13 óra 38 perc 29 másodperc

Húú, hát régen volt. Nem a lustaság, mert egy Iron Man vajh lehet-e lusta. Persze kifogást találni a legkönnyebb. De azért zseniális kifogás nem? Beszámoló? Akkor is azt gondoltam, mit most: mindannyian futottatok elképesztő távokat. Kinek mi az. Egy biztos akármennyi az annyi, óriási teljesítmény, ha megcsinálod. Mind megtettétek ezt, tehát mindent tudtok..

2004 januárjában a kaposvári sportcsarnoktól a seat kereskedésig, a bringa úton megtett kb. 350 méter 90 egynéhány kilósan, életem egyik legkeservesebb futása volt. Az első. Akkor nem hittem, hogy egyszer meglátom a bringa út végén a Desedát.
Nem is láttam sokáig. Futva legalább is. Aztán kitartás, makacsság, vagy egyszerű bolondság, nem tudom, de ott volt. Onnan meg csak haza kellett jönni valahogy..

Mai napig azt vallom, – mind a mellett, hogy lenyűgöző teljesítmény minden legyűrt kilométer - valahol annak a bizonyos „futóbolond” jelzőnek, van valóságos gyökere. Bennem is ott rejlik, a nélkül nem megy..

Jaj, majd elfelejtettem, a beszámoló az Iron Man-ről. Szóval eljutottam 2004-ig, az első méterekig. Így hosszú lesz..

Először elhatározod, aztán edzel, – ezt mindegyikőtök ismeri - aztán még egy kicsit többet edzel.. Azután meg akarod csinálni.
Na, ennyi az egész, semmi faxni.
Jaj, majd el felejtettem: elindulsz a versenyen, beérsz és kész.

Ahh, nem lehet átvágni Titeket. Na, de ez az! Mert tudjátok Ti is, hogy megy ez. Csak valami különlegeset szeretnétek.
Elmondom a titkot: mindegyikőtökben ott a titok, hisz különlegesek vagytok, mert futtok! Pont ilyen az Iron Man is. Csak futás mellett bringázol, meg úszol..

Olvashattátok, meghaltam a Róma maraton után, és azt mondtam: soha többé! Na, így kezdődött. Aztán megsérültem. Mindez egyértelművé tette számomra: Iron Man. Ugye-ugye! – íme a bizonyíték a „futóbolond” okfejtésemre. Különben meg nem beszéltem marhaságot a talján fővárosban: az Iron Man-ig nem is futottam maratont! Csak ott. Némi előzmény után. Hát így van ez valahogy..

Oké, persze, különlegesség.. Tán így:

Minden nagy feladat és kihívás végrehajtásakor ezernyi dolgot viszünk magunkkal. Hátunk mögött hagyva az edzések szenvedéseit, elfelejtve fájdalmat, gyötrelmet. Nem érezve ezeket közben, mert széppé és jó érzéssé válik. Viszed a szeretteidet, a barátaid, és mindenkit, akit kedvelsz.
Ott él benned a téli, tavaszi, nyári, őszi futótáj: amikor sötétben világított neked a hó, melyet fehér gúnyaként hordtak a fák.. Amikor csiklandozta a tavaszi napfény a hátad és rácsodálkoztál egy éppen „felrobbani” készülő aranyeső bokorra. A nyári hajnali madár hangverseny adta a ritmust is „viszed magaddal”. S az ősz ezer szín kavalkádjának varázsa a frissítőd.
Lazán siklasz előre a vízen, mint a Balaton átúszáson, és hasítod a levegőt a bringán könnyedén, mint az edzéseken.

Igen, felemelő és magasztos állapotban érjük el általában a céljainkat. Ilyen volt vas emberré válni is. Így tudnám különlegesen leírni.


Bár igaz néha..: azt a téli gúnya csak egy vízió volt a fákon, mert épp a sejhajod fagyott be, és csak reményt adott az a „hóvilágítás” a csótó melletti sötétben, ahol azért ment olyan jól a futás, mert be voltál szarva, minden egyes nesztől.. A tavaszi csiklandozó napfény meg tulajdonképpen semmi más, mint gyűlölted, ahogy ömlött rólad az izzadság, mert túlöltöztél megint. A bokor bámulása közben, meg elnyaltál ott a gát közelében, a gyökerek által hepehupássá vált kőlapon. Hajnalban meg az a bizonyos madárfütty adta a ritmust a bringa tekeréshez.. Legalább is jó volt arra figyelni inkább, mint a konkrét biciklire fagyásra a nyári hajnalon valahol a Gyékényes után, mert nem akartál túlöltözni..
Hmm ahogy könnyedén húztam a gyors úszás miatti erőlködés által „kiugrott” aranyerem a vízben.. Meg nem aludtam egy izmosabb 60-120 km-es bringázás után, mert olyan izomlázam volt két napig, hogy ihajj..
Jahh, kérem ez is lehet. Az idő mindent megszépít, de így is különleges az egész. Sőt e módon válik teljessé és igazzá.

Az Iron Man olyan, mint minden más. Nehéznek tűnik, de „amit és akiket” viszel magaddal, megkönnyíti az egészet. Így utólag. Semmiség.

