Ez a kedvenc versenyem!
Ez a kedvenc versenyem! Akik ismernek, tudják. Imádom a hazai vidéket, a dombokat, a Galamboki tavat, a családias hangulatot, hogy ismerem a fele társaságot! Szóval, ez a kedvenc versenyem… vagy mondtam már?
3. alkalommal futottam itt. Először 2007-ben, szinte nulla futásos felkészüléssel, életem első 13 km feletti futása volt. 1:48:valamennyi lett az eredményem. Annyira magával ragadott ez a műfaj, hogy azóta többet futok, és nem hagyom ki ezt a versenyt. 2008-ban nem futottam egy műtét miatt, de ott voltam, én voltam a fotós. :-) Persze a Reni sokkal profibb volt mint én anno (hál’ Istennek)!
2009-ben már készültem rá, bár előtte nap a szervezetem egy automatikus méregtelenítést végzett – hánytam egész délelőtt – és migrénem volt, de másnap reggel kutya bajom, így indultam, és 1:41:valamennyi lett. Szerencsém is volt, második lettem.
Az idei versenyre kb. 3 hete kezdtem el úgy készülni, hogy dombozgattam, erősödni próbáltam. De egész télen futottam, 20-30 km-t hetente. Fedittel együtt futunk többnyire, nincs edzéstervünk, nincs abban nagy tudomány, amit csinálunk, mi szeretjük élvezni a futást, de azért fejlődni is akarunk persze.
Menetrendszerű migrénem megérkezett pénteken reggel. Az esti befutócsomag pakolásnál is fájt a fejem, hajlottam arra, hogy nem futok az idén, hanem segítek a rendezésben, de a többiek nem vették komolyan ezt a szándékomat.
Sőt! Anita egyenesen kiosztotta a befutási sorrendet. Azt mondta, hogy
- Szilvi első lesz, te meg harmadik. (Ő)
– Na, persze, láttad kik neveztek? Ne hülyülj, örülök, ha meglesz a tavalyi időm! :-( (én)
- Ne parázz, jó leszel! (Ő) (Mindig ilyen pozitív a csaj…, és itt még nem is gondoltam, hogy boszorkány!)
Az induló nők között ott volt a Doszpot Andi neve, aki tavaly sérült volt, és ezért tudtam leelőzni Galambokon. Vele szemben kevés esélyem van.
És ott volt a Tóbiás Bernadett, aki, amíg én a Pécs Harkányon Darth Vader szerű légzéssel a haláltusámat vívtam, elegánsan ellibegett mellettem, és előttem ért célba.
És még sorolhatnám, de itt abbahagyom.
A Szilvit meg a Hadnagy Ágit nem említem, ők egy másik kategória! :-)
Úgy gondoltam, hogy magammal fogok versenyezni, a tavalyi időm a cél, de egy 1:40-el maradéktalanul elégedett lennék.
Migrén reggel is. Úgy döntöttem nem foglalkozom ezzel, hanem futok. Jöttek a KaCsák sorban, ez jó volt, nagyon szuper csajok mindannyian! Szépen sárgállottunk a kiskacsasárga egyentrikónkban. :-) Nem mindenki, de nem baj, így is tudjuk kik a KaCsák!
A rajt után picit gyorsabban kezdtem, mint a rendes tempóm, mert tudtam, hogy a dombok miatt lassulok majd. De jó volt, az új cipőm szépen tette a dolgát, most volt a lábamon harmadszor. Nagy bátorság elindulni benne, tudom, de a másik már tropára ment teljesen.
Szilvi elhúzott, nem is láttam. A H. Ági és a D.Andi körülöttem futottak, aztán Ági jó szokása szerint meglépett. Andi is nyomta rendesen, nem akartam elfutni, mentem a nyomában. De a récsei dombon éreztem, hogy gyorsabban kellene menni, egyrészt bírnám is, másrészt nem lesz meg a célidőm. Ráköszöntem szépen Andira, és szép lassan elmentem mellette. Itt megfordult a fejemben, hogy most majd jól rámtapad az Andi, és Galambokon, vagy akárhol szépen otthagy, és így meg fog ismétlődni a tavalyi forgatókönyv, de más , számomra kedvezőtlen szereposztással. Bevallom ezt nem igazán akartam.
Két kollégám elsöpört mellőlem, amikor megálltam frissíteni Récsén, de gondoltam, „menjetek csak fiúk, mindjárt visszaelőzlek benneteket!” - Később kiderült, hogy tévedtem, de sebaj, hadd legyen sikerélményük :-)
Folytattam az ámokfutást, elég jól ment, bevallom - talán - nagyon jól ment.
Kb. féltávnál megláttam kedvenc versenyzőtársamat, Köves Petit. Annyira megörültem neki, hogy belehúztam, hogy utolérjem. Ez az utolsó dombon volt, a Csapi egyenes előtt. Ő első váltótag volt, de gondolta végigkocogja edzésképpen a holnapi duatlon versenye előtt. Innét együtt futottunk. Tudtam, ha velem marad, nem lesz baj, Sárváron is sokat segített, lassan már nem is merek nevezni, ha nem jön! ;-) - vicc volt Peti, nem ijedj meg :-)
|
