Kiss Péter emléktúra

A Börzsöny Éjszakai TT után, egy újabb hosszú túra következett, ezúttal a Mátrában. (2015.02.24.)

Olival egyeztetve, mehetünk együtt, ő sem akarja neki tolni (hát persze ...). Ismét jött velünk a két zsaru (Gergő és Robi) valamint csatlakozott hozzánk Spero is. Szilvi, Dóri és Sznupi ezúttal külön mentek, kicsit előbb el is indultak.
Egy kis lefelét követőn irány fel a Kékestetőre. Alig mentünk 4 kilit, amikor belecsúsztam egy kis vízátfolyásba. Hideg volt a víz nagyon, így egyből felébredtem. A csúcson találkoztunk Szilviékkel, épp akkor mentek ki a pontról amikor mi érkeztünk. Nekiálltunk az ereszkedésnek, a hó szinte mindenhol megbírt minket, igazi hójárók lettünk. Volt azonban, hogy meredek hegyoldalon kellett lemenni, ahol a havat berakta a szél, így szinte az előttünk levők nyomaiba kellett ugrálni – közben kapaszkodhatunk a mellettünk lévő hófalba.

Technikás volt ez a rész, le is maradtam a többiektől. S a java még csak ezután jött. Sok volt a jeges, csúszós szakasz. Én nem emlékszem még olyanra, hogy direkt leültem és hátsón csúsztam le a lejtőn. Most megtörtént. Igaz nem volt hosszú, de meredek – mellette meg 2-3 méter mély szakadék. Néha egy-egy elágazást be is néztem másokkal együtt, de a többiek hamar visszakiabáltak minket a jó útra.

Néhányan el is mentek mellettem ezen a szakaszon, én csak csetlettem-botlottam. Aztán pici egyenes majd újra nekiállt emelkedni. Itt kezdtem visszaelőzni az embereket akik nemrég lehagytak, sőt Olit is utolértem amint éppen telefonált az erdő közepén. Viszonylag gyorsan haladtunk Sombokor felé, így a ponton utol is értük a többieket – hogy a meredek lefelén kissé ismét lemaradjak. Oli picit el is lépett tőlünk én meg próbáltam tartani a lépést a többiekkel. Többször is bele-belecsúsztam a patakokba (összesen 5 alkalommal), hol az egyik, hol a másik lábammal. Mindig csak bokáig merültem el, de teljesen szétázott a zoknim és a cipőm. A vizes zokni 35 kilométer után már nagyon dörzsölte a lábam, de nem volt mit tenni, próbáltam tartani a lépést a fiúkkal.

Erre kevés túra útvonala halad, így sok volt az új szakasz számomra (talán csak a Mátra115-ön jártam még a környéken). Sperónak azonban minden emelkedőről volt sztorija. Mindegy hogy le- vagy felfelé haladtunk ő mindig olyan történetet hozott elő, hogy felfelé ment ... Szerencsére az útvonal második fele már nem volt jeges. Kásás hó viszont sok lejtőn volt, így fixen nem tudtunk talajt fogni, minden lépésünknél néhány centit még csúsztunk lefelé. Ismét Sombokor majd a Kékestető következett.

Talán így a hóban még könnyebben lehetett haladni itt mintha a sziklán kellett volna felkapaszkodni. Innét átruccantunk a Kis-kőre majd egy meredek lefelé után fel a Markazi várhoz. Ehhez meglepően kellemes emelkedő vitt fel. A várban homályosítottak fel a többiek, hogy megyünk vissza a Kis-kőre ott ahol lejöttünk ... ajjaj, hát ez nem hangzik túl jól. Eddig legalább nem tudtam merre járunk, csak követtem a többieket, de most tudtam mi jön még ... Hosszú volt ez a felfelé, mégis azért haladtunk csak rajt, azt mondanám közepes tempóban. Itt találkoztunk Szilvivel, Sznupival majd Dórival is – ők még lefelé jöttek. Később mondták, hogy mi mind a négyen nagyon rosszul néztük itt a felfelén ...

Innét le Mátrafüredre és már csak egy rövid szakasz volt vissza a célig. Reggel már megtettük lefelé, úgy emlékeztem kevesebb mint 2 kilométer. Zserzselinek mondom, hogy toljuk meg még van 12 percünk és akkor 8 órán belül beérünk. Nekiálltam kicsit tempózni, de ami ez után jött ... Reggel még a fagyott talajon lefutottunk, most ez felolvadt s a rövidebb távon induló több 100 túrázó szépen széttrancsírozta nekünk a sárt. Nem kicsit, nagyon. Az itiner szerint az az utolsó szakasz 2 kilométer volt, de emelkedett 200 métert.

Nos a 12 perces számításom nem jött be, helyette 22 kellett, hogy átküzdjem magam itt. Gondolkoztam, hogy ebbe a sárdagasztásban mi a jó, de nem találtam semmit ami miatt másoknak ajánlanám.

Ez a TT hosszabb, szintesebb volt mint a múlt heti, mégis sokkal könnyebbnek éreztem. Lehet, hogy a napsütéses idő vagy az miatt, hogy nappal volt a túra. A cipőmet levéve óriási vérhólyagot pillantottam meg a lábamon. Nem szokta pedig széttörni a lábam a Hoka, de most a patakok nem estek jól.

Köszönet Sperónak és a zsaruknak, hogy végig mutatták az utat – egyedül nagyon sokat kavartam volna attól tartok.

A túra adati a saját mérésem szerint:
Távolság: 59 km
Szintkülönbség: 2900 méter
Idő: 8 óra 10 perc
Átlagtempó: 8:18 perc/km
Átlagpulzus: 135
A trackem:
https://connect.garmin.com/modern/activity/698519851

Üdv
csika

UI.: Találós kérdés: milyen cipő látható a képen? Kinek a lába van a cipőben?