KANIZSAI FUTÓ- ÉS SZABADIDŐSPORT KLUB
Gyere, fuss velünk!


Beszámoló

Dráva Félmaraton


Egy jól sikerült téli felkészülés után a tavaszi kertimunkák megoldották, hogy reményeim ellenére ne tudjak 1:50 alatti félmaratont futni Nk-Zk-n. Az ezt követő kapálások azt is elintézték, hogy a lábra állással is gondjaim legyenek, így a keszthelyi maraton is nélkülem zajlott. 4 hét teljes futásmentes szünetet voltam kénytelen tartani.

Az elmúlt időszakban annyi nemet kellett mondanom, hogy már nekem fájt, végül igent mondtam a VIII. Dráva Félmaratonra. Laura útnak indított, hogy bronzérmet hozzak, de mondtam neki, hogy erre nincs esély és örülhetünk, ha nem leszek utolsó. El is keseredett az én tündérkém, de ez van. Tudom, hogy ezt a rendezvényt versenynek hívják, de most nekem inkább egy társasági futást, edzést jelenthet, ahol csak jól érzem magam. Így az esélytelenek nyugalmával indultam el reggel. Rudolf Tamás és Rita jött értem 7-re.

Odaértünk, rajtponton körülnézve nem lettem magabiztosabb. Az ott felvonuló hölgyek szinte mindegyike gazellának tűnt, én pedig inkább egy mezei tehénnek.
Szóval a „csak utolsó ne” jeligével rajtoltam el. Nem szaladtam el az elejét, óvatosan kényelmesnek tűnő tempóba mentem, ami 2 km-nél kiderült, hogy 5 perc alatti, így beindult a fék. Aztán egy nagyon könnyű lassú szakasz jött, élveztem a tájat és arra figyeltem, hogy tudjak magamon uralkodni, kicsit sem sietni. Sikerült. Végre nem érdekelt hány nő hagy el. 4 km után volt az első frissítő, itt szénsavas ásványvizet kaptam, ez nem esett jól, de a többi ponton már mentes járt. 2 km-enként voltak a pontok, de kellett is, mert meleg volt és nem sok árnyék.

12 km-nél éreztem, hogy mehet gyorsabban is, nincs baj, minimálisan gyorsítottam, hogy még mindig könnyű legyen. Könnyű is volt, és előzgettem, az meg meglepett, hogy nem előztek vissza. Innen nagyon egyenletes tempóba sikerült végig menni.

A pálya szerintem aránylag sík, 130 m körüli szintkülönbség. Voltak más vélemények, amik nagy dombokról szóltak, de minden relatív.

Ahogy beértem Heresznyére az utolsó 1 km-en belül voltam, amikor hallottam egy érkező futót. Itt kicsit előjött a versenyszellem. Volt para, mert azt hittem az a hölgy jön, akit korábban megelőztem, mert sprintre váltott. Itt tényleg volt egy kisebb domb, (hát én dombon még nem merek gyorsítani) utolért, aztán szerencsére kiderült, hogy Ati Pécsről (nem ismerem, pólóról tudom), férfiakkal nem versenyzem.
Beértem. Tetszett, hogy Ati gratulált és azt mondta, hogy nagy tempót mentem, alig bírt utolérni. Látjátok, minden relatív, mert én máshogy éreztem, de jól esett.

Végülis 1.55 lett az eredmény, női mezőnyben a 8. helyezés a 24-ből. Ez messze nem az utolsó hely, úgyhogy nagyon elégedett vagyok. Nem gondoltam volna, hogy így sikerülhet és mégcsak elfáradnom sem kellett. Tudom, hogy még nem jöttem teljesen rendben, de a remény már felcsillant.

Az elmúlt hónapok tükrébe tanulságot is levontam:
1. A kapálás egyáltalán nem jó keresztedzés, viszont keresztedzésre szükség lesz, így kénytelen leszek kitalálni mást is.
2. Az eredményeket mindig a helyzethez viszonyítva kell értékelni.
Arra pedig azt hiszem sokan büszkék lehetünk, hogy Rudolf Tamás (Kanizsai Futóklub) nyert 1.17-es idővel és most is egyéni csúcsot futott.

Móni




Szólj hozzá

Név:
E-mail:
Az e-mail cím nem jelenik meg az oldalon
Szöveg:






Honlapkészítés