Dráva Félmaraton

Mintegy 2 héttel a verseny előtt akadtam rá az eseményre. 2011-ben már részt vettem rajt és akkor tetszett a családias hangulat, így idén is elmentem futni egy gyorsabb edzést. Bár az előjelek nem idultak jól (gyomor és térdfájás a megelőző napokban), de a péntek esti edzés már egy kis bizakodásra adott okot. Ha nem lesz komolyabb gond, akkor 4 perc alatti tempóval számoltam azért, így olyan 1:20-1:24 közé lőttem be a várható befutódiőt. A rajtban talán csak Sipos Csabi volt ismerős, ő is hasonó időben gondolkodott (tavaly és tavalyelőtt is ő nyerte a versenyt).

Elindultunk, Csabi kilőtt mint egy rakéta, vagy 50 métert vert rám az első 500-on. Nem foglalkoztam vele, mentem a saját tempómat 3:35 körüli ezrekkel kezdtem. A többiek gyors ütemben maradtak le mögöttünk. 2,5 kilométer eltetével kezdett gyorsan csökkeni köztünk a távolság és rá egy kilométrre utol is értem Csabit. Mintegy 2 kilométeren keresztül tartotta velem a lépést, de aztán kezdett leszakadni. A 8-as kilométernél már nem látszódott mögöttem. Innentől magányos futás volt a célig. Pontosabban a felvezető rendőrautó után futottam egyedül.

2 kilométerenként voltak a frissítőpontok, mindenhol két pohár vizet vettem el – kicsit ittam, a többivel hűtöttem magam, így nem volt gondom a meleggel. 175 volt a maximum pulzus amivel mehettem ezen a versenyen, ez féltávtól lecsökkent 170 körülire. A tempó ekkor 3:40-3:50 közötti volt, így úgy ítéltem meg, hogy jól van ez így, nincs gond.

Az utolsó 5 kilométeren kicsit kezdett fájni a gyomrom. Aztán picit a combizmaim is kezdtek beállni (sótabletát és magnéziumot is elfeljtettem vinni a versenyre, de gondoltam egy másfél órás rohanásnak mennie kell nélküle is), de egyik sem volt vészes, inkább csak kellemetlen.

Végül 1:17:48-as idővel győztem. Ez sokkal jobb mint amivel a verseny előtt kalkuláltam és a legjobb félmaratoni időm, bár a pálya nagyon picit rövidebb volt a hivatalos távnál.

Csabi kicsivel a tervezett idejénél rosszabbat ment, 10 percel ért be mögöttem másodikként.

Az időeredményem engem is meglepett. Egy évvel ezelőtt még UFÓ-ként tekintettem azokra akik 1:20-on belül futják a félmaratont. Úgy látszik megy ez a földieknek is.

Ultra távokra készülök, az edzéseim is e szerint vannak összeállítva ahol 90%-ban 150-es pulzus alatt tartózkodom. Leginkább szintes terepen szoktam edzeni, ez olyan 6 perces körüli átlagtempót jelent. Van egy kis résztáv is, általában 150-155 között dombon felfelé (itt a 7 perces kilométerek a tipikusak ). Így a félmaratoni pulzus és tempó is teljesen idegen számomra. Ezen csodálkozom legjobban, hogy ilyen típusú edzésekbőn ilyen félmaraton kerekedik ki.

Úgy gondolom, hogy ha teljesen kifutnám magam akkor 4-5 ütéssel magasabb átlagpulzust tudnék tartani, de az igencsak kellemetlen lenne – de nem motivál annyira egy jó félmaratoni idő, hogy heteken keresztül erre készüljek. Sokkal szívesebben megyek ki az erdőbe „hatpercezni”.

Csika