18. Szilveszteri Mountain Man Marathon

A táv választása adott volt a szilveszteri versenyen. A hosszabb távok fekszenek nekem igazán, rövid versenyeken úgysem bírom a tempót a Fürgelábúakkal. Így aztán maratoni távon indultam (egészen pontosan 40,9 km hivatalosan).

A versenyre nem készültem különösebben. Mivel hétfőn volt az esemény, így a szombati és vasárnapi hosszú futások maradtak csak el.
Az utóbbi heteken hol a térdem, hol a bokám fájt kissé. Ettől még mentek az edzések, de kevés gyors futás volt bent. A heti 140 kili azért megvolt átlagban.

A versenyen a fő ellenfelemnek a négyszeres győztes Lakatos Roland és Korpics Attila számított akit még sosem győztem le versenyen. Ott volt sötét lóként még Mézes Tibor Sólyom is. Mindegyiküknek hazai terep a pálya, s hiába mentem sok szintet 2012-ben tudtam, hogy mind a hárman erősebbek a dombokon mint én. A lejtőket nem tudtam mennyire fogja bírni a lábam így a cél az volt, hogy előnyt az egyenes szakaszokon kell majd szerezni (Korpát egyenesben lehagyni sem tűnt egyszerűnek).
Sok ismerőssel találkoztam a versenyközpontban, de hamar eljött a rajt pillanata … indulni kell. Korpa és Roli is szinte majdnem mellőlem indult. Együtt mentünk az első néhány száz méteren, de ahogy jött az első domb el is távolodtak tőlem kissé. Itt feltűnt Sólyom is előttünk. Roli még megemlítette az Egerszegi vonatot is amikor elment mellettem. Tavaly a helyi triumvirátus egymást húzva sokáig haladt az élen. Dombon lefelé ment a vágta, először Sólyom maradt el és a domb alján utolértem a Roli-Korpa párost is. Tavaly itt már volt egy kis előnyük, az idei rajt így jobban sikerült. Korpa szerint ekkor úgy nézett ki, hogy a lefelékre edzettem. Roli is konstatálta, hogy ezek már nem a Korpa léptei mögötte.

Egyből újabb emelkedők jöttek s az egerszegi páros ismét elhúzott kissé. Én megálltam az első frissítőállomáson, ők nem. A tea nagyon forró volt, így csak egy kekszet kaptam be és futás tovább. Lefelé ismét felzárkóztam az élen állókra. Itt most néhány kilométer egyenes rész jön, itt kellene egy kis előnyt szereznem a Botfai emelkedőig. Próbáltam tempót diktálni, de alig elhagytam őket ők egy kereszteződést máshogy vágtak le és ismét mögöttük voltam. Így ezen a részen inkább csak velük mentem, de próbáltam a tempót én diktálni. Elfordulva a Flextronics előtt már egyszerűbb rész következett. Picit gyorsítottam, az élre is álltam de tapadtak rám mind a ketten. Bár Roli mondta, hogy a 4 perc alatti tempó gyors neki síkon, nem szabadna ennyit mennie, de a pulzusa rendben van. Nekem is csak 165-öt mutatott a pulzusmérőm, elmehettem volna 170-ig is de az tényleg gyors lett volna nekem is. Valószínűleg a hűvösebb idő miatt nem ment fel a pulzusunk jobban.

A Botfai domb alján gyors frissítés (tea+banán) és ismét irány a közben ellépett duó után. Nem távolodtak el túlságosan. Kicsit sétáltam is a legmeredekebb részeken, mégsem nőtt köztünk a távolság a dombtetőig. Ott hamar utolértem őket, s ismét ők igyekeztek tartani velem a lépést. Roli szólt is, hogy sokkal jobb a részidőnk mint a tavalyi győzelmekor. Mivel én verseny közben nem szoktam az idővel foglalkozni, így ez nekem nem mondott túl sokat. Hosszú lejtő következett, itt sikerült ellépnem tőlük ismét – mint utólag kiderült ezúttal véglegesen. Számomra is meglepő, de még 3:10-es kilit is sikerült összehozni lefelé száguldva.

A lejtő aljánál a következő frissítőállomás. Mivel a tea még a termoszban volt, így csak banánt vettem magamhoz. Frissítés megvolt s még így sem értek utol az üldözők. Alakul … De jött újra a felfelé a Csácsi hegyre. Itt ismét kis séta is volt bent még az elején – nem is a pulzus miatt, hanem mert a combjaimnak kezdett nem tetszeni ez a sok tempós felfelé. Frissítés az emelkedő közepe után kissé (tea+banán), itt majdnem utol is ért Roli és Korpa is. Lefelé azért sikerült ismét gyorsabbat menni náluk.
Most jött a leghosszabb sík szakasz, itt kell előnyt szereznem, ha Gógánhegyen nem akarok majd csatázni velük. A saját tempóban tudtam itt menni (167-es pulzus körül, 4:05-ös átlagtempó) miközben folyamatosan távolodtam tőlük. 30 kilométer után kezdtem már hátranézni a hosszabb egyenesekben, de már nem láttam az üldözőket. Az utolsó frissítőállomáson már messziről nyújtják elém az egyéni frissítőmet, így itt már meg sem kellett állnom – ezt utólag is köszönöm.
Aztán csak elérkezet a Gógánhegy … itt már kicsit vissza is tudtam venni az addigi veszett hajtásból, mert a leghosszabb domb tetejéről visszanézve se láttam mögöttem senkit – kezdett érni az első helyezés. Viszonylag keveset sétáltam ennek ellenére mert ment a lassú kocogás is felfelé. Egy gyors leereszkedés, majd a városban a síkon is tudtam hozni a 4:05-ös tempót. Vagyis a végére sem lassultam be.

A célban derült ki az időm: 2:52:03, új pályacsúcs. Hamarosan meglepetésemre Korpa érkezett mögöttem, szintén még belül a korábbi pályarekordon. Szuper idővel érkezett meg Roli harmadikként is. A verseny 17 éves történetében a 4 leggyorsabb teljesítés közül három(!) most történt. Hát szó mi szó, nyomtuk neki rendesen …
Mivel 3 éve futok ez volt a harmadik alkalom, hogy részt vettem ezen a versenyen. Eddig mindig sikerült dobogóra állnom és az időm is javulgat szépen: 3:19(2010), 3:01(2011), 2:52(2012).

2013-ban még a dombokra kellene rágyúrnom, meglátjuk majd mire lesz elég egy év múlva.

Köszönet a rendezőknek a rendezésért, a futóknak a társaságért, a szurkolóknak pedig a bíztatásért! Jövőre ugyanekkor, ugyanitt!

Rudolf Tamás

Íme a futásom Garmin linkje:
Katt ide!