Eljött hát a reggel, a rajt előtt sok kanizsai és kaposvári Sporival találkoztam. A rajt jól sikerült, és 12 kilométerig nem volt gondom, csak szaladtam elég jó kilikkel. Aztán az első hidegzuhany akkor ért, amikor még a harmadik frissítő állomáson sem volt kinn az előző nap nagy gondossággal elkészített izo-bomba turmixom:( - A rendezők elfelejtették kitenni.
A második hidegzuhany 15 kilométer körül ért, a fülem bedugult, elment az erőm és csak azt éreztem, hogy nagyon süt a nap, és meleg van, és még melegebb és........ visszaérve a mólónál lévő kapuhoz, odakiabáltam Valgut Zoliéknak, hogy azt hiszem kiállok, majd a páromnál eltöltöttem pár percet sajnáltatva magam - ami persze semmit nem ért, mert közölte velem, hogy azonnal álljak vissza és folytassam, mert már amúgy is klinikai eset vagyok, tehát nekem már mindegy:) És láss csodát, a harmadik hidegzuhany (ami tényleg hideg volt) jött a vihar, jégeső, és nyakamba szakadt mint frissítő zápor, és minden rendbe jött. Újra tudtam futni, látni, hallani.
A 10 kilométer ami kiesett nagyon rontott az időeredményemen, de nem bánom, hogy végigmentem, és tudom, a meleg időjárás csúfos tréfát űzött velem. Sok kanizsai futót láttam közben, gratu és köszönet Molnár Zolinak, Lubics Gyurinak, Sznupinak hogy bíztattak és Kolóéknak meg a lánycsapatoknak, Szilvinek a bajnoki címért gratula, és mindenkinek aki futott Keszthelyen!
Anita
|
Egy hónappal ezelőtt annyira jó ötletnek tűnt, ha már edzettem keményen egész télen, meg lehetne koronáznom ezt a teljesítményt egy maratonnal! Igaz, én eddig csak ősszel futottam maratont, úgyhogy gőzöm nem volt, hogy fogok frissíteni, és egyáltalán mi lesz velem a melegben? Közben elígérkeztem a „Zalában – Körbe – Futva” - ra is, ami miatt kicsit bántam a maratont, de hát már beneveztem, így gondoltam ha rossz idővel is de szeretném azt a gyönyörű kék átlátszó üveg érmet, amit a verseny végén a nyakamba akasztanak...
