A Spar után nem kellett túl sok napot várni,
Múlt vasárnap lehetett Kis- Balatont hágni.
A táj biztos szép lesz, oh, már alig várom,
Távügyileg épp ezért a hosszút preferálom.
Az öltözőben jön még egy- két kósza hívás,
A zuhé is elered. Ez lesz ám a szívás!.
A rajt után Judit elhúz, mint a villám,
Ha ezt a tempót tartja, első lesz ő nyilván.
Zene által biztosítva az egyenletes taktus,
Ránézek az órámra: még két óra van, basszus!
De az esőt közben legalább napos idő váltja,
A vámpír két szemfogát málnaszörpbe mártja.
A lábfájástól lassan csillagokat látok,
Ha ezt túlélem inkább bridzspartykra járok.
Na, meg közben a dolog igen- igen úgy fest,
Hogy csak nem akar elfogyni eme hosszú úttest.
Lassacskán elérkezik asszem Zalakomár,
Az asztal is bőséges, bár nincsen pezsgős homár.
De megnyugtató látni, a cél már nincs oly távol,
Az elkavarástól parázni, úgy tűnik, hogy kár volt.
Az idő is csodás, bár utamat még ha
Megzavarja olykor többszáz döglött béka.
S, ha már a célkapun két lábam átlötyög,
Jár érte az érem és egy kisebb köcsög.
Ezt megírva tovább punnyadok az ágyon,
Spárkakaón kívül másra nem is vágyom.
|