Konok, csendes, és magamnak való vagyok egy ilyen versenyen, de van jó pár ember, akinek illene megköszönnöm a segítségét. Jól volt tudni, hogy sokan szurkolnak itthon értem, mert erőt adott. Köszönöm Nektek, nekik. Mindenkinek köszönöm, aki támogatott!
Külön kiemelem Sanyit –Golyót (Miklóst). A barátaim.(Lásd. A bemutatkozásom a honlapon) Ők is végig csinálták!
Aztán voltak a versenyen is szurkolók. A pályán és a pálya mellett. A pályán a barátaim, versenyekről ismert és ismeretlen arcok, no és futóklubos társaim: Bálint és Laci adott néhány „löketet”. De tök ismeretlen sporttársakkal is bátorítottuk egymást, mintha ezer éve ismernénk egymást. Mintha nem ott, adott pillanatban láttuk volna először egymást.. Köszi lányok-fiúk!

Míg bringáztam, a családom bíztatott –adta a lelki muníciót - körönként. Aztán nekik menni kellett.
A futópálya mellett sem maradt el a bíztatás.

Na ez jó:
-Mit mész?- jött a kérdés egy ismerőstől.
-Anyádat, nem látszik?- merült fel a gondolat bennem úgy a 10. óra körül. Nem tudatosult bennem milyen jó is, hogy van egy nem várt ismerős szurkolóm.
- Az egészet – válaszoltam.
- Csináld csak Petikém, nagyon jó vagy! – mondta, ahogy visszaértem a futás következő körében. Hmm ilyen jól nézek még ki? -rendes gyerek:
-Köszi nyomom! - és meglendültem egy pár km-re. Tudatosult..

Vagy kicsit korábban:

-Hajrá Peti!- jött egy biztatás bringa után.
-Ááá hello!
-Annyit bicikliztem, hogy lehet nő lettem!- mondtam a poént, pedig csak épp a bringa után voltam és úgy éreztem nem fog menni a futás. Nemhogy maraton, de 500 méter sem.
- Ugyan már, Te lazán megcsinálod! - mondta. Tényleg?.. Tényleg! - és új erőre kaptam.
Roppant hálás vagyok nekik, sokat segítettek.

A Márti, – közös ismerősünk a fiúkkal - meg ott állt végig és a három „elmebeteg” barátnak, a dög melegben, egész verseny alatt adogatta az épp eszébe jutott kívánságokat a kijelölt frissítő zónában. Tizen órán keresztül. Mert volt minden előre elkészítve, meg hűtőtáska, meg ilyen szirszar-olyan szirszar.. Felkészültünk rendesen, csak épp nem mindig az kellett nekünk, ami volt. De ő ott állt, mosolygott, minden körben adta a frissítőt és a kedves szót. Teljesítette az idióta teljesíthetetlen kívánságokat rendületlen. Órákon át elviselt minket, meg a rigolyáinkat, szerintem ő egy hős! Köszi Márti.

A vége? Az az, amikor egyedül maradsz. Akkorra már minden megszűnik körülötted.
Az Iron Man - azt hiszem - az utolsó 10 –14 km-ről szól. Az utolsó egy óráról. Valakinek a 10. órában, valakinek korábban, valakinek később..
Nekem a 12 és feledik órában volt ez. Nem is emlékszem rendesen. Megálló idő, hideg hosszú percek, fogyni nem akaró kilométerek, méterek centik, milliméterek.. Katatónia.. Te és a célod szemtől szemben. All in! Az igazi párbaj. Pontosan tudod, hogy mindent megtettél, hogy Te győzz. Edzettél, készültél. Alázattal, rendületlen. Mégis csak akkor győzhetsz, ha „fejben” rendben vagy. Ott dől el minden.
Sötétedik, néhány – szurkolói? -hangfoszlány, keserves szembe futók és boldog ölelkező célba érők képének halvány emlékei.. Egyre hűvösebb minden. Már nem érdekel mennyi az annyi. Jobb láb után a bal. Egészen egyszerűnek tűnik. Ha az agyad is akarja. De köszöni szépen, ő már a hajnali gyékényesi tó vizét sem kívánta 3,6 km-en keresztül. De akkor még nem érdekelte mindez. A 180 km biciklizés sem, de akkor még talán alsótestileg sajnált engem (magát). Neki indult a maratonnak is, de most már elege van! Belőlem. Ő tudja mi jó nekem. Pedig ő, én vagyok. Nem hagyom magam, tudatosan legyőzőm a tudatom.. Jobb, utána bal.. Ha egyszer nem jön az egyik a másik után, akkor vége.. Akarom, hogy jöjjön. Akarom, akarom, akarom..

Ébredés. Az agy is „felnéz” - egy érdekes pillanat. Újra egyet akar a test, az agy, a tudat, az én. Rendezett mozgás, 20 méter csodálatos, tökéletes összhang, harmónia, könnyedség! A cél. A CÉLOD! Boldogság. Könnycsepp. Boldogság könnycsepp?! Vas embernek? Vasembernek!!!

Letudva. Soha többé! -mint mindig :)..

Nehéz volt.
Könnyű volt!

Az Iron Man semmiben nem különbözött a 2004. január 16.-án lefutott 350 métertől. Az ég egy adta világon semmiben!

Köves Péter


Emlékszel? A verseny előtt készült interjú Köves Petivel:
Katt ide!