Hát eljött a nagy nap amit hónapok óta vártam: az idei év első igazi versenye számomra. A célom,hogy két órán belül kiérjek Karosba. Ezért sok mindent megtettem, de nem eleget. Az edzésekkel nem volt baj, de a kilókkal annál több. Soha nem futottam ennyi kilit, mint a lassan elmúlt 4 hónapban (800), és ez a meló mellett nagyon megterhelő volt számomra, ezért nagyon fáradt voltam már hetek óta. Péntek este a fáradságtól felkeni is alig tudtam, mondtam a családnak lehet, hogy csak váltóban indulok. Egy nyugtatóval próbáltam meg az alvást, ami úgy ahogy sikerült. Reggel jól ébredtem, nagy fáradságot nem éreztem, csomagolás és indulás a versenyre. Nevezés, rajtceremónia, rajt.
Azt tudtam,hogy gyorsan kell kezdenem mert a végére nagyon elfáradok,és nem lesz meg az 1.59.59-es idő. Ehhez találtam egy jó társat: Deregi Lacit, akivel az utolsó emelkedőig tudtam tartani a lépést. Még beszélgettünk is egy kicsit. A táv első felében volt 3 perc előnyöm a tervhez képest, ami megnyugtatott. A táv második felében is tartottam a tempót, tudtam a Lacit kb. 100m-re követni. A végére azért elfáradtam, de megérte a sok szenvedés (hóban, fagyban, szélviharban készülni).
Amikor megláttam a kislányomat a főutcán, tudtam vége - innen ketten futottunk be a célba, az időm 1.52.19. Ez 14 perccel jobb mint tavaly, hihetetlen számomra, hogy ilyen jól sikerült. Jó alap egy két órán belüli félmaratonhoz, ami idén a következő motivációs erő.
Jó volt látni az ismerős és idegen futótársakat, köszönöm nekik és a szervezőknek a jó hangulatú versenyt!
Molnár Zoltán (maci100)
|
