti meg odalépett neki. Ez az oda-vissza szakaszon történt. Odafelé is már jó 100 méter előnyt összeszedett, de a frissítőállomáson még utolértem.

Visszafelé már nagyobb lett köztünk a távolság, talán 150-200 méter lehetett. A lábaim vittek volna gyorsabban is, de az eszem azt mondta, hogy ne. Sok van még vissza, ennek könnyen fejreállás lehet a vége.





Ez a távolság maradt köztünk egy ideig, aztán egy frissítőállomáson a szokásosnál több időt töltött. Egyből utol is értem, sőt a következő frissítésnél el is maradt. Most én vezettem mintegy 100 méterrel, de pillanatok alatt felzárkózott. Mondja, hogy 3:40-es tempót futott, hogy utolérjen … Nagy küzdő. Innen ő diktálta a tempót, de már nem engedtem, hogy lehagyjon. A pulzusom már folyamatosan 155-160 között volt, de éreztem ha kell akár végig is bírom a hátralévő 25 kilométert így. Egy váltó a semmiből termett ott és robogott el mellettünk. De az egy másik műfaj. Fárasztó volt ebben a tartományban ennyi időt tölteni, viszont energetikailag, izomzatilag és fejben is nagyon egyben voltam. Úgy gondoltam, hogy majd a verseny végén lehet egy ki-ki csata köztünk, vagy pedig ha Peti egy pillanatra is meginog akkor bedarálom egyből. Meg sem fordult a fejemben, hogy nálam is lehetne bármiféle probléma.



65 kilométernél kezdett Peti egyre sűrűbben krákognai, szóval neki sem lehetett ez kényelmes tempó. 70 kilométernél végre sikerült leszakítanom (begörcsölt a keze a frissítőállomáson), egyből látótávolságon kívülre is kerültem. Hasonló tempóban futottam tovább. 6 kilométerrel a cél előtt néztem meg először az időt.

Ha innen 5 perces kilométereket futok, akkor meglesz a pályacsúcs. Közelinek tűnt, mert inkább 4:30-as ezrekkel haladtam. Pont 6 órakor jártam 80 kilométernél, a célidőm pedig 6:05:05 lett.

Új pályacsúcs. Közel 4 percet sikerült javítanom a tavalyi időmön (a helyszínen tévesen 10 perc hangzott el).





Peti 6 percel lemaradva mögöttem érkezett másodikként. Nagy csatát vívtunk 70 kilométeren keresztül.

Érkezett Gálik Ervin negyedik helyen a férfiak közt (korcsoport második) valamint Maráz Zsuzsi is korcsoport első, női második helyen. Mivel Molnár Peti is velünk jött le Szekszárdra, így idén is éremhalmozó lett a kicsi kocsink. Úgy látszik a társaság többet számít mint az edzés.  Persze ez nem igaz.

Az órám által mért track:
https://connect.garmin.com/modern/activity/1912592534
Átlagpulzus: 155 ütés / perc
Átlagtempó: 4:30 perc/km
Teljes eredménylista: http://fut.as/korinthosz-hu-verseny-allasa/

Köszönet a szervezőknek a színvonalas rendezvényért. Etalon lehetne más versenyekre is. Külön kiemelném, hogy melegben is hideg volt az ital a frissítőállomásokon és az állomások személyzete mindenhol leste az összes kívánságunkat.
Köszönöm a felkészítést edzőmnek, Lőrincz Olivérnek.

A Fut.as legyen veletek!




Szólj hozzá

Név:
E-mail:
Az e-mail cím nem jelenik meg az oldalon
Szöveg:
Elfogadom az adatvédelmi nyilatkozatot



3 hozzászólás

peter [ 2017-08-21 21:12 ]

Tomi Mester! - ez mesteri.Gratulálok.



Eberwein Robert [ 2017-08-21 20:27 ]

Gratulálok!!!



Edit [ 2017-08-17 10:33 ]

Nagy gratula Tomi!







Honlapkészítés