Ciprusi élmények

Nem is tudom,hol kezdjem...szokták volt mondani,hogy az elején.
Rengeteg időt töltök mostanság...(is) a Kanizsai Futóklub honlapján. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de szerintem ez az egyik, ha nem a legjobb weboldal, köszi Gyurinak érte.

Irigykedve, vagyis helyesebben mondva összeszorult torokkal és kissé sajgó szívvel olvasom a blogot, az üzeneteket, a versenyeken történő eredményes részvételeiteket és a sikereinket, vagyis - remélem mondhatom úgy is, hogy..
SIKEREINKET.

Mindenkinek gratulálok, elsősorban az aktivitás miatt, mert ugye mert mi elsősorban egy szabadidő sport klub vagyunk, persze nem elhanyagolhatóak az eredmények sem, bár nem szeretnék kiemelni egyetlen nevet sem a közösségből, úgy gondolom ez egy igazi csapat, egy nagyon szuper kis közösség,ami nem is olyan kicsi (szerencsére), amely egyre jobban összekovácsolódik, csak így tovább....

Ha hiszitek,ha nem több, mint 2000 km távolságból átértékelődnek a dolgok: sajnos nem vettem ki a részem kellőképpen a munkából és a közös programjainkból sem. Foghatnám sok mindenre,ami bizonyos szempontból meg is állná a helyét, de nem teszem....tevékenyebb szeretnék lenni miután hazatérek a misszióból.

Még mielőtt érzéki ömlengésbe torkolna a dolog, csak annyit tényleg hiányoztok és a terveim szerint a Karácsonyi futásunkon találkozunk,mert akkor megyek szabadságra..

Magamról és a körülményekről röviden:)
Szept 22.-én érkeztem Ciprusra...

Nicosiában székelek, aki nem tudná ENSZ békefenntartó vagyok egy kis ideig.
Beosztásomat tekintve Duty Signaller vagyok a HQ-ba.
Gondolom nem mindenkinek világos ez teljesen, próbálom kicsit megkönnyíteni a dolgotok..
Tehát az ENSZ Ciprusi főparancsnokságán látok el ügyeletes tiszthelyettes-híradó tiszthelyettes szolgálatot.
Maga a beosztás a legelitebbnek mondható a tiszthelyettesek között, bár itt az angolt kenni-vágni kell,mert az a hivatalos nyelv. Nem megy mindig minden zökkenőmentesen.

A táborban sok nemzetiség képviselteti magát, az argentinok egy jelentős hányadán kívül mindenki jól beszéli a nyelvet. Az argók ezt egy széles mosollyal és egy I don' t know-val megoldják.
Élem az életem nap nap után, az ellátás frankó, a szobámra sem panaszkodhatom igazán, a sportolási lehetőségek is adottak.
There are some sportfacilities, for example.....dupla fallabda-pálya, a lot of teniszpálya. kosárlabda,kézi, foci, konditerem, egy baromi jó nyitott uszoda-strand és a hőmérséklet még mindig 30C körül van. Mikor kiérkeztem majdnem 40C volt, így az edzéseim, mert bár nem említettem (edzek is), nehezebben mentek, mint otthon.

Az első hétvégén már részt vettem egy kisebb futóversenyen Nicóban, bár csak 5km-es volt, majd meghaltam a végére.
Kb. 180-an indultak, bár a rajtnál jó pár futóalkatot véltem felfedezni, de a végén 2.-nak sikerült lennem. Azt hiszem elfutottam magam, mert féltávnál még vezettem, korcsoportomat (melyet nem árulok el 1971- es születési dátumom miatt), megnyertem. Időmet tekintve nem lett világcsúcs (18:02), de védelmemre szolgáljon a 40C meleg, meg még minden olyan dolog, ami miatt nem 13 perc lett a vége..:)

Itt a versenyek nincsenek oly profi módon szervezve mint nálunk,de nem is az a céljuk, nem az eredményességre mennek, hanem a verseny fiesta jellegére...az aztán van:)

A következő megmérettetésem 10.10.10., tehát 2010. okt. 10-én a Nicosia marathon, félmaraton és babytávon történt, tudjátok én meg I love you, baby...tehát nem kérdés melyiken indultam.
A táv 4.6 km volt, de ez volt a legnépesebb, több mint 1000 induló volt.

Már a rajt sem volt egyszerű, felálltunk a starthoz, melyen közben a félmaratonista befutók érkeztek, ilyenkor egy-két embernagyságnyi terület erejéig szétnyitották a tömeget, érdekes látvány és élmény volt.
A szervezők rájöttek, hogy ez így nem ok, előrehozták kb 50 m-rel a rajtot, s ahogy sétáltam az új rajthely irányába, majdnem a nyakamba akasztották a félmaratoni befutóinak szánt érmet, tudjátok milyen rendes vagyok, csak azt a díjat fogadom el, amiért megküzdöttem, meg milyen nehéz is lett volna cipelni a 4.6 km-en:)
Tehát ennyit is a szervezés összehangoltságáról...

Visszatérve a versenyre, kb 100-an lehettek előttem a rajtnál és viszonylag szűk helyről startoltunk, de az 1km-t jelző táblánál már az első 10-ben lehettem.
A verseny végét tekintve nagyon szorosan alakultak a dolgok, az utcán álló és drukkoló tömeg hatására jobban ment a futás, mint ahogy azt előzetesen gondolni mertem.
Végül "csak" 3. lettem, az első 60m-rel, a 2. kb 20-al előzött meg, bár a 4.-et én is csak 50-nel vertem meg.
Az eredményem 4.6 km-en 15:02.

Ez már nem túl rossz, bár nem volt hűvösebb akkor sem, kaptam egy szép érmet egy csodás kupát, de a legérdekesebb a fejemre helyezett babérkoszorú volt.

Sok fiatal-öreg-fiu-lány akart lefényképezni velem, mintha egy profi futó lennék...és ki is kellett osztanom jó pár autogramot is. Nem mondom,hogy rosszul esett volna...

A következő fellépésem valőszinűleg nov. 28.-án Pafoszon lesz egy félmaraton keretében, bár itt eddig a leghosszabb futásom 14kili volt, majd abszolválom valahogy:)

Mindenkinek erőt, egészséget, boldogságot, békességet és nagyon sok sportszerencsét kívánok.

Addig nekem meg: A HAZA MINDEN ELŐTT

See you later..............Take care yourself............................I miss you.......................................................


Kolo